HIRDETÉS
Tiszteletbeli konzulátust működtet szerdától Lengyelország Kolozsváron, a képviselet létrehozásáról még áprilisban döntött a varsói külügyminisztérium. A tiszteletbeli konzuli pozíciót Mihaela-Monica Căluşer tölti be, aki sikeres turisztikai vállalkozóként évek óta üzleti kapcsolatban áll a LOT lengyel légitársasággal.
A kolozsvári konzulátus Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Maros, Máramaros, Szilágy és Szatmár megyében lát el érdekvédelmi, valamint román–lengyel kulturális, gazdasági kapcsolatokat érintő feladatokat.
Lengyelország márciustól Brassóban is működtet hasonló jellegű képviseletet.
Fontos tudni, hogy a hivatásos és a tiszteletbeli konzuli kategória lényegesen különbözik egymástól, mások a feladatok, jogosultságok. Az 1963-as bécsi egyezmény szerint a tiszteletbeliként meghatározott konzulok olyan köztiszteletben álló személyek – többnyire a fogadó ország állampolgárai vagy állandó lakosai –, akik egyéb, a megélhetésüket biztosító tevékenységük mellett tulajdonképpen szívességből, azaz saját költségükön látják el a megbízást adó külföldi állam állampolgárainak érdekvédelmét, illetve kapcsolatépítő feladataikat. Újabban rendkívül divatos a diplomáciában a tiszteletbeli konzuli intézmény.
Egyébként Lengyelországnak korábban volt már képviselete a kincses városban.
A kolozsvári konzuli kirendeltséget 1936. január 1-jén állították fel, s a bukaresti konzulátus felügyelete alá tartozott, annak volt kihelyezett hivatala.
Mint az Seres Attila Egy elfeledett barátság: Márton Áron és Tadeusz Stapinski lengyel diplomata című írásából kiderül: a képviselet fennállása idején három diplomatát akkreditáltak Kolozsvárra, közülük az első kettő kiválóan ismerte a romániai politikai viszonyokat. Az első korábban a csernovici konzulátuson attaséként tevékenykedő Jan Andrej Buzek volt, aki 1937. január 30-ig töltötte be tisztségét a konzuli kirendeltség élén. Őt követte Tadeusz Stapinski, aki több mint három évig látta el a feladatot. A második bécsi döntés értelmében időközben magyar fennhatóság alá került Kolozsváron lévő misszió hivatalosan 1940. november 5-ig, Lengyelország romániai külképviseleteinek végleges bezárásáig működött.
Márton Áron jó kapcsolatot ápolt a lengyel diplomatákkal. A magyar plébános, későbbi katolikus püspök valószínűleg azért fordult kitüntetett figyelemmel a kolozsvári konzuli karon belül éppen a lengyel diplomaták felé, mert azok egy olyan nemzetet képviseltek, amely mély vallásosságáról és ezen belül erős katolicizmusáról volt közismert – írja kutatásai alapján Seres Attila. Szerinte
Márton Áron a kisebbségi magyar felekezeteket sújtó román egyházpolitikával szemben valamiféle „érzelmi szövetségest” remélt a lengyel diplomáciában.
Többször is találkozott Tadeusz Stapinski konzullal, s felhívta figyelmét az erdélyi magyarokat érintő represszióra. Seres Attila azt is kiderítette, hogy a külképviseleti vezető egyik jelentésében szokatlan nyíltsággal vall a Márton Áronhoz fűződő szorosabb emberi viszonyáról, a közöttük kialakult barátságról.
