Szintet kell ugrania az erdélyi lovászatnak

– magyarázza Gábos Béla. A székelyudvarhelyi származású állatorvos a 16 romániai ménes vezetői közül az egyedüli magyar szakember. Tízéves munténiai tartózkodását szakmai sikereivel magyarázza, különben székely emberként nem vállalná a Kárpátokon túli életmódot.

Beszélgetésünk a budapesti agrárminisztérium közvetítésének köszönhetően adományként Erdélybe érkezett négy mén hasznosítása kapcsán indult, és hamar „áteveztünk” az erdélyi lótenyésztés nehéz helyzetére. A szakember szerint köszönet jár a magyarországi adományért, ugyanakkor a Krónika megkeresésére Gábos Béla azt is elmondta, hogy az erdélyi lótenyésztés legnagyobb gondját ma nem a tenyészállathiány jelenti.

korábban írtuk

Értékes magyar mének adnak új lendületet a közép-erdélyi és székelyföldi lótenyésztésnek

Négy nagy tenyészértékű mén érkezett az elmúlt két hétben a Hortobágyról erdélyi lovas farmokra. A Kolozs és Hargita megyei lótenyésztők gondozására bízott tenyészállatok feladata feljavítani a környék lóállományát. A magyarfenesi és gyergyószárhegyi példák azt bizonyítják

Ennek hiányában a lótenyésztésre fordított pénz nagyobb, mint amennyit a gazda nyerhet belőle. A román állam nem igazán foglalkozott a rendszerváltás óta eltelt harminc esztendőben ezzel a területtel. A lovas sportok megítélését jól mutatja, hogy az 1989 előtt felkapott, nemzetközi hírű galopp-pályán, a Bukarest melletti Băneasán tömbházakat építettek. A rendszerváltás előtti lovas sportok eredményeit az utóbbi évtizedek lenullázták. A komoly állami beruházással újraélesztett ménesekben az utóbbi 10–15 évben indult újra a munka.

A gidránokkal több versenyen vettek részt, a tenyészmunka jó eredményeket ígér. Az angol telivér kancaállományhoz magyarországi és írországi fedeztető méneket hoztak, a szakember az idén született csikókhoz fűz komolyabb reményeket.

Az angol telivér mindent visz

Az erdélyi lótartók az értékes angol telivér méneket leszámítva ma már minden más ménhez hozzájutnak. Az Erdélyben leginkább ismert marosvásárhelyi méntelepre éppen a buzăui ménesből hoznak fedeztető tenyészállatokat, amely a környék igényeit szolgálja ki. Több méntelepen van jó minőségű furioso, gidrán vagy félnehéz fedeztető apaállat, a legdrágábban azonban az angol telivérhez lehet hozzájutni. A sportlóértéke nagyban függ a korábbi sportteljesítményektől: mivel ezen a területen térségünk nem áll jól, rendszerint nyugat-európai tenyésztőktől lehet drága pénzen beszerezni a fedeztető méneket. Gábos Béla is ezt teszi az állami büdzséből fenntartott munténiai ménesében.

Az Európai Unión belüli tenyészállat-forgalom szempontjából Gábos jó eredménynek tartja, hogy Románia kész a külföldről érkező anya- és apaállatok fogadására. „Ha a tenyészlónak rendben vannak az állategészségügyi papírjai, a megyei állatnemesítő hivatal gond nélkül kiállítja a fedeztetési engedélyt. Ezen a téren semmiféle más megkötés nincs” – magyarázza a szakember.

A romániai állatállomány gyors feljavítására tett szakminisztériumi lépéseknek köszönhetően az országba folyamatosan érkeznek szarvasmarhák, lovak, juhok és más állatfajok tenyészállatai, a különböző uniós alapú támogatások kedveznek ennek a folyamatnak.

A lovas turizmus úgy lehet működőképes, ha van mellette egy panzió, egy vendéglő, és a vállalkozásban a ló szerepe annyi, hogy vonzza a turistákat. Nem akarok álmokat rombolni, de már sokszor beigazolódott, hogy a lovat kizárólag turisztikai célból nem kifizetődő tartani”

– fogalmaz a szakember.

Gábos fontos fejleménynek tartja néhány erdélyi lovasiskola szép teljesítményét, ahol éppen azokat a fiatalokat oktatják, akik ennek a foglalkozásnak válhatnak a fáklyavivőivé. Kiemeli a háromszéki Kálnoky-birtokon működő lovasiskolát, illetve a gyergyóremetei Petréd Károly lovasiskoláját: a székelyföldi lovasoktatás terén végeznek úttörő munkát. Erdély-szerte sok más lovas-
iskola is működik, de az érdeklődés növekedésével többre volna szükség, mert ez jelenti az alapozást.

– sorjázza a gondokat Gábos, aki a kolozsvári agráregyetemmel igyekszik olyan kapcsolatokat kiépíteni, hogy lovaikkal a leendő állattenyésztő mérnököket és állatorvosokat lehessen oktatni.

A fogathajtás terén történtek komolyabb előrelépések: a Mezőhegyesen megrendezett legutóbbi nemzetközi versenyen a Romsilva színeiben Rákóczi Gergely a negyedik helyen végzett, de jó eredményt tudhat maga mögött a háromszéki Bartha Eduárd is.

A szakember szerint az ágazat felzárkóztatásához még nagyon sok munkára van szükség, amiben fontos szerepet játszanak az állami ménesek, ugyanakkor elengedhetetlen a szakképzés újragondolása. Az állatorvos örvendetes ténynek tartja a lótartás iránt megnövekedett érdeklődést, de arra figyelmeztet, ne üljünk fordítva a lóra. A romániai lovászat addig nem tud kiemelkedni a szürkeségből, amíg a teljes ágazat nem zárkózik fel nemzetközileg jegyzett szintre. Ugyanakkor biztatónak tartja, hogy ez a folyamat az utóbbi 15–20 évben beindult, így lemaradásunk behozható kitartó és hosszas munkával.