korábban írtuk

Elindult az erdélyi lótenyésztést segítő program Magyarországon

Elindult az erdélyi lótenyésztést segítő magyarországi program, amelynek keretében a budapesti agrárminiszter négy mént adott át csütörtökön a hortobágyi mátai majorban. A méneket erdélyi gazdákhoz szállítják.

A méneket fogadó magyarfenesi és gyergyószárhegyi lovas farmokat kerestük fel.

Magyarfenesi tapasztalatok

A magyarfenesi Bárdos család két évtizede foglalkozik lótenyésztéssel. A 22 éves Bárdos Bence kisgyerekként ült először lóhátra, és nemrég azért tért haza nagy-britanniai munkavállalásából, hogy szülőfalujában édesapjával, Bárdos Csabával fogjon hozzá a nagyobb lélegzetű lótartáshoz. A családnak mintegy három esztendeje szaporodott meg annyira a lóállománya, hogy a községi önkormányzattól 11 hektár legelőt bérel, ahol kilenc lovuk télen-nyáron szabad tartásban él a villanypásztorral körülhatárolt területen. A frissen érkezett magyarországi nóniusz mén a falu főutcáján található családi ház kertjében talált új otthonra.

A nyugtalan mén le-fel járkál az elkerített telephelyen, a kancát végül elvitték, mert nem ivarzott. Bárdos Csaba arról mesél, hogy nem könnyű feladat a lovak fedeztetése, mert a kanca akár halálos sebet is ejthet a ménen, ha a fedeztetést felülvigyázó állatgondozók nem óvatosak, és nem vigyáznak az állatok testi épségére. A kihelyezett ménnek hamar elterjedt a híre, többen is érdeklődtek a környéken. A fedeztetésnek szigorú szabályai vannak, amit minden esetben be kell tartani.

„A fedeztetésre érkező kancának érvényes állategészségügyi igazolása kell legyen arról, hogy nem szenved fehérvérűségben. Az állat tulajdonosával szerződést kell kötnünk, és a fedeztetésről hivatalos nyilvántartást vezetünk” – magyarázza a házigazda, Bárdos Csaba. Erdélyben nagy gondot jelent a lovak legveszélyesebb betegsége, a fehérvérűség, ami gyógyíthatatlan kór, és ha megkapják, a legértékesebb tenyész­állatok is a vágóhídon végzik. Noha a területileg illetékes állatorvosok vérvétellel évente kötelezően szűrik a betegséget, mégis nehéz kordában tartani a terjedését.

A lovas turizmusé a jövő

A magyarfenesi tenyésztők szerint a környékbeli falvak lótartói elsősorban lovaglásra, túrázásra alkalmas lovakat tartanak – több gazdának törzskönyvezett lovai vannak –, a most érkezett mén pedig tökéletesen megfelel a tenyészfeljavítási feladatoknak. Fenntartása azonban nem könnyű feladat a tenyészállatot befogadó gazda számára, hiszen egy értékes tenyészállat a legjobb minőségű takarmányt és gondozást igényli.

A Bárdos család is évek óta próbálkozik ezzel – nyaranta több személyt vagy csoportot fogadnak, akikkel a környéken lovagolnak. Az igazi áttörést azonban attól várják, hogy tágas lóistálló és föléje kerülő panzió építésére lehessen pályázni. „Erről már beszéltünk pályázatíró szakemberekkel, akik tisztában vannak az esélyekkel. Önerőből nincs lehetőségünk fejleszteni, ugyanakkor a beruházás elengedhetetlen ahhoz, hogy több napra is olyan csoportokat fogadjunk, amelyek itt szállnak meg, és folyamatosan a lovak körül tölthetik el idejüket. Erre a fajta turizmusra egyre nagyobb igény van” – magyarázza Bárdos Csaba.

A fiatalember közben megnősült, és immár évek óta gyergyószentmiklósi feleségével közösen látják el az állatgondozásról és gyereknevelésről szóló gondnoki munkakört az alapítványnál. „Pilisvörösvárról kaptunk tizenkét évvel ezelőtt ajándékba hat lovat teljes felszereléssel, és az adományozó a lovak ellátásának egyéves összegével is megajándékozott” – magyarázza az indulás körülményeit László, aki az évek során tejelő tehenekből és bivalyokból álló állatfarmot is kialakított.

Az otthonban élő 35 gyerek közül többen besegítenek az állatgondozásba, a fiatalok hamar megtanulnak lovagolni, és a rendszeresen érkező turistákat is közösen fogadják. László Pál elmondta, aki Gyergyószárhegyre látogat, arra is időt szakít, hogy legalább egy napra eljöjjön a gyerekotthon állatfarmjára. Sétakocsikázást és lovaglást ajánlanak az ide érkezőknek, egyre nagyobb az érdeklődés, de azt szeretnék, ha még többen igényelnék szolgáltatásaikat.

– foglalja össze terveiket László Pál.

Közben megnézzük a gyerekotthont övező tágas legelőre kicsapott mént is. A zuhogó esőben is hamar észreveszi új gazdájának hívó szavát, és pillanatok alatt elénkbe fut a kerítéshez. Kiderült, érkezésének hamar híre ment, és a környékbeli kancatulajdonos gazdák már gyakorta hívják László Pált, hogy mikor jöhetnek állatukkal fedeztetésre. A több tízezer euró értékű gyönyörű apaállat tenyészfeljavító képessége a környék sodrott lóállományán hamar meglátszik pár éven belül.