Szintet kell ugrania az erdélyi lovászatnak

Lovakat tartó gazdák körében tartja a mondás, miszerint a lovászatból akkor lehet kisebb vagyont nyerni, ha az ember előbb rákölt egy nagyobbat. Gábos Béla állatorvos, a Buzău megyében található cislăui állami ménes igazgatója elmosolyodik, amikor felidézzük neki a gondolatot: tapasztalatból tudja, mennyire nehéz helyzetben van a hazai lótenyésztés.

– magyarázza Gábos Béla. A székelyudvarhelyi származású állatorvos a 16 romániai ménes vezetői közül az egyedüli magyar szakember. Tízéves munténiai tartózkodását szakmai sikereivel magyarázza, különben székely emberként nem vállalná a Kárpátokon túli életmódot.

Beszélgetésünk a budapesti agrárminisztérium közvetítésének köszönhetően adományként Erdélybe érkezett négy mén hasznosítása kapcsán indult, és hamar „áteveztünk” az erdélyi lótenyésztés nehéz helyzetére. A szakember szerint köszönet jár a magyarországi adományért, ugyanakkor a Krónika megkeresésére Gábos Béla azt is elmondta, hogy az erdélyi lótenyésztés legnagyobb gondját ma nem a tenyészállathiány jelenti.

Értékes magyar mének adnak új lendületet a közép-erdélyi és székelyföldi lótenyésztésnek

Négy nagy tenyészértékű mén érkezett az elmúlt két hétben a Hortobágyról erdélyi lovas farmokra. A Kolozs és Hargita megyei lótenyésztők gondozására bízott tenyészállatok feladata feljavítani a környék lóállományát. A magyarfenesi és gyergyószárhegyi példák azt bizonyítják

A romániai lovasfarmok fejlődésének legnagyobb kerékkötője abban keresendő, hogy az ország gyengén áll a lovas sportok terén. Magyarán: nincs biztosítva folyamatos megméretkezés a sportlovak számára, ami meghatározná a hátasok értékét.

Ennek hiányában a lótenyésztésre fordított pénz nagyobb, mint amennyit a gazda nyerhet belőle. A román állam nem igazán foglalkozott a rendszerváltás óta eltelt harminc esztendőben ezzel a területtel. A lovas sportok megítélését jól mutatja, hogy az 1989 előtt felkapott, nemzetközi hírű galopp-pályán, a Bukarest melletti Băneasán tömbházakat építettek. A rendszerváltás előtti lovas sportok eredményeit az utóbbi évtizedek lenullázták. A komoly állami beruházással újraélesztett ménesekben az utóbbi 10–15 évben indult újra a munka.

A munténiai ménesben Gábos doktor felügyelete alatt angol telivért és gidrán lófajtát tenyésztenek, az elmúlt tíz év eredményei biztatóak.

A gidránokkal több versenyen vettek részt, a tenyészmunka jó eredményeket ígér. Az angol telivér kancaállományhoz magyarországi és írországi fedeztető méneket hoztak, a szakember az idén született csikókhoz fűz komolyabb reményeket.

Az erdélyi lótartók az értékes angol telivér méneket leszámítva ma már minden más ménhez hozzájutnak. Az Erdélyben leginkább ismert marosvásárhelyi méntelepre éppen a buzăui ménesből hoznak fedeztető tenyészállatokat, amely a környék igényeit szolgálja ki. Több méntelepen van jó minőségű furioso, gidrán vagy félnehéz fedeztető apaállat, a legdrágábban azonban az angol telivérhez lehet hozzájutni. A sportlóértéke nagyban függ a korábbi sportteljesítményektől: mivel ezen a területen térségünk nem áll jól, rendszerint nyugat-európai tenyésztőktől lehet drága pénzen beszerezni a fedeztető méneket. Gábos Béla is ezt teszi az állami büdzséből fenntartott munténiai ménesében.

A Magyarországról behozott mének közül a szakember a hortobágyi nóniuszt emeli ki, amivel jó tenyészfeljavító munkát lehet végezni a munkáslovak, illetve a hobbitenyésztésbe fogott túralovak terén.

Az Európai Unión belüli tenyészállat-forgalom szempontjából Gábos jó eredménynek tartja, hogy Románia kész a külföldről érkező anya- és apaállatok fogadására. „Ha a tenyészlónak rendben vannak az állategészségügyi papírjai, a megyei állatnemesítő hivatal gond nélkül kiállítja a fedeztetési engedélyt. Ezen a téren semmiféle más megkötés nincs” – magyarázza a szakember.

A romániai állatállomány gyors feljavítására tett szakminisztériumi lépéseknek köszönhetően az országba folyamatosan érkeznek szarvasmarhák, lovak, juhok és más állatfajok tenyészállatai, a különböző uniós alapú támogatások kedveznek ennek a folyamatnak.

A Magyarországról érkezett mének kapcsán ismét előtérbe került az erdélyi lótenyésztés jövője. Az elmúlt években sokan vásároltak hobbilovakat, amelyeket bértartásban helyeztek el lovas gazdáknál. Mások a turizmus fellendülését várják a lovaktól, azaz sokan terveznek lóval kapcsolatos gazdasági tevékenységeket. Gábos Béla óvatosságra inti a lótartásra jövőt építő gazdákat.

A lovas turizmus úgy lehet működőképes, ha van mellette egy panzió, egy vendéglő, és a vállalkozásban a ló szerepe annyi, hogy vonzza a turistákat. Nem akarok álmokat rombolni, de már sokszor beigazolódott, hogy a lovat kizárólag turisztikai célból nem kifizetődő tartani”

– fogalmaz a szakember.

Gábos fontos fejleménynek tartja néhány erdélyi lovasiskola szép teljesítményét, ahol éppen azokat a fiatalokat oktatják, akik ennek a foglalkozásnak válhatnak a fáklyavivőivé. Kiemeli a háromszéki Kálnoky-birtokon működő lovasiskolát, illetve a gyergyóremetei Petréd Károly lovasiskoláját: a székelyföldi lovasoktatás terén végeznek úttörő munkát. Erdély-szerte sok más lovas-
iskola is működik, de az érdeklődés növekedésével többre volna szükség, mert ez jelenti az alapozást.

– sorjázza a gondokat Gábos, aki a kolozsvári agráregyetemmel igyekszik olyan kapcsolatokat kiépíteni, hogy lovaikkal a leendő állattenyésztő mérnököket és állatorvosokat lehessen oktatni.

A lótartás és tenyésztés felzárkóztatása csak a nyugat-európai tapasztalatok figyelembe vételével kivitelezhető. Összehasonlítva az erdélyi és az írországi lovászatot, a szakember úgy fogalmaz, kis túlzással Írországban egy átlagos lovas farmon annyi értékes állat van, mint egész Erdélyben. A szakmai berkekben jegyzett tenyészlovak kinevelésének alapja a nagy merítőhálóra alapozó szelekció. Németországban például sok ezer csikó születik évente sportlovaktól, a tenyészmunkát sok szakember és szakmunkás felügyeli. Ennek köszönhetően Németországban több ezer csikóból választják ki a tehetséges, sokat ígérő állatokat díjugratásra, így értelemszerűen ezek értéke idővel csillagászati árakat is elérhet, ami húzóerőt jelent a lóágazat számára. Ezzel szemben

Romániában egy jobb képességű csikót legfennebb 50 állat közül lehet kiválasztani, mert nincs több. Ez a fő oka a romániai lovas sportok nagy lemaradásának.

A fogathajtás terén történtek komolyabb előrelépések: a Mezőhegyesen megrendezett legutóbbi nemzetközi versenyen a Romsilva színeiben Rákóczi Gergely a negyedik helyen végzett, de jó eredményt tudhat maga mögött a háromszéki Bartha Eduárd is.

A szakember szerint az ágazat felzárkóztatásához még nagyon sok munkára van szükség, amiben fontos szerepet játszanak az állami ménesek, ugyanakkor elengedhetetlen a szakképzés újragondolása. Az állatorvos örvendetes ténynek tartja a lótartás iránt megnövekedett érdeklődést, de arra figyelmeztet, ne üljünk fordítva a lóra. A romániai lovászat addig nem tud kiemelkedni a szürkeségből, amíg a teljes ágazat nem zárkózik fel nemzetközileg jegyzett szintre. Ugyanakkor biztatónak tartja, hogy ez a folyamat az utóbbi 15–20 évben beindult, így lemaradásunk behozható kitartó és hosszas munkával.