Magánrepülőgép-vásárlásba fektetik pénzüket a tehetős marosvásárhelyiek
A pilótával mintha közvetlenül a földre ülnénk, annyira alacsony a kis repülőgép, amelybe beszállunk. Mellénk, mögénk vagy a lábunkhoz talán egy üveg víz férne el – ám még ennyi csomagra sincs szükségünk, hiszen csupán a város fölötti körútra indulunk: négyszáz méter magasból tekintjük meg Marosvásárhelyt.
Egy repülőgépnél ez csekély magasságnak számít: az Azomureº vegyi üzem kéményeinek sárga füstnyelvei majdhogynem a gép alját cirógatják. A gyárnál azonban sokkal kellemesebb látványt nyújt a madártávlatból felbukkanó belváros a régi városháza impozáns tornyával, vagy a római katolikus plébánia és a vártemplom.
Használt gépek ötezer euróért
A városban élő gyerekek már nem mutogatnak csodálkozva a fejük fölött elhaladó repülőgépekre, hiszen a marosvásárhelyiek számára megszokottá vált a gépek látványa. Egyesek már távolról, a zúgás alapján meg tudják különböztetni az utasszállító gépeket az erdőket permetező mezőgazdasági repülőktől, vagy a rohammentősök helikopterét a vitorlázókat vontató géptől. Az utóbbi időben számos motoros sárkány és kis sportrepülő is felbukkant Marosvásárhely egén – ami nem csoda, hiszen amíg a világ egy-egy távolabbi sarkába a repülőjegy ára eléri vagy akár meg is haladja az ezer eurót; ötezerért már repülőgépet is lehet vásárolni. Természetesen ekkora összegért csak használt, kétszemélyes repülőgépet kapni: az ultralight kategóriába sorolt repülő súlya még a két utassal együtt sem haladja meg a négyszázötven, esetleg ötszáz kilogrammot.
Marosvásárhelyen és környékén egyre több tehetős magánszemély vásárolt kis repülőgépet, vagy tervezi annak beszerzését. „Míg két-három évvel ezelőtt alig volt valami érdeklődés a gépek iránt, most egyre több olyan személyt ismerek, aki repülőgép-vásárlásba fekteti a pénzét. Akad köztük olyan, aki gyermekkori álmát váltja valóra, és akad olyan is, akinek éppen repülőzni támadt kedve” – értékeli a helyzetet Pethő András pilótaoktató, aki Magyarországról várja az egyik barátjával közösen megrendelt, őszre beígért új repülőgépet. A tapasztalt pilóta és az állami repülőklubnál dolgozó társai jelenleg hat-hét érdeklődőnek tartanak magánórákat. Annak, aki nem rendelkezik saját géppel, kissé drágának tűnhet a mulatság, hiszen a negyvenórás tanfolyam költségei elérhetik a kétezer–kétezer-ötszáz eurót is. Az érdeklődők zöme azonban tehetős üzletember, aki már megvásárolta a kis repülőt, illetve még keresgéli a számára legjobb ajánlatot. Akad köztük olyan is, akinek mázsán felüli testsúlya miatt kell gyűjtögetnie saját gépre, hiszen senki nem hajlandó számára gépet kölcsönözni.
Magánrepülővel az Adriára
Ioan Mateiu marosvásárhelyi magánvállalkozó a világhálón bukkant rá álmai gépére. „Felvettem a kapcsolatot az eladóval, elmentem a lakására Németországba, megegyeztünk az árban, és tízezer euróért megvásároltam a gépet. Egy régebbit viszont már az összeg feléért is meg lehet kapni” – meséli a középkorú férfi, aki elsőként vásárolt magánrepülőgépet Marosvásárhelyen. Mateiu repülője szép időben gyakran felbukkan a város fölött: az üzletember többnyire vállalkozó kedvű családtagjaival, barátaival indul körútra. A kétütemű, mindössze 582 köbcentis, Rotax osztrák motorral ellátott géppel Ioan Mateiu részt vett a Kárpátok Raliján, sőt egészen az Adriai-tengerig is elrepült.
Paul Dietrich szintén a repülés szerelmesének vallja magát. Jelenleg egyszerre három tanfolyamra jár: vitorlázni tanul, valamint verry light és ultralight kategóriájú gépre szeretne pilótajogosítványt szerezni. Teodor Pantea harminc évvel ezelőtt vitorlázott, később pedig siklóernyőzésbe fogott. Az ötvenes éveiben járó férfit az ernyővel szenvedett baleset sem tántorította el hobbijától. „Annyira szeretem a repülést, hogy most azon töröm a fejem, hogy valakivel közösen vegyünk egy használt kisgépet” – mondja. A szászrégeni Gheorghe Luca ennél szerencsésebb helyzetben van: könnyű repülője ott áll az udvarában, most már csak a jogosítványt kellene megszerezni. „Én már felavattam a Lövér határában fekvő, egykori repülőteret: falun más szabályok működnek, nem kell Bukarestnek előre jelenteni minden felszállást, és nem kötelező napnyugta előtt befejezni a repülést” – meséli pajkos mosolylyal a nemzetközi repülési törvényeket egy legyintéssel elintéző férfi. Luca tudja, négy-ötszáz méter magasra felemelkedve egyetlen nagyobb repülőt sem zavar a térségben.
szóljon hozzá!