A vámosgálfalviak megvásárolnák az államtól a Petrichevich-birtokot
A Maros megyei Vámosgálfalva önkormányzata kész megvásárolni az Állami Birtokok Ügynökségétől a szőkefalvi Petrichevich-kastélyt, hogy állagát megőrizhesse. A valamikor fényűzően berendezett kastélyt az állami gazdaságból alakult Agrozooviticola részvénytársaság birtokolta, de a vállalat időközben csődbe ment. Jelenleg az épületben nincs gáz-, villany-, vízszolgáltatás, és a szőkefalviak attól félnek: végleg tönkremegy a kastély.
Sem a volt tulajdonos leszármazottainak nem szolgáltatja vissza, sem az önkormányzatnak nem adja el a román állam a Maros megyei Vámosgálfalvához tartozó Szőkefalván a Petrichevich család kastélyát. A 16. században Horvátországból Erdélybe települt Petrichevich család szőkefalvi ingatlanjai az államosításkor az akkori néptanács birtokába, később az állami gazdaság tulajdonába kerültek. Az állami gazdaság 1990 után Agrozooviticola néven részvénytársasággá alakult , de jelenleg csődeljárás alatt áll, így a kastély és a hozzá tartozó melléképületek tavaly az Állami Birtokok Ügynökségének (ADS) tulajdonába kerültek. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági területek kezelésével megbízott ügynökség képviselői hallani sem akarnak a kastély visszaszolgáltatásáról vagy eladásáról, az állagmegőrzéssel sem törődnek.
Az egyes okiratokban udvarházként, máshol kastélyként említett szőkefalvi épületet utoljára Petrichevich Horváth Artúr lakta. Amint Keresztes Gyula műépítész Maros megyei kastélyok és udvarházak című kötetében leírja, a báró idejében a kastély reprezentációs helyiségeit és lakosztályait fényűzően alakították ki. A falakon belső párkányok, a mennyezeteken stukkódíszek, keményfa ajtók, ablakkeretek és falburkolatok, porcelánkályhák, díszes lépcsők tették lakályossá a kastély belsejét. „A kastély épületei között gondosan kezelt, teraszosan kiképzett park kőlépcsőjének parapetfalazatán egy-egy fekvő oroszlán ( női felsőtesttel) tette romantikussá a sétányt” – írja a neves marosvásárhelyi műépítész az épület környezetéről. Ma az épületcsoport és egykor gyönyörű parkja is az enyészeté. „A parkból százötven éves fákat vágtak ki, de az épület előtti rész még így is szép. A kastélyba befolyik az eső, de állaga még így sem mondható teljesen lerobbantnak. Viszont, ha nem lépünk időben, sok más erdélyi kastély és udvarház sorsára juthat, hisz hosszú betegségnek halál a vége” – mondja Végh József, Vámosgálfalva polgármestere, aki újraválasztása előtt megígérte a helyi lakosságnak, hogy mindent megtesz az épületcsoport megmentéséért.
Szociáldemokrata
érdekeltségek
Az Agrozooviticola Rt. a maga nevére telekkönyveztette a kastélyt, de az egykor virágzó cég soha nem volt hajlandó ingatlanadót fizetni a vámosgálfalvi polgármesteri hivatalnak. Végh József szerint az időközben csődbe ment vállalat önkormányzattal szemben felhalmozott adóssága közel egymilliárd régi lejre nőttek. A polgármester elképzelései szerint az adósság fejében a községháza átvenné a kastélyt, ugyanakkor még az összeg megtoldására is hajlanának, hogy birtokukba vehessék az épületegyüttest. „Mindenki szívesen adna pénzt: a polgármesteri hivatal, a római katolikus egyház, a magyarországi testvértelepülésünk, még a lakosság is, csakhogy megmentsük a kastélyt” – jelenti ki az elöljáró. A polgármester többször is próbálkozott a vásár megkötésével, ám mindeddig sikertelenül. Mint mondja, Ovidiu Nateát, az akkor még kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei elnökét, a volt Maros megyei prefektust egy szilveszteri koccintgatás közben is próbálta „megpuhítani”. „Natea akkor megmondta nyíltan: a szőkefalvi gazdaság PSD-s érdekeltség; hogy is képzelem, hogy lemondanának a kastélyról” – idézi fel a beszélgetést Végh. A szociál-demokraták szőkefalvi érdekeltségeiről az utóbbi években a sajtó számos ízben is cikkezett, de Natea mindig kitérő választ adott az újságíróknak.
Jégverem helyett szociális
intézményt szeretnének
A helyiek nem értik, hogy most, amikor az egykor virágzó Agrozooviticola mezőgazdasági vállalat tönkrement, miért ragaszkodnak továbbra is oly görcsösen a kastélyhoz, miért nem adják el az épületegyüttest az önkormányzatnak. A szőkefalviak öregotthont vagy árvaházat rendeznének be a kastélyban, de az épület turisztikai célokra való hasznosítását sem zárják ki a lehetőségek közül.
Eközben tudomásuk van arról is, hogy a volt tulajdonos marosvásárhelyi rokonai benyújtották visszaigénylési kérelmüket a kastélyra, de első körben visszautasították a kérést. A jogos örököst, a Bécsben élő Schneider Alexandrát viszont nem érdekli a szőkefalvi kastély sorsa. Mind a polgármester, mind az Erdélyben élő rokonok sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy az osztrák állampolgárságú unoka nem akarja visszakérni nagyapja kastélyát. „Schneider Alexandrát annyira megviselte az, ami a nagyapjával történt a szőkefalvi birtokon, hogy most már hallani sem akar a kastélyról” – állítja a család Marosvásárhelyen élő egyik rokona, gróf Bethlen Anikó. A faluban az öregek még emlékeznek, hogy az orosz és román hadsereg bevonulásakor a katonák addig itatták pálinkával Petrichevich Horváth Artúrt, amíg a báró alkoholmérgezésben meghalt.
Mióta az Állami Birtokok Ügynökségéhez került a kastély kezelésének joga, az Agrozooviticola megmaradt alkalmazottainak élete pokollá vált. Kinevezésekor Iulia Mihu, aki két és fél hónapja vette át a csődeljárás alatt lévő vállalat vezetését, szinte embertelen munkakörülményeket talált Szőkefalván. Ottjártunkkor éppen az udvaron parkoló autójában találtuk. „Éppen dolgozom” – mondta az igazgatónő, aki azért kénytelen a kocsijában végezni a munkáját, mert a kastélyban túl hideg van. „Most kint süt a nap, de képzelheti, mi lehetett itt a télen: valóságos jégverem. Gázunkat, villanyunkat, vizünket levágták, így nemhogy dolgozni nem lehet, de még létezni sem” – ecsetelte. Mint hozzáteszi, a főkönyvelőnő otthonról dolgozik, a többi hivatalnok feladata pedig többnyire a kastély őrzésére korlátozódik. A szőkefalvi gazdaság, amely valamikor 500–600 helyi és környékbeli embert is foglalkoztatott, legutóbb a 25 megmaradt alkalmazottjának sem tudta előteremteni a bérét. „Az emberek október-november óta nem kaptak fizetést, most, amióta elindították a csődeljárást, sikerült valahogy napirendre tűzni az ügyet. A cég adósságairól ne is kérdezzen, mert én sem tudom pontosan felmérni, tény, hogy tízmilliárdokra rúg” – mondta Iulia Mihu, majd felemlegette, hogy a szőkefalvi borászat valamikor a közeli Fehér megyei zsidveivel vetekedett. Mára ebből is csak a kastély alatti üres borpincék maradtak.
szóljon hozzá!