Hagyományőrzés szívvel-lélekkel. Bálint Tibor (középen) szerint a bujka apró, de lényeges részleteihez rengeteg türelem és odafi gyelés szükséges
Fotó: facebook.com/Tibor Bálint
Harminc éve foglalkozik bujkakészítéssel Bálint Tibor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház szabója. A Kolozs megyei Türében élő szabómester a szakma nehézségeiről, a népviselet fontosságáról beszélt a Krónikának.
2018. november 03., 07:572018. november 03., 07:57
2018. november 03., 08:012018. november 03., 08:01
– A kalotaszegi népviselet több száz éves múltra tekint vissza, a ruhadarabokat, többek között a bujkát gondosan megtervezték, hímezték a szabók. Napjainkban milyen hagyománya van a bujkakészítésnek, kik foglalkoznak ezzel?
– Sajnos a 21. században már egyre kevesebben foglalkoznak bujkakészítéssel. Türében már csak a feleségem és én készítünk, illetve Mérában csak néhány idősebb nő varrja. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy többek között nekem köszönhetően Kalotaszegen nagyon sokan viselnek bujkát. Inkább a fiatalok körében népszerű, de van olyan középkorú generáció, akiknek már a harmadik bujkát készítettem, mert kihízták vagy kinőtték. A bujka főként konfirmációra készült régen és ma is, de az utóbbi években már keresztelőkre is megrendelik. Elsősorban kalotaszegiek veszik, hiszen a mi népviseletünk, de varrtam már politikusoknak, magánszemélyeknek Székelyföldre, Erdélybe és Magyarországra is. Fontosnak tartom megjegyezni:
– Tehát a bujka nemcsak szép, hanem kényelmes is?
– Nem ér semmit a szép ruha, ha csak porfogó a szekrényben. A mai emberek hozzá vannak szokva a kényelemhez. A bujkát nemcsak népviseletként lehet hordani, hanem kabátként is, hiszen bármilyen modern nadrághoz, ruhához társítható. Ennek a ruhadarabnak varázsa van, tulajdonosa jól érzi magát benne, és szívesen viseli. Viszont, ha valaki felveszi magára a bujkát, az még nem jelenti azt, hogy népviseletbe öltözött. Az ott kezdődik, hogy visel csizmát, csizmanadrágot, bricsesznadrágot, parasztinget, bujkát és kalapot is. Azért is szeretik az emberek a bujkát, mert nincs hozzákötve egy másik ruhadarabhoz. A sikere abban rejlik, hogy nem feltétlenül népviselet, a viselője nincs civil ruhában, de valami különlegeset vesz magára, amivel kitűnik a tömegből.
– Milyen hagyománya volt a bujkakészítésnek és -viselésnek?
– A kalotaszegi bujka őseink ruhatárában már évszázadokkal ezelőtt jelen volt. A férfiak bármilyen fontosabb eseményre felvették, ünnepkor vagy akár templomba menéskor, illetve létrehoztak egy változatot a nők számára is. Ez akkor még nem volt kihímezve, az csak a 18. század második felétől kezdődően, a varrógép feltalálása után vált szokássá.
A bujka ezeknek a nőknek köszönheti fennmaradását, akik ezután otthon folytatták a munkát. Sajnos amikor én elkezdtem ezzel foglalkozni, már nem volt kitől megtanuljam Türén.
– Akkor hogyan látott munkához?
– Mindig is nagyon vágytam arra, hogy legyen bujkám. Édesanyám nagy nehézségek árán teljesítette a kérésem, de ez volt az első és utolsó, amit valaha is készített. Elmentem az új bujkámban táncházba, és mindenki megcsodálta. Ekkor már Kolozsváron megtanultam a szabómesterséget, így miután többen is győzködtek, kipróbáltam a szakmám rokonmesterségét, és nagyon megtetszett.
Először szabtam mellényt, majd ujja is lett neki, végül kialakítottam egy új stílust, amely hű a hagyományokhoz, viszont kényelmes és formás. Erre megtanítottam a feleségem, és azóta együtt készítjük a bujkát. Aki szereti a mesterségét, annak semmit sem lehetetlen megtanulni.
– Immár harminc éve foglalkozik bujkakészítéssel. Melyek a főbb jellemzői az évek során kialakított sajátos stílusnak?
– A hagyományos bujka alakján és színén változtattam. Kalotaszegre jellemző a szilvakék posztó piros vagy zöld varrással. Én szürke bujkát készítek, feketével kivarrva és zölddel a szélén, illetve fekete-zöld gomblyukkal. Ez a modell azért népszerű, mert akármikor fel lehet venni, a színkombináció mindennel talál, valamint a szabása kényelmes. Ez a stílus korhű a népviseletet illetően, de a 21. századi emberre szabott. A fiatal generáció jobban kedveli ezt a fajta színes bujkát, főleg a nádasmenti falvakban megkövetelik, hogy cifra, legényes bujka legyen. Minél színesebb, annál több időbe telik elkészíteni: akár egy hetet is igénybe vehet, így havonta négy-öt darab készülhet el.
– Az időigényességen kívül milyen nehézségekkel jár ez a munka?
– A bujkakészítés elég bonyolult dolog. Miután kiszabtuk a posztót, megjelöljük a szélmintát, utána jöhetnek a motívumok, amelyek a virágokon kívül lehetnek mértani alakzatok, például rombusz és kör váltakozásával. A kalotaszegi minta egyik jellemzője a zseb alatti díszítés. A bujka díszítése hátközépből indul ki, a belső felében pedig ott van a tulajdonos monogramja, amit én rátűzdelek a mellzseb belső felére. Ezekhez az apró, de lényeges részletekhez rengeteg türelem és odafigyelés kell. Sokkal nehezebb munka, mintha egyszerű kabátot készítenék.
– A kiállításokon, vásárokon kívül van a bujkának Erdélyben vagy a nagyvilágban divatkifutós változata, hagyománya?
– Két alkalom van, amelyre minden évben elmegyünk: az egyik a Budapesten szervezett Tavaszi Fesztivál táncháztalálkozója, a másik pedig a feketetói vásár. Viszont a bujkákat meg lehet tekinteni a Kolozsvári Magyar Napokon, és idén például három hónapig kiállítottam őket a budapesti Műcsarnokban, amely a kortárs képzőművészet nagy múltú nemzeti intézményeként van számontartva. 2012-től kezdődően népviseleti konferenciát szerveznek Székelyudvarhelyen.
A feleségem pedig különdíjas lett. Romániában és Magyarországon is szeretik a bujkát, de fontos, hogy legyenek olyan szakmai fórumok, amelyek a népviseletről szólnak.
– Hogyan egyezteti össze ezt a munkáját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban végzett szabói tevékenységével?
– Próbálok megfelelni a díszlettervező igényeinek, az időnkénti változtatásoknak, és igyekszem kielégíteni a színészek elvárásait is. Mindezt úgy, hogy a nézőket is elkápráztassuk. A ruhának meghatározó szerepe van a jelenetekben, mivel nemcsak a közönségre van hatással. Ha kényelmes, akkor segíti a színészt a szöveg hiteles előadásában, a koncentrációban, mozgásban. De nem mindig a kényelem az úr. Így egyensúlyoznom kell mindenki igényei között. Azt is mondhatnám, hogy a színházban azon fáradozunk a munkatársaimmal a háttérben, hogy minél jobb darabokat lássanak a nézők. A szabó sajátos stílusa gyakran láthatatlan, de érezhető.
Tőkés Hunor
Házszentelés közben raboltak ki egy családot Nagybányán: a tolvaj kihasználta, hogy a pap megérkezése után nyitva maradt a lakás ajtaja, és egy 250 lejt tartalmazó pénztárcával, valamint iratokkal távozott a házból.
2025 második napján aggasztó méreteket öltött a hegyi balesetek száma – jelentette pénteken a Salvamont hegyimentő-szolgálat.
Több mint 30 malac elpusztult, 600 sertést pedig kimentettek abból a tűzből, amely csütörtök reggel keletkezett egy Szatmár megyei farmon – közölte a katasztrófavédelmi felügyelőség.
Számos erdélyi helyszínt ajánl a CNN azon úti célok között, amelyeket érdemesnek tart meglátogatni a 2025-ös évben a világon.
Sűrű köd miatt rosszak a látási viszonyok Kovászna, Hargita, Brassó és Szeben megyében csütörtök este - figyelmeztet az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Kolozs megye hegyvidékein szélvihar lesz a következő órákban – figyelmeztetett csütörtökön az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Felerősödő szélre, a hegyekben hóviharokra számíthatunk csütörtökön és pénteken az ország több régiójában, Erdélyben havazásra van kilátás – figyelmeztetnek a meteorológusok.
Újév napján 93 személynek nyújtottak segítséget a hegyimentők – tájékoztatott csütörtökön a Salvamont.
Első helyen Romániát ajánlja 2025-ös úti célpontként a világhírű Vogue magazin, amely erdélyi helyszínekkel is csábítja olvasóit rendkívül hízelgő országbemutató leírásában.
Most először nem tűzijátékkal, hanem drón- és fényjátékkal búcsúztatta az óévet a kolozsvári önkormányzat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!