Nemes gesztus a szervadományozás: jól kiépített a rendszer Romániában, már csak donorok kellenének

A filmekben gyakran találkozunk azzal, hogy egy-egy személy, akár gyerek halála (agyhalála) esetén az orvos felajánlja a hozzátartozóknak annak lehetőségét, hogy mentsék meg mások életét az elhunyt szerveivel. Ám Romániában, Erdélyben nagyon ritkán hallunk ilyenről. A téma kapcsán megkerestük az Országos Transzplantációs Ügynökséget, valamint két székelyföldi kórház képviselőit faggattuk.

A szerv-, illetve szövetdonor lehet élő személy vagy elhunyt, de mindkét esetben szigorú kritériumoknak kell megfelelnie az adományozónak. Ugyanakkor egy jól koordinált rendszer szabályozza a szervkivétel, átültetés folyamatát. Gyerek szervdonorokról azért is hallunk ritkábban, mert élő személy csak akkor adományozhat szervet, ha már elmúlt 18 éves, tehát a kiskorú donorok elhunyt, illetve agyhalott gyerekek, akiknek szülei hozzájárulnak a donorrá váláshoz. A nagykorú állampolgárok még életükben rendelkezhetnek arról, hogy haláluk után szeretnének szervdonorrá válni.

Az Országos Transzplantációs Ügynökség a Krónikát arról tájékoztatta, hogy gyerekek, kiskorúak esetében a szervdonorság feltétele az agyhalál, ám esetükben meglehetősen ritka ez, így kevesebb a lehetőség a szervátültetésre.

Másfelől azért is hallunk ritkábban ilyen esetekről, mert az országban csak két olyan gyermekkórház van, amely rendelkezik jóváhagyással ilyen jellegű tevékenységekhez: a Kolozsvári Sürgősségi Gyermekkórház és a Jászvásári Szent Mária Sürgősségi Gyermekkórház. Másfelől gyerekek halála esetén az érzelmi sokk miatt általában nagyon nehéz a szülők jóváhagyását megszerezni. Mindezek ellenére azonban vannak pozitív példák is.

A páciens (akár kiskorú, akár felnőtt) (agy)halála esetén a hozzátartozónak ki kell tölteniük egy formanyomtatványt, melyben megjelölik, hogy beleegyeznek, vagy nem az elhunyt szerveinek eladományozásába.

Egyik döntést sem kell megindokolni, így az Országos Transzplantációs Ügynökség alkalmazottainak nincsenek hivatalos információi arról, hogy melyek az érvek, illetve az ellenérvek. Azt is megtudtuk, hogy Romániában 20–25 százalékos az elutasítási arány a szervek halál utáni adományozása esetében, ami megfelel az európai átlagnak.

A transzplantációs rendszerről megtudtuk, hogy egy nagyon aprólékosan felépített, jól átgondolt szisztémáról van szó. A transz­plantációra akkreditált intézményekben legkevesebb két egészségügyi alkalmazott speciálisan ki van képezve: egy intenzív terápiás orvos, aki beazonosítja a potenciális donort, diagnosztizálja, agyhalottnak nyilvánítja, biztosítja a fiziológiás körülményeket a donornak, és egy orvos vagy egy asszisztens, aki az intézmény transz­plantációs koordinátora. Romániában minden transzplantációs koordinátor hazai és külföldi szakképzést is végzett a témában. Másfelől az Országos Transzplantációs Ügynökség is rendszeresen, évente vagy kétévente szervez találkozókat, tájékoztatókat, képzéseket, melyek keretein belül a legújabb kutatási eredményeket, technikai fejleményeket, jogszabályváltozásokat, illetve az európai ajánlásokat ismertetik a szakemberekkel.

Romániában lehetőség van arra, hogy ha valaki még életében úgy dönt, hogy halála után szeretne szervdonor lenni, ezt a szándékát kifejezze közjegyző előtt, és ezáltal bekerüljön az országos nyilvántartásba

(consimt la donarea post-mortem în scop terapeutic a organe­lor, ţesuturilor şi celulelor). Az egészségügyi és az igazságügyi minisztérium közös, 1158-3793/C/2012-es számú rendelete értelmében jött létre az Országos Szerv-, Szövet- és Sejtdonor Nyilvántartás (RND), melynek technikai hátterét a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) adja, és amely az egészségügyi minisztériumhoz tartozik. Tulajdonképpen hardverek és szoftverek komplex rendszere, mely lehetővé teszi, hogy valós időben bekerüljenek a rendszerbe a közjegyzők által regisztrált személyek, illetve a hozzájuk tartozó nyilatkozatok. A potenciális szervdonorok adatbázisához a Vészhelyzeti Operációs Központ alkalmazottai férnek hozzá az intézmények transzplantáció-felelőseinek kérése nyomán.

A szervdonorrá válás szándékát, amennyiben a páciens beleegyezik, a háziorvos feltöltheti az egészségügyi kártya chipjén tárolt adatok közé is.

Egészséges személy is adományozhat szervet, szövetet. Ennek feltétele, hogy a donor nagykorú legyen, döntésének legyen teljes tudatában, kényszer nélkül tegye azt, illetve ezt a hivatalos formanyomtatvány kitöltése és aláírása által is megerősítse. Az aláírás csak azután történhet, hogy az esetleges donort szakember tájékoztatta a lehetséges veszélyekről, következményekről. Ilyen esetben egy szakmai bizottság vizsgálja, és adott esetben hagyja jóvá a felajánlást, figyelve a motivációra, vizsgálva mind a donort, mind a szervet kapó pácienst is pszichológiai szempontból.

Akár elhunyt, akár élő donor szervének, szövetének átültetése történik, a szerv kivétele, eltávolítása kizárólag akkreditált egészségügyi intézményekben történhet.

Elhunyt donor esetében ennek feltétele, hogy két orvos megállapítsa a szívaktivitás hiányát, a visszafordíthatatlan szívleállást, azt, hogy a páciens már nem újraéleszthető. A másik lehetőség, hogy a páciens esetében van szívműködés, ám minden agyi aktivitás visszafordíthatatlan megszűnése, azaz agyhalál állapítható meg. Utóbbit olyan orvosnak kell megállapítania, aki nem tagja a szervkivételt végző, illetve a transzplantációs csapatnak.

Az Országos Transzplantációs Ügynökség szerint a szervadományozás egy mély, nemes és emberi döntés, így ők nagyon hálásak azoknak, akik a fájdalmukkal együtt is képesek ezt a döntést meghozni. Szeretnék, hogy minden páciens, aki a várólistán van, egyszer szervhez jusson.

A téma kapcsán megkerestük a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházat is. Az intézmény sajtóreferense elmondta, hogy kórházuk akkreditált szervkiemelő központ, ám a járvány miatt az elmúlt években nem történt szerveltávolítás. Azt is megtudtuk, hogy a korábbi években nem fordult elő olyan eset, amikor az elhunyt még életében meghagyta volna, hogy szerveit eladományozza – minden esetben a család ajánlotta fel az agyhalál állapotában levő páciens szerveit az orvosok javaslata nyomán.

Azt is elmondta a sajtóreferens, hogy agyhalál esetén intézményük orvosai mindig beszélnek erről a lehetőségről a családnak, de a legtöbb esetben társadalmi, vallási vagy pszichológiai okok miatt elutasító a válasz.

Megkerestük a Székelyudvarhelyi Városi Kórházat is, ahol az intézmény sajtóreferense az elmúlt 15 év tapasztalatait összegezve elmondta: náluk soha nem hunyt el olyan beteg, aki még életében rendelkezett volna, hogy szervdonor szeretne lenni a halála után, illetve elhunyt hozzátartozói sem jeleztek soha felajánlást. Az olyan esetekben sem volt soha pozitív a válasz, amikor orvosaik ajánlották fel a lehetőséget a hozzátartozóknak.

Tizenhét éves fiú szívével élhet tovább egy tizenhat éves lány

Egy sokszorosan halálos traumát szenvedett, agyhalott tizenhét éves kamaszfiú szívét kapta meg egy súlyos szívelégtelenséggel küzdő, tizenhat éves lány. A szívátültetést Horațiu Suciu szívsebész és csapata végezte el Marosvásárhelyen.