A jogszabály szerint a rendezvények számára „a hatályos törvények értelmében” kell a finanszírozást biztosítani. A Hargita megyei születésű Mircea Duşa szociáldemokrata párti (PSD) védelmi miniszter által beterjesztett jogszabály ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy minden városban és megyei jogú városban kötelező módon a román nemzeti ünnep, 1918. december 1. nevét kell viselnie egy fő útvonalnak.

Az erdélyi és partiumi városokat vizsgálva egyébként kiderült, többnyire minden településen már korábban neveztek el utat, utcát vagy éppen teret a nagy egyesülésről, alig pár települést találtunk, ahol ez eddig nem történt meg.

Csíkszereda az egyetlen megyeszékhely, ahol nincs December 1. utca

Ezek közül kiemelkedő Csíkszereda, amely úgy tűnik, hogy az egyetlen olyan megyeszékhely, ahol semmi sem viseli az 1918. december 1. nevet. Tegnapi megkeresésünkre Ráduly Róbert Kálmán polgármester szűkszavúan nyilatkozott ezzel kapcsolatban, mint mondta, nem ismeri, nem látta még a törvényt, ezért nincs, mit mondania. „Ez egy őrültség – tette hozzá. – A helyi autonómia megsértése, ilyet csak egy beteg ember tud kitalálni.”

Tusnádfürdőn sincs ilyen utcanév. Albert Tibor polgármester szerint mivel a fürdővárosban egyetlen főutca van, „nem lenne szimpatikus”, ha azt neveznék át. Hozzátette, nem tud mit mondani, és egyelőre megvárják, mennyire lesz kényszerítő erejű ez a rendelkezés. Balánbányán viszonylag egyszerűbb a helyzet, mert a város főutcáját December 1. utcának hívják most is. Igaz, a névben nem szerepel az 1918-as évszám – tudtuk meg Brezovszky György polgármestertől, aki azt mondta, tanulmányozniuk kell a törvényt, hogy ebben az esetben van-e szükség bármilyen lépésre.

Maros megye: vannak kivételek

Szovátán sem viseli még közterület az egyesülés időpontját. Péter Ferenc, a Maros megyei fürdőváros polgármestere érdeklődésünkre úgy vélekedett, tetszik, nem tetszik, egy elfogadott törvényt be kell tartani, de a kérdés nem ilyen egyszerű.

Először is meg kell vizsgálniuk, alaposan elemezniük a törvényt, mert egy létező utcanevet kell megváltoztatni, egy főutca átkeresztelése pedig óriási problémákat okozhat, és hatalmas anyagi költségekkel jár, hiszen cégek iratait, személyi igazolványokat, autók bejegyzési iratait egyaránt ki kell cserélni. Ez pedig hatalmas munka, nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A kérdést amúgy is a helyi döntéshozó testület elé kell vinni.

Ami a december elsejei ünneplést illeti, Péter Ferenc elmondta: minden évben szerveznek megemlékezést a helyi románok, ettől a városháza sem zárkózott el, mindig elhelyeznek egy koszorút Nicolae Bălcescu szobránál, részt vesznek egy rövid kulturális műsoron, tehát ez semmi újdonságot nem jelent számukra, és értesülései szerint a helyi iskolák román diákjai eddig is szerveztek műsorokat ebből az alkalomból.

Nyárádszeredában egyelőre nem kívánnak változtatni az utcák elnevezésén. Februárban már elfogadtak egy közgyűlési határozatot, amely egyes utcák átnevezéséről és a név nélküli utcák elnevezéséről szólt, és előreláthatólag erre a kérdésre nem térnek vissza egyhamar – szögezte le Tóth Sándor polgármester, aki hozzátette: a kérdésben ki kell majd kérnie a helyi tanács álláspontját is. Bíró József helyi tanácsos eközben egyenesen „viccesnek és komolytalannak” tartja az elképzelést, hogy Nyárádszeredában december elsején ünnepelni kell, főleg hogy nincs is kivel és kinek, hisz alig van néhány román lakos.

Erdőszentgyörgyöt eközben nem érinti különösebben az új jogszabály. Létezik már egy, december 1-jéről elnevezett utca a településen, ha nem is pontosan fő útvonal, és ezért értelmetlennek látja egy másikat is elnevezni. Ugyanakkor december 1-jén eddig is voltak ünnepi műsorok, amelyeket az iskola román diákjai és a román politikai pártok helyi képviselői szerveztek.

Bihar megye: mindenhol van

Bihar megyében nem találtunk olyan magyarok által nagy számban lakott várost, ahol ne lenne December 1. út vagy tér. Akárcsak Nagyváradon – ahol tér viseli az egyesülés időpontját, igaz, itt is az évszám nélkül –, a magyar többségű kisvárosokban is van egy-egy utca.

Nagyszalontán például még valamikor a 90-es években a jelenlegi polgármester, Török László elődje neveztetett el utcát az 1918-as esemény tiszteletére, így a hajdúvárosban nem lesz hatása a törvénynek, talán csak anynyi, hogy a kötelezővé tett elnevezés ismételten felhívja a figyelmet a december elsejei gyulafehérvári ígéretekre.

A szalontai elöljáró lapunknak rá is mutatott arra, hogy ez európai görbe tükröt mutathat. „Azt szeretném, és azt javasolnám, hogy ez az 1918-as esemény ne csak utcanévtáblában nyilvánuljon meg, hanem gyakorlatba ültetnék azt is, amit akkor a román vezetők ígértek a magyarság felé. Ez emlékeztető lehet arra, hogy Gyulafehérváron még arról biztosítottak minket, hogy minden népcsoport a saját maga választotta vezetőivel, önállóan szervezheti meg és irányíthatja etnikai csoportját. Ha ezzel a rendelettel most ezt a szándékot akarják erősíteni, akkor örvendetes” – mutatott rá Török.

Nyakó József, a többségében magyarlakta Érmihályfalva elöljárója szerint időnként „felrobban ez a nemzeti érzés”, a többség pedig nem mer ellentmondani, és emberi gyarlóságból elfogadnak hasonló rendeleteket. A városban többségében magyar személyiségről elnevezett utcanevek vannak, de tíz-tizenöt évvel ezelőtt már náluk is megjelent a December 1. utcanév.

Most csak azt reméli, hogy a kormányzat ennyivel is megelégszik, és nem kötelezi őket arra, hogy az 1918-as dátum is szerepeljen a névben, mert az az érintett lakosok számára költséges adminisztratív utánajárást eredményezne. „Ennek szerintem még a román ajkúak sem örülnének” – magyarázta a polgármester.

Rámutatott arra, hogy náluk minden magyarul zajlik, „ha egy román idetéved, még az is megtanul magyarul”, ugyanakkor Románia nemzeti ünnepét náluk is megünneplik a Névtelen hős szobrának megkoszorúzásával és a magyar nyelvű pedagógusok által összeállított műsorral. A gyulafehérvári vállalások gyakorlatba ültetését ő is ideálisnak tartaná, de megfogalmazása szerint az RMDSZ ezt a kérdést sokkal „reálisabban” kezeli, és sokkal reálisabban „látja a helyzetet”.

Kovászna megye: nem engednek

„Nem lehet törvénnyel ünneplésre kötelezni az embereket” – fogalmazta meg a törvény elleni elvi kifogásait a Krónika kérdésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere rámutatott, ellentmondásos egy ilyen jogszabályt elfogadni éppen most, amikor az értelmesebb románok is arról beszélnek, hogy meg kellene változtatni Románia nemzeti ünnepét.

„Furcsa ez a törvény, de ebben az országban minden megtörténhet. Már azon sem lepődnék meg, ha jogszabályban rögzítenék, hogy minden polgármesternek a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) titkos ügynökének kell lennie” – érzékeltette a most kihirdetett jogszabály visszásságát Antal Árpád.

Sepsiszentgyörgyön különben éppen jövő héten tűzik újra napirendre, hogy az 1918. december 1. sugárút belvárosi szakaszát Petőfi Sándorról nevezzék el. „Ezzel a törvénnyel vagy anélkül, ragaszkodunk ahhoz, hogy a sugárút egy részét Petőfi Sándorról nevezzük el, mert úgy gondoljuk, hogy a város magyar lakosságának több köze van a költőhöz, mint 1918. december 1-jéhez” – szögezte le az elöljáró, hangsúlyozva, hogy soha nem akarták megszüntetni a Románia nemzeti ünnepéről elnevezett utcát, csak szakaszosítani próbálták.

Mint ismeretes, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat évek óta próbálkozik az 1918. december 1. sugárút felosztásával: egy részt továbbra is a román nemzeti ünnepről, a másik két részt Petőfi Sándorról és Mihai Eminescuról neveznék el. A Petőfi utcanév elfogadásának háromszor nekifutottak, ám a román pártok képviselői vagy a prefektus megtámadták a határozatokat, illetve civil szervezetük tett ellene feljelentést, és a bíróságon minden alkalommal hatálytalanították a vonatkozó tanácsi határozatot.

Sepsiszentgyörgyön egyébként még 1990-ben az akkori prefektúra – amely a megyei tanács feladatkörét is ellátta – több főutcának román nevet adott, a leghosszabb sugárutat pedig 1918. december 1-jéről nevezték el.

Kézdivásárhelyen és Baróton is vannak a román nemzeti ünnepről elnevezett utak. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere nem kívánta kommentálni az új jogszabályt, Lázár Kiss Barna baróti elöljáró pedig leszögezte, az erdővidéki városban egy jelentéktelen, százméteres utcácskát hívnak 1918. december 1. utcának, de örülnek, hogy megvan, „most legalább nem kell ezzel bajlódniuk”.

Két RMDSZ-es honatya igennel szavazott

A Mircea Duşa szociáldemokrata párti (PSD) védelmi miniszter által beterjesztett jogszabályt kedden hirdette ki Traian Băsescu államfő, miután azt a szenátus áprilisban, a képviselőház pedig szeptemberben elfogadta.

A parlamenti vita során román honatyák is kifogásolták az ünneplés kötelezővé tételét, a végszavazáson az RMDSZ honatyái tartózkodtak, Seres Dénes Szilágy megyei és Erdei Dolóczki István Szatmár megyei honatya azonban igennel voksolt.

Utóbbi, mint megtudtuk, tévedésből szavazta meg azt a törvényt, mely kötelezi minden városban egy utca átkeresztelését 1918. december 1-re, kollégája, a Szilágy megyei Seres Dénes pedig úgy tudta, ez a paszszus kikerült a jogszabálytervezetből még a voksolás előtt.

„Nem értek egyet a December 1. utcanév kötelezővé tételével, valószínűleg figyelmetlenségből nyomtam meg más gombot a szavazáskor, mint amit akartam volna. Vállalom ezért a felelősséget” – nyilatkozta lapunk érdeklődésére Erdei, aki szerint egyébként a jogszabály Szatmár megyét lényegében nem érinti, hisz minden városban van már Erdély Romániához való csatolásának dátumáról elnevezett utca.

Seres Dénes, mint lapunknak elmondta, úgy tudta, hogy az utcanévre vonatkozó kitételt kivették a jogszabálytervezetből. Hozzátette: egyébként nincs kifogása a törvény ellen, tiszteletben tartja más nemzetek ünnepeit, azonban úgy vélte, az utcaátkeresztelés „kicsit durva”. A képviselő szerint emellett kellemetlenségekkel is jár a névváltoztatás, hisz az érintettek kénytelenek lesznek személyi irataikat is kicserélni, hisz megváltozik a lakcímük.