„Én arra gondoltam, hogy az éjféli mise kiváló alkalom lenne arra, hogy magyarul énekeljünk, de a pap ezzel az ócska diktatórikus módszerrel elutasította. Miközben én küszködök, hogy megtanítsam a csángóknak a magyar énekeket, a magyar nyelvet, a papok temetik a nyelvünket. Olyan sötétség van a fejükben, hogy késsel lehet vágni” – panaszolta lapunknak a tanulmányai után szülőfalujába visszatért néprajzkutató. A helyi Szent István Egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, bár a moldvai csángók örömmel és reménykedve fogadták a jászvásári római katolikus püspökség idén januárban született jóváhagyását, amelyben engedélyezte havi egy magyar mise megtartását Bákóban, a döntés nem tekinthető jelentős áttörésnek.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége egyházi ügyekben illetékes korábbi alelnöke hozzátette, a havi egy mise is a katolikus papok ellenállása közepette zajlik, akik nem küldenek kántort az istentiszteletre, amit nem is hirdetnek a csángó falvakban. „Miután megkaptuk az engedélyt a magyar nyelvű misére, a bukaresti nuncius azt tanácsolta nekünk, hogy őrizzük a magyar kultúránkat, énekeljük a régi énekeinket a misén. Mégis hogy ápoljuk a nyelvet, ha énekelni se szabad magyarul a templomban? Hol és mikor gyakoroljuk a magyar kultúránkat, amikor az emberek már nem tudják a miserendet, a papok többsége pedig szabotálja a magyar misét?” – sorjázta a kérdéseket a pusztinai etnográfus. Nyisztor Tinkától megtudtuk, jövőre felkeresi az ügyben az idén augusztusban kinevezett Iosif Păuleț jászvásári püspököt, valamint a bukaresti nunciust is.

A moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kéréseit korábban rendszeresen elutasította az egyházmegyét 1990-től idén augusztusig vezető Petru Gherghel jászvásári püspök, aki korábban kijelentette: csak akkor engedélyezi a magyar misét, ha megbizonyosodik róla, hogy a hívek legkevesebb két százaléka nem érti a román nyelvet. A volt püspök később arra hivatkozva utasította el a magyar misét, hogy a csángó nyelv nem magyar nyelv.