Mezőségi fejlesztési minta a Székelyföldnek: kiterjesztik a magyar kormány erdélyi gazdaságélénkítő stratégiáját

Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, a mezőségi szórványközösségeket támogató pályázati program sikertörténetnek számít, lebonyolítása pedig az utolsó mérföldkőhöz, az ellenőrzéshez érkezett – az ezzel kapcsolatos tapasztalataik is pozitívak.

Előfutár a Maros megyei program

A magyar kormány által 2016-ban Erdélyre kigondolt gazdaságfejlesztési stratégia első lépéseként a Maros megyeiek, azon belül is a maros-mezőségi magyarlakta települések lakói pályázhattak. A 2017 októberében meghirdetett pályázatra összesen mintegy hatszáz pályázat érkezett be, amelyekből a kuratórium 495-öt fogadott el, a nyertesekkel pedig idén februárban írták alá a támogatási szerződést.

Kozma Mónika tájékoztatása szerint a legtöbb pályázatot – összesen 319-et – mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkozó magánszemélyek nyerték el 15,6 millió lej értékben; 38 szerződést mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó cégekkel, 68 szerződést pedig más területen dolgozó kis- és középvállalkozásokkal kötöttek meg, 70 pályázati támogatás pedig mezőgazdasági területek telekelésére jutott.

A Mezőség-program sikere azért bír kiemelt jelentőséggel, mert előfutára az Erdély más régióira is kiterjesztésre kerülő gazdaságfejlesztési programnak. Szijjártó Péter külügyminiszter legutóbbi marosvásárhelyi látogatásán jelentette be, hogy a Mezőség-program a Székelyföld-programmal folytatódik. A Pro Economica Alapítvány munkatársai ennek előkészítésén dolgoznak, hogy hamarosan elindulhasson a Hargita, Kovászna, illetve a teljes Maros megyére kiterjesztett új pályázati lehetőség. „Ugyanakkor azt szorgalmaztuk, hogy az új pályázati kiírásba belekerülhessenek a Mezőség többi, a Maros megye területén kívüli – a Kolozs és Beszterce megyei – részek is” – magyarázza Kozma Mónika.

A kiírás eleve azokat célozta meg, akik nem feltétlenül pályáznak eséllyel az országos operatív programokban, illetve az európai uniós pályázatokon. Nagy előnyt jelentett, hogy a pályázatokat magyarul lehetett megírni, de az alapítvány elfogadta a román nyelven megírtakat is.

„A már megszokott hazai pályázatokhoz képest minimálisra csökkentettük a bürokráciát: az online felületen elkészült pályázatokhoz rendre csatolni lehetett a kért iratokat. Semmi pluszpapírt nem kértünk, csak a legszükségesebb igazolásokat.

– magyarázza az alapítvány ügyvezetője.

Azokban a községekben, ahonnan több pályázat is érkezett, egyik gazda segítette a másikat, kis „pályázatíró műhelyek” jöttek létre, kiegészítették egymás észrevételeit és meglátásait. Jellemző, hogy a mintegy száz elutasított pályázatot nem szakmai okok miatt ejtette a kuratórium: vagy a határidő lejárta után nyújtották be, vagy a pályázó nem pótolta a kért iratokat.

Könnyebb elszámolás

A mezőségi pályázatban kidolgozott módszereket vinnék tovább a Székelyföld-programban is. Az elnyert összeget nem a pályázó kapja kézhez, hanem kiállított végleges számla alapján az a jogi személy, amelytől a gépet, berendezést, tenyészállatot, árut megvásárolják, a sikeresen pályázó pedig kifizeti a beszállítónak a 25 százalékos önrészt. Amennyiben a pályázó magasabb önrészt tud finanszírozni, az a pályázat elbírálásánál számít pluszpontnak. A pályáztatás leegyszerűsített ellenőrzéssel jár: az alapítvány csak azt vizsgálja, hogy a megvásárolt terméket a pályázó valóban használja.

„Tapasztalataink szerint a legjobban azok a magánszemélyek jártak, akik otthoni gazdaságuk fejlesztésére használták az elnyert pályázati pénzeket, és így jelentősen növelhették bevételeiket traktor-, fóliasátor vagy egyéb mezőgazdasági beruházás révén” – összegez Kozma Mónika.