A régóta várt módosítás az oktatási reform része, de jóval nagyobb figyelem övezi, mint a többi tantárgyat. Ami nem meglepő, hiszen az erdélyi magyar közösség körében a 90-es évek vége felé kezdtek markánsan megjelenni a mindennapi románnyelv-használatban tapasztalható gondok, az, hogy a magyar gyerekek, fiatalok, egyetemisták egyre kevésbé képesek használni az állam nyelvét iskolán kívül.

Senki se menekül?

A probléma nem új keletű – hívta fel a figyelmet Magyari Tivadar, szórványosan a 70-es, 80-as években is létezett, ám a 2000-es évek elejére egyre nagyobb méreteket öltött. És látványosabban is megnyilvánult, hiszen

„Különböző fokozatai vannak, földrajzi helytől függően másként nyilvánul meg, de a romániai magyar közösség fiatal generációjának akár a háromnegyedét is érinti” – jelentette ki a szociológus.

A leginkább a tömbmagyar területeken, a Székelyföldön és a Partiumban jelentkezik a probléma, de szinte teljes egészében románlakta megyékben, azaz szórványban is tetten érhető a zömében magyarlakta falvakban. Fehér megyében ilyen jellemzően Torockó, de Beszterce-Naszód, Temes, Arad és Kolozs megyében is akad példa.

– mutatott rá Magyari.

A 2013-ban iskolát kezdő diákok 2017-ben lettek ötödikesek, 5–8. osztályban ekkor vezették be az alternatív románnyelv-oktatást, a funkcionalitásra törekedve. Magyari Tivadar mégis úgy értékeli, hogy a reform felemás, késlekedő, hiszen 12 évre nyúlik ki. 2024-ben fejeződik be, az e szerint tanuló diákok akkor lesznek 12-esek, jelenleg a 8. osztályt fejezik be, és a képességvizsgára készülnek.

A szociológus szerint épp ez sarkallta a folyamatot követő szakmai csapatot arra, hogy összesítse a pedagógusok eddigi tapasztalatait, hiszen a 9–12. osztály számára ezután kezdik el kidolgozni az alternatív tantervet, tankönyvet. Elmondta, a kezdetektől egy 300–400 pedagógust tömörítő panelcsoport révén követik a reform eredményességét, akiket legutóbb idén tavasszal kérdeztek eddigi tapasztalataikról.

Felemás eredmények

Az alternatív románnyelv-oktatással szembeni elsődleges elvárás a román nyelv tanulásának, tanításának a megkönnyebbítése volt mind a tanulók és szüleik, mind a pedagógusok részéről. Ezzel elégedettek az oktatók, hiszen bár késve jelentek meg a tankönyvek, folyamatos tankönyvmizéria kísérte a folyamatot, mind a pedagógusok, mind a diákok, szülők

„Összességében jónak látják a változásokat a pedagógusok. Bár kritikák is elhangzanak, a tanítás-tanulás szintjén jó a visszajelzés” – mondta Magyari Tivadar. A reformmal szemben támasztott másik elvárás a az iskolai teljesítmény javulása volt románból, valamint az országos vizsgákon, a képességvizsgán és érettségin. Utóbbiról csak jövőre lesznek eredményeink, hiszen az idei 8. osztályosok lesznek azok, akik az új tanterv-tankönyv alapján tanult románnyelv-tudásukat kell kipróbálják. Ráadásul egy, a román társaiktól eltérő próbán, hiszen időközben a jogszabályok ezt is lehetővé tették, mondta Magyari Tivadar.

„Cer” vagy „văzduh”?

A szociológus szerint a románnyelv-tanítás reformja épp a harmadik, legfontosabb elvárás szintjén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: abban, hogy megoldja a magyar gyermekek román nyelven való boldogulását a mindennapi élethelyzetekben. Ezzel kapcsoltban fogalmazódik meg a legtöbb aggály a pedagógusok részéről, akik szerint a kudarc okai a reform mikéntjében és magában az iskolarendszerben is keresendők.

– magyarázta az RMDSZ oktatási ügyvezető elnökhelyettese. Rámutatott, bár a román nyelv oktatása terén ma már nem olyan nagy a szakadék az elemi és a középiskola alsó tagozata között, mint régen, a képi szövegértéshez szokott friss ötödikesek ma is nehezen birkóznak meg a bonyolultabb kifejezésekkel. Arról is vita folyik, hogy egy ötödikes magyar gyereknek milyen alapszókincse kell hogy legyen románból. Számos vélemény, tanulmány van erről, amit egy következő reform kapcsán figyelembe lehetne venni, mondta az illetékes. Például arra is kiterjednek, hogy előbb a „cer” szót tanulja meg a gyerek, és utána jön a „văzduh”, a „tufă” után a „tufiș”.

Az oktatási szakpolitikus, társadalomkutató szerint bár a pedagógusok jónak tartják a reformot, kifogásolják, hogy elmaradt a kísérleti fázis, nem volt tesztcsoport. Ahogy arra is sok a panasz, hogy a szakértőket legtöbbször magukra hagyta a minisztérium.

Többnyire „betanul” bizonyos beszédhelyzeteket, 2–3. osztályban sem tud kommunikálni. „Óvatos megfogalmazásban: nehezen tanítható a román olyan magyar gyerekek számára, akiknek semmi kapcsoltuk nincs a román közeggel. Éppenséggel tanítható, de egy nagyon távoli, egzotikus nyelvként” – mutatott rá a szociológus.

Következtetésként elmondta, a körülmények, a problémás oktatási rendszer és az állandó tankönyvmizéria ellenére a pedagógusok jó munkát végeztek a román nyelv alternatív oktatása terén. Azonban komoly aggályokat fogalmaznak meg annak kapcsán, hogy áttörést hoz-e ez a reform az iskolai eredmények, illetve országos vizsgák szintjén, valamint a mindennapi románnyelv-tudásban.

Az ezzel kapcsolatos aggályok földrajzi helytől függően eltérően jelentkeznek, és abban is különbségek vannak, hogy a szülők hogyan élik meg ezeket. Bizonyos vidékeken kevésbé tudatosítják, a Székelyföldön, a nyárádmenti falvakban inkább iskolai problémának tekintik: a gyereknek rossz jegyei vannak, megbukik, nem sikerül az érettségije románból. A vegyes lakosságú nagyvárosokban, Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben inkább annak felismeréseként jelentkezik, hogy a gyerek nem boldogul románul, nem képes helytállni a mindennapi helyzetekben, és erre úgy tűnik, az alternatív románnyelv-oktatás sem nyújt megoldást. Az „ijedség” többnyire 5–6. osztályban jelentkezik, hatására a szülők elkezdik magánórákra, alternatív nyelv-
órákra járatni csemetéiket, igaz, a többség még mindig inkább a gyenge románeredményektől félve, mint gyereke jövőjét, román környezetben való boldogulását tartva szem előtt.