Sószoros Parajdon. A bányaszerencsétlenség nyomán megemelkedett sókoncentráció negatív hatást gyakorol az élővilágra és ivóvízellátásra
Fotó: Bálint István
Káros hatást gyakorol az élővilágra, a növénytermesztésre és az ivóvízellátásra egyaránt a magas sótartalmú vizeknek a folyóvizekbe kerülése – vonják le a következtetést erdélyi magyar biológusok és kémikusok a parajdi bányaszerencsétlenséggel kapcsolatban. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben a szakemberek – a Sapientia és a BBTE oktatói – részletesen kifejtik, mit is jelent a magasabb sótartalom, és ennek milyen hatásai lehetnek a folyóvizek és környezetük élővilágára, illetve az ivóvíz előállítására. Tudományos jellegére, nyelvezetére és az ügy jelentőségére tekintettel a Krónika teljes terjedelmében közli a szakértői véleményt.
2025. június 04., 19:232025. június 04., 19:23
2025. június 04., 19:302025. június 04., 19:30
A parajdi sótelep fő alkotója a konyhasó, tudományos nevén nátrium-klorid, fehér, kristályos anyag, amely nagyon jól oldódik vízben. A 25 Celsius fokos víz 1 litere (L) maximálisan 360 gramm (g) sót képes oldott állapotban tartani, ami óriási mennyiség: az oldatnak több mint egynegyede (26,5%-a) só. Minden kontinentális (szárazföldi) víz tartalmaz több-kevesebb oldott sót. Hammer (1986) széleskörűen elfogadott kategorizálása szerint édesvizekben az összes sótartalom (amelybe a konyhasó is beletartozik) kevesebb, mint 0,5 g/L, szubszalin (enyhén sós) vizekben 0,5-3 g/L, míg a 3 g/liternél magasabb sótartalmú vizek a sósvizek. A klímaváltozás és a fokozódó urbanizáció miatt az édesvizek (tavak, folyóvizek stb.) sósodása (szalinizációja) világméretű jelenség, ugyanakkor ennek hatása a vízi élőlényegyüttesekre még jórészt ismeretlen (Astorg és munkatársai, 2021).
A környezetvédelmi miniszter tájékoztatása szerint 2025. május 29-én Gyulakután a Kis-Küküllőben a kloridion tartalom 0,05 g/L volt, míg a június 3-án Dícsőszentmártonban 0,5 g/L körüli. Ez utóbbi érték kétszerese a 458/2002-es ívóvíztörvény által megengedett maximális határértéknek (0,25 g klorid/L). A megemelkedett klorid-tartalom a parajdi sóbánya felett elfolyó Korond-patak által szállított sótartalomnak tulajdonítható, és ezzel függ össze, hogy a Kis-Küküllő mentén több településen emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánították a csapvizet, és csak mosásra, tisztálkodásra és az illemhelyeken való használatra javasolják. 2025. június 2-3-ai adatok szerint a Korond-patak vizének sótartalma a Sószoros alatt 5 g/L körül volt, amely érték alapján már nem édesvíz, hanem egyértelműen sósvíz kategóriájú vízfolyásnak felel meg jelenleg.
Az ivóvíznek a legfontosabb kémiai összetevői a kalcium-, magnézium-, nátrium-, kálium, vas- illetve hidrogén-karbonát-, klorid- és szulfátionok. A legtöbb összetevő esetében az ivóvíztörvény által szabályozva van a maximálisan előfordulható mennyiség. Így például a klorid-tartalom nem haladhatja meg a 0,25 g/L, a nátrium-tartalom pedig a 0,2 g/L. A magasabb oldott sótartalom azért is okoz gondot az ivóvíz ellőállításnál, mivel a nátriumionok (Na+) és a kloridionok (Cl–) nagyon stabilak a vízben, nem oxidálódnak, nem csapódnak ki.
Parajd madártávlatból. Fennáll a régi bánya beomlásának veszélye a tárnákat elárasztó víz miatt
Fotó: Haáz Vince
Folyóvizekből, fúrt kutakból, tavakból stb. származó vízből ivóvizet előállító vízművek (mint például a Kis-Küküllő menti vízművek is) olyan vízkezelési technológiákat alkalmaznak, amelyek nem változtatják meg számottevően a víz kémiai összetételét, tehát a tisztítási folyamatok végén (előszűrés, vas- és mangántalanítás - ha erre szükség van, levegőztetés, utószűrés, klórozás) keletkező csapvízben a nátrium- és klorid-ionok koncentrációja ugyanannyi marad mint a nyersvízben. Így ha a belépő nyersvízben magas, határérték feletti a kérdéses összetevők mennyisége, akkor a kilépő csapvízben is az lesz. Ilyen helyzetekben csak számottevően kevesebb sót tartalmazó más vízforrással való hígítással lehet megoldani a problémát. A parajdi bányaszerencsétlenség utáni jelenlegi helyzetben minden bizonnyal ebből a célból is hígítják a Kis-Küküllő megnövekedett sótartalmú vizét a Bözödi-tóból származó édesvízzel.
Léteznek olyan technológiák is, amelyek nagyobb sótartalmú vízből is ivóvizet képesek előállítani, ilyen például a fordított vagy reverz ozmózisra (RO) alapuló technológia. Ennek a lényege, hogy a vizet egy félig áteresztő membránon nagyobb nyomás segítségével átpréselik, amely membrán csak a vízmolekulákat engedi át, ugyanakkor visszatartja a sókat, szennyeződéseket. Ezt a jóval drágább technológiát elsősorban tengervizek sótalanítására és ívóvíz előállítására használják.
Az emberi szervezetre nézve egy magasabb konyhasó tartalmú víznek negatív hatásai vannak az egészségre nézve. Egyszerűen fogalmazva, a szerveink, vérereink, a vér alakos testei egy enyhén sós oldattal vannak átitatva (aminek a fő összetevői a nátrium- és a kloridion), amelynek kulcsfontosságúan állandó kell legyen a koncentrációja, maximum 9 g literenként (0,9%). Amennyiben olyan vizet fogyasztanánk, aminek a sótartalma megegyezik ezzel a koncentrációval, akkor izotóniás oldatot fogyasztanánk, ami nem is hidratál, nem is deszhidratál. Normálisan az ivóvíz jóval kevesebb sótartalommal rendelkezik (kevesebb mint 0,01%), amit mi nem is nevezünk sósnak, hanem édesvíznek. Az ilyen vizek hidratálnak, azaz a sejtek és a vér alakos testei vizet tudnak felvenni magukba.
Több mint öt éve működtetnek nemzetközi együttműködés keretében korszerű űrgeodéziai megfigyelőrendszert (InSAR reflektort) a parajdi Sóháton és környékén a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (HUN-REN FI) kutatói.
Az ivóvízben maximálisan megengedett kloridiontartalom 0,25 g/L, amit már enyhén sósnak is érzünk. Ez a koncentráció még messze alul marad a 9 g/L kritikus értéktől, hiszen figyelembe kell venni az élelemmel felvett sómennyiséget is, ami általában 5-12 g naponta. A telített sóoldat sós ízéről fogalmat alkothatunk, ha a tengervízre gondolunk, aminek sótartalma „csupán” 30-40 g/L. Ha a szervezetbe bevitt víznek a koncentrációja 9 g/L fölött van, a folyamat megfordul, azaz a sós víz dehidratál (a sejtek vizet veszítenek).
A sós víz kisebb koncentrációban enyhébb tüneteket tud okozni, például megnövelheti a vérnyomást azáltal, hogy a szervezetben megnövekszik az aldoszteron mennyisége. Ennek hatására a vese visszatartja a nátriumot és a vizet, és erőteljesebben kiválasztja a káliumot (Toxqui és Vaquero 2016). A nagyobb mennyiségű víz, illetve a kálium-nátrium arány felborulása miatt megnövekszik a vérnyomás. Hosszútávon fogyasztott sós víz, illetve túlzott sóbevitel komoly káliumhiányt tud okozni a szervezetben (Iqbal és mtsai. 2019).
A sókoncentráció növekedése a Korond-patakban, illetve a Kis-Küküllőben található halfajokra jelentős stresszt gyakorolhat, mivel ezek a halak alacsony sótartalmú környezethez alkalmazkodtak, főként a Kis-Küküllőben található halfajok.
A sókoncentráció növekedésének hatásai lehetnek:
1. Ozmózisnyomás és anyagcsere stressz
A megnövekedett sótartalom megzavarja a halak ozmoregulációját (vízháztartását), amely anyagcsere-zavarokat, növekedési visszaesést és akár elhullást is okozhat. Ha sósabb vízbe kerülnek, a víz ozmózis útján elkezd kivándorolni a testükből, hogy kiegyenlítse a sókoncentrációt, így gyakorlatilag “kiszáradnak” ezek az állatok.
2. Viselkedésbeli változások
A sókoncentráció emelkedése befolyásolhatja a halak viselkedését, például csökkentheti az aktivitásukat. A sósabb vízből a halak testébe túl sok só kerülhet, amit az édesvízi fajok nem tudnak hatékonyan kiválasztani, mert nincsenek erre megfelelő fiziológiai mechanizmusaik. A hal anyagcseréje fokozódik, hogy megpróbálja fenntartani az egyensúlyt, ez viszont nagy energiaigénnyel jár, ami hosszabb távon kimeríti a halat.
Helyzetelemzést és segítségkérő listát kért a magyar kormány a parajdi katasztrófával kapcsolatban Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnöktől, akit szerdán Budapesten fogadott Orbán Viktor miniszterelnök.
A sótűrés jelentősen eltér fajonként és életciklusonként. Egyes édesvízi halak, különösen a kifejlett példányok, jobban tolerálják a növekvő szalinitást, míg az ikrák és lárvák érzékenyebbek. A tűrőképesség függ a genetikai háttértől, élőhelytől és az adott populáció sóexpozíciós történetétől is. Ez a különbség befolyásolja, hogy mely fajok maradnak fenn a sósodó vizekben (James és mtsai. 2003). Keffold és mtsai. (2004) egy ausztráliai kutatást végzett el édesvízi halfajokkal, melynek a következtetése az volt, hogy a kifejlett édesvízi halak LC₅₀-e (letális koncentráció 50%) 7-15 g/L körül mozgott (átlagosan kb. 10 g/L), ami azt jelenti, hogy 72 óra alatt az ennél magasabb sókoncentráció már a populáció felére halálos volt. Halak korai életszakaszait (ikra, lárva) figyelembe véve, még érzékenyebbek, és az LC₅₀ értékük általában 4-8 g/L között volt, tehát már alacsonyabb sókoncentrációnál jelentős halálozást okozott a sókoncentráció növelése.
Barbus sp. (márnák): A Kis-Küküllőben a rózsás márna (Barbus barbus) és a Petényi márna (Barbus petenyi) él. Jalali és mtsai. 2013 vizsgálták a Barbus sharpeyi növekedési ütemét és sótűrését különböző sókoncentrációk mellett. Az eredmények azt mutatják, hogy a halak 0–6 g/L sótartalom mellett nem mutattak jelentős növekedési különbséget, de 9–15 g/L koncentrációnál csökkent a növekedés és a túlélési arány.
A Kis-Küküllő sótartalmának megnövekedése miatt 16 Maros megyei településen nem iható a vezetékes víz
Fotó: Bálint István
Phoxinus sp. (csellék): A Kis-Küküllőben a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) él. Toepfer és Barton (1992) az oxigénfogyasztás mértékét vizsgálta különböző sókoncentrációk mellett. Az eredmények szerint a sótartalom növekedése befolyásolta az anyagcserét, ami a halak fiziológiai állapotára volt hatással.
Az egyik legismertebb dombvidéki és hegyvidéki halfajunk, a sebes pisztráng (Salmo trutta), egy 24 órás teszt során 71–92% mortalitást mutatott 32–35 g/L sókoncentrációjú tengervízben, ami meghaladja a faj toleranciáját. A faj számára a tolerálható felső sókoncentráció valószínűleg 15 g/L alatt, azaz brakkvíz-tartományban van (Urke és mtsai. 2009). Fontos azonban a halfajok életciklusa során a különböző szakaszokban is megfigyelni a sótoleranciát, hisz a vizeinkben különböző életszakaszban lévő egyedekre ugyanaz a nyomás hárul. A pisztrángivadékok növekedése és túlélése optimális 0–5 g/L sókoncentráció között, míg 5–10 g/L között már csökkenést tapasztalnak. 10 g/L fölött jelentős károsodás lép fel mind a növekedésben, mind a túlélésben (Zhang, 2020).
Az európai sügér (Perca fluviatilis) 72 órás túlélése kb. 70% körül van 10 g/L sókoncentrációnál, de 15 g/L-nél már csak 20–30%-os, 20 g/L fölött pedig gyakorlatilag 0%. A sótartalom növekedése csökkenti a halak növekedési ütemét, különösen 10 g/L felett. A magasabb vízhőmérséklet tovább rontja a sótűrést és jelentősen csökken a túlélés (Overton és mtsai. 2008). A hegyvidéki és magas dombvidéki szakaszokon élő botos kölönte (Cottus gobio) túlél a Balti-tenger brakkvizes part menti területein (legfeljebb 6-7 g/L koncentráció) és terjedésének a magasabb koncentrációk gátat szabtak (Koli, 1969).
Nem mindegy, hogy ezek az állatok egy napig vagy egy hónapig vannak kitéve a sóstressznek. Valószínűleg, hogy jelen esetben, több hónapos kitettségről beszélünk, amikor a fent említett értékek akár töredékei is komoly problémákat okozhatnak. Jelen pillanatban, június elején, amikor a patakok, folyók hozama elég magas, a víz hőmérséklete még elég alacsony, valószínű, hogy nagyobb mennyiségű sós víz befogadására képes az élővilág, mint a nyári száraz, meleg időszakokban.
A Korond és Kis-Küküllő patakok tipikus alsó-hegyvidéki folyóvizek. Az itt található vízi szervezetek közösségei viszonylag gazdagnak mondhatók. Ezek a szervezetek, változatos ökológiai szolgáltatásaik révén (szűrőgetők, ragadozók, legelők, kaparók, stb.) a víznek egy közepesen jó minőséget jeleztek, ezért a Kis-Küküllő vize akár a környék ivóvízbázisát is biztosíthatta. A vízben élő, többnyire rovarlárvák, különböző csigák és rákok bioindikátorok, vagyis a víz minőségét és annak változását jelzik, akár egy pontszerű, egyszeri szennyezés esetén (ekkor a közösség érzékenyebb tagjai eltűnnek), vagy akár krónikus szennyezések esetén is (a közösség visszafordíthatatlanul átalakul).
Németországban több száz vízi élőhelyen vizsgálták meg, hogy hol és miért telepednek meg az idegenhonos (azaz nem őshonos) felemáslábú rákok (Amphipoda), ászkarákok (Isopoda), csigák és kagylófajok. A kutatás során azt találták, hogy az invazív fajok terjedésének legfontosabb előrejelző tényezője – a hőmérséklet emelkedése mellett – a víz kloridion-tartalma volt, azaz a sótartalom növekedése (Früh és munkatársai, 2012)
A hirtelen megnőtt sótartalom a vizekben a legtöbb szervezet számára fiziológiás stresszt jelent, mely gátolja a főbb életműködéseket és a szervezetek kipusztulásához vezethet az esetek többségében. Ilyen módon a vízi közösségek teljesen átalakulnak, csak a magas sókoncentrációt tűrő szervezetek maradnak fenn, mely egy jelentős biodiverzitás veszteséggel jár és ezáltal az ökoszisztéma szolgáltatások csökkennek és a természetes folyamatok átalakulnak. Ezek a változások hosszú távúak, a regeneráció lassú, akár több évtizedes folyamat. Ugyanakkor a vízi gerinctelen közösségek jövőbeli monitorozása segíthet a regenerálódás nyomon követésében.
Folyóvizekben a meder kövein gazdag mikroszkópikus algákból főként kovamoszatokból és apró gerinctelen állatokból álló élőlényközösség található, amely egyben a meder halainak táplákékbázisát is jelenti. A szalinizáció hatása a vízi élőlényegyüttesek közül a kovamoszat flórára a legjobban ismert. A kovamoszat együttesek faji összetétele és sokfélesége függ a víz sótartalmától (koncentrációtól). Számos algaindexet dolgoztak ki a szalinitás mértékének becslésére, ami lehetőséget teremt a befolyó sós vizek hatásának megismerésére az algák mikroszkópi vizsgálatával (Stenger-Kovács és mtsai. 2023).
Semmi sem garantálja, hogy nem lesz újabb árhullám Parajdon, be kell tartani a Korond-patak elterelésének befejezésére kitűzött július elsejei határidőt – jelentette ki szerdán Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter a székelyföldi településen.
A napokban Dicsőszentmártonnál a Kis-Küküllőben bekövetkezett tízszeres sókoncentráció növekedés hosszabb távon történő fennmaradása szükségszerűen átalakítja a folyó élővilágát is. A meder élővilágának egy része azonnal más része lassabban, de elpusztul, más algák és más apró állatok foglalják el a helyüket csökkentve a halak táplékbázisát, amelyek egyébként is stresszeltek a sótartalom növekedése miatt. Ráadásul ezek a változások kedvező feltételeket teremtenek az idegenhonos inváziós fajok gyors térhódításához.
Az emberrel és az állatokkal ellentétben a termesztett növények nem igénylik semmilyen mennyiségben a konyhasót, emiatt az ebben lévő nátriumion, már az enyhébben sós vízben lévő mennyiségben is káros hatásokat fejt ki a növények növekedésére és termelőképességére. Akár egyéb ásványi anyagok is, a konyhasót alkotó nátrium-klorid a vízben feloldott formában jut be a növényekbe a gyökéren keresztül. A legtöbb növény fejlődése már akkor zavart szenved, amikor a talajban lévő vízben a só mennyisége meghaladja literenként a 2 grammot. Így, ha például a parajdi Korond-patak 5 g/L konyhasót szállít a Kis-Küküllőbe, ez azt eredményezheti, hogy a folyóvíz közelében lévő kertek és termőföldek talajvizébe jelentősebb nátrium-klorid kerül, ami már meghaladja a legtöbb termesztett és vadon élő növény sóérzékenységi küszöbét, beleértve az erdőalkotó fákét is.
A megemelkedett sótartalmú talajvíznek a termesztett növények tekintetében van egy gyors, néhány órán belül megnyilvánuló káros hatása, valamint egy olyan, ami csak több nap után alakul ki. A gyors hatás annak tulajdonítható, hogy a vízbe kerülő nagy sómennyiség töményebbé teszi a vizes oldatot, és mivel a víz a kisebb koncentrációjú („hígabb”) oldatok felől áramlik a töményebb oldatok felé, a sós talajvíz nem hagyja, hogy a gyökerek felvegyék a vizet, így a növényi testrészek fokozatos kiszáradását okozza. Ez a vízhiányos állapot, mely először a gyökerek szintjén jelentkezik, gátolja a nélkülözhetetlen ásványi tápanyagokhoz való hozzájutást, hiszen ezek csak a vízzel együtt vehetők fel. Így tápanyaghiány alakul ki, ami gyengíti a növények egészségi állapotát.
Mikor a sós talajvíz kiszárító hatása miatt a növény föld feletti részei sem kapnak elegendő vizet, erősen lelassul vagy teljesen leáll a növekedés, nem nyúlik meg a szár, nem fejlődnek a rügyekből új levelek vagy ezek keskenyebbek lesznek, késik a virágzás és a termésképzés. Következésképpen, a túl sós talajvíz egyik gyorsan bekövetkező káros hatása a növények növekedésének a gátlása, ami a zöldtömeg termelést, majd a maghozamot is lecsökkenti. Ez azzal is összefügg, hogy a vízhiány érzékelésekor a növények védekezési reakcióként bezárják a leveleiken lévő gázcserenyílásaikat, ami ugyan korlátozza a párologtatás általi vízvesztést, egyben megakadályozza a növények fő tápanyagának: a szén-dioxidnak a bejutását az új szerves anyagokba való beépülésének a helyére, tehát csökken a szerves tápanyagok termelése, ami szintén a biomassza-gyarapodást mérsékeli. Továbbá, sós talajban a magok is kisebb százalékban és lassabban csíráznak, tehát a vetés sikeressége is szerényebb lesz.
A sós vízből a talajban felgyűlő nátrium, miután a növényekben is felhalmozódik, hosszabb idő (napok, hetek) után mérgező hatásokat is kifejt, a vízháztartás megzavarásán túlmenően. Mivel a sóból a nátrium kémiailag nagyon hasonlít a növényekben számos fontos szerepet betöltő káliumhoz, a nagy mennyiségben bejutó nátrium kiszorítja versengéssel a káliumot, így ez nem tudja betölteni szerepeit például a gázcsere szabályozásában vagy fontos hasznos termékek (például cukrok) előállításához vezető anyagcsere-folyamatokat katalizáló enzimek működtetésében.
A régi bánya felett kialakított védelmi zónát továbbra is lezárva tartják a településen, és a környéken élők kitelepítése is érvényben marad
Fotó: Haáz Vince
A különböző növények más-más mértékben tűrőképesek a talajvíz megemelkedett sótartalmával szemben. A nálunk gyakrabban termesztett növények közül kifejezetten sóérzékenyek a gyümölcsfák (például az almafajták, a szilvafajták, a körtefák, főleg, ha a sós víz lejut a mélyebb talajrétegekbe), a legtöbb zöldségféle (főleg a saláta, a borsó, a bab), a lóhere, a repce, a burgonya.
Az erdőalkotó fák közül pedig a fenyőfélék kifejezetten sóérzékenyek, főleg fiatalabb korukban. Ezeknél már 4 g/L konyhasó a talajvízben komoly növekedésgátlást és terméskiesést okozhat. Mérsékelten sótűrő haszonnövények, például, a paradicsom, a szőlő, a hagyma, a sárgarépa, a kukorica és az őszibúza, ezek legtöbb fajtájánál a só akkor okoz jelentős terméscsökkenést, ha 6-7 g/L fölötti mennyiségekben halmozódik fel a talajvízben. A legkevésbé sóérzékeny termesztett növények közé a cukorrépa, a céklarépa, a spenót, a spárga, az árpa és a cukkini tartozik (Ahmad és mtsai., 2023).
A sótűrés egyik fő stratégiája, hogy az élő sejtekbe bejutó nátriumot és kloridot a növények irányítottan beszállítják és mintegy bezárják a sejtnedvnek nevezett térbe, így elszigetelten tartják azoktól az anyagcsere folyamatoktól, amelyeket a sok nátrium vagy klorid jelenléte közvetlenül gátolna. Mindezen védekezési intézkedések viszont többletenergia ráfordítását igénylik, ezért a sós víznek kitett növények lassabban növekednek, kevesebb energiát tudnak fordítani zöldtömeg gyarapításra vagy magképzésre.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha az emberek vagy az állatok elfogyasztják azokat a sós vizű talajon fejlődött növényeket, amelyek bezártan felhalmozták a nagyobb mennyiségű nátriumot, az emberi vagy állati szervezetbe jutott nátriumfölösleg megviselheti a veseműködést, a magas vérnyomásra hajlamos személyeknél pedig veszélyes mértékű vérnyomás-emelkedéshez vezethet. Következésképpen, a folyóvíz által szállított magas sómennyiség a talajvízbe jutva hozzáférhetővé válik a vízpart közelében élő vagy a környéken termesztett növények számára, amelyeknek megzavarja vízgazdálkodását (hajlamosít a kiszáradásra), gátolja növekedését és károsítja hasznos tápanyagokat termelő képességét, ezen káros hatások mértéke pedig, a vízben oldott só mennyiségén és a kitettségi időn túl függ az adott növényfajok és termesztett fajták sóérzékenységének, illetve sótűrő képességének a mértékétől.
Amint a fentebbi kisebb összefoglalók alapján megállapítható, egy édesvizű folyóban ha megnő a sótartalom, akkor az a legtöbb élőlényközösségre negatív hatást fejt ki, amely szorosan összefügg a sótartalom növekedésének mértékével és tartósságával illetve egyéb környezeti paraméterrel (így pl. a hőmérséklettel). Éppen ezért különösen fontosnak tartjuk a Korond patak és a Kis-Küküllő vizének megfigyelését, a fizikai-kémiai paraméterek nyomon követése mellett monitorozni kellene a vízi élővilág változását, felmérni az esetleges ökológiai károkat, amelyek alapján ajánlásokat lehet megfogalmazni azok mérséklésére.
Dr. Máthé István, mikrobiológus – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE)
Dr. Szép Sándor, vegyészmérnök – Sapientia EMTE
Dr. Zsigmond Andrea-Rebeka, kémikus – Sapientia EMTE
Dr. Nagy András-Attila, halbiológus – Babeș-Bolyai Tudományegyetem, óraadó tanár
Drd. Imecs István, halbiológus – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE)
Dr. Keresztes Lujza, hidrobiológus – Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Drd. Dénes Anna, hidrobiológus – Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Dr. Vörös Lajos, limnológus – HUN-REN, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Dr. Fodorpataki László, növényélettanos – Sapientia EMTE
Bogdan Ivan gazdasági miniszter és Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter szerdán a helyi hatóságokkal és szakemberekkel a helyszínen tájékozódik a parajdi sóbányában kialakult helyzetetről, miközben nyolc európai szakértőt várnak a helyszínre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elkeseredett, szótlan emberek, reményvesztettség és a hatóságok titkolózása jellemzi a sóbánya tragédiája utáni helyzetet Parajdon. Miközben újságírók lepték el a település utcáit, a helybéliek arra várnak, hogy ne ők legyen a figyelem középpontjában.
A Hargita Megyei Mentőszolgálat idén is felkéri a csíksomlyói búcsúra érkező zarándokokat, hogy kellő körültekintéssel és megfelelő felkészüléssel vegyenek részt az eseményen, saját biztonságuk és egészségük megóvása érdekében.
Több mint 300 000 liter ivóvizet osztottak ki csütörtökig 16 Kis-Küküllő menti település lakosságának, miután a parajdi bányakatasztrófa nyomán a vezetékes víz emberi fogyasztásra alkalmatlan lett a magas sókoncentráció miatt.
Tánczos Barna pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes bejelentette, azonnali támogatást kapnak a Kovászna megyei árvízkárosult települések, az RMDSZ kérésére finanszírozást biztosítanak a Korond-patak záportározójára.
Nem jelent meg újabb, a régi bánya hirtelen beszakadására utaló jel a vízzel elárasztott parajdi sóbányánál a csütörtöki mérések szerint – közölte Petres Sándor Hargita megyei prefektus.
Mintegy háromszázezer zarándokot várnak pünkösd szombatján az idei csíksomlyói búcsúba, amelyre a gyalogos zarándokok védelmében útlezárásokkal és biztonsági intézkedésekkel készülnek a szervezők.
Petres Sándor Hargita megyei prefektus arra kérte csütörtökön a lakosságot, hogy ne röptessék saját drónjaikat a parajdi sóbánya körül, mert ezek veszélyeztetik a hatóságok tevékenységét segítő drónokat.
Elindultak a lovas zarándokok csütörtökön Sepsiszentgyörgyről a szombaton tartandó csíksomlyói pünkösdi búcsúba.
Kánikulára figyelmeztető elsőfokú, vagyis sárga figyelmeztetést bocsátott ki csütörtökön az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Elindult a csíksomlyói pünkösdi búcsúra a 12. Boldogasszony zarándokvonat csütörtök kora reggel a budapesti Keleti pályaudvarról.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!