Nem eléggé „multikulturális” a magyarság Európa kulturális fővárosában

– Az Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozat idei programválasztékával ön sem igazán elégedett. Temesvár legjelentősebb magyar kulturális szervezete, a Várbástya Egyesület szempontjából mit kellene másként tenni?

– Az európai kulturális főváros címet Temesvár korábbi polgármestere, Nicolae Robu pályázta meg. Mi, magyarok örültünk ennek, hiszen tisztában voltunk vele, hogy a Temesvár melletti döntésben a bánsági nagyváros soknemzetiségű arca volt a mérvadó. Abban reménykedtünk, hogy a Temesváron élő legnagyobb nemzeti kisebbség, a magyarság méltó módon lesz képviselve a kulturális programfelhozatalban. A város többnyelvűségével, a multikulturalizmus ígéretével ütötte ki a nyeregből a másik nagy esélyes erdélyi települést, Kolozsvárt. Ezzel szemben a hivatalos megnyitóra hangolva a szervezőbizottság részéről még tavaly megjelent egy részletes angol és román nyelvű összefoglaló arról, hogy Temesvár mit szeretne a világnak közvetíteni Európa kulturális fővárosaként. A Brüsszel által is elfogadott „üzenetben” szó esik az LMBTQ-mozgalom fontosságáról, a temesvári roma kisebbségről, azonban a többi őshonos nemzeti közösséget a dokumentum meg sem említi.

– Magyar részről ennek már megtörtént az egyik fontos előjele, hiszen a február 17-19. között elstartolt hivatalos megnyitóról lemaradt az önök által szorgalmazott Székely László-kiállítás, amely a 20. század eleji meghatározó temesvári magyar főépítész munkásságát mutatta volna be.

– Abból indulnék ki, hogy Dominic Fritz polgármester nyitott irányunkban. Ha nem ő volna a polgármester, sokkal rosszabb lenne a magyar megméretkezési lehetőség. A megnyitó előtti hetekben is többször találkoztam a polgármesterrel, és felhoztam a Székely László-kiállítást, hogy mennyire fontos a magyar közösség számára, hiszen Temesvár leghíresebb építésze volt, akinek a nevéhez a fél város épületeinek megtervezése kötődik. Azzal érveltem, hogy a kiállítás a románság felé is híd lehet, hiszen ezek az épületek ma is állnak. A megnyitóra eltervezett húsz projektre azonban 62 kínálat volt, a mienk pedig kiesett a multikulturális rostán...

Számukra teljesen mást jelent a multikulturalizmus, mint amit mi értünk a fogalom alatt. Látom, hogy a polgármesternek is vitái vannak a szervező csapattal, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az európai kultúrfővárosi elképzelés Brüsszel-függő. Emiatt olyan „független” projektmenedzsereket kellett hozni, akik nem „helyfüggő”, hanem ,,európai kitekintésű” kínálattal állnak elő. Mi, magyarok ehhez nem vagyunk eléggé „multikulturálisak”.

– Ön sokáig élt Németországban, tökéletesen beszél németül, ami előnyt jelent a Németországban született Dominic Fritz polgármesterrel való személyes kapcsolatában. Hírek szerint idén mégis megrendezik a Székely László-kiállítást, és lesz számos más magyar kulturális program is. Mennyire tudtak kiegyezni a polgármesterrel?

– A február 17–19. közötti megnyitó nyilván csak a kezdet volt, de utána folyamatosan vannak és év végéig lesznek rendezvények. A polgármester megígérte, hogy a Temesvári Magyar Napokat kiemelt módon fogja támogatni, így az lesz a fő eseménysorozatunk, ahol igyekszünk a legtöbbet bemutatni kultúránkból, történelmünkből és abból a multikulturalizmusból, amilyennek mi szeretnénk látni Temesvárt. A felújítás alatt álló Magyar Házban sok tervünk van.

Többek között a Temesváron élő nemzeti kisebbségek – németek és szerbek – számára nyújtunk bemutatkozási lehetőséget. A kisterem 70 személyt tud befogadni, a felújítás után, júliusban átadásra kerülő nagyteremben 130 személy vehet részt rendezvényeken. A polgármester interjút adott egy angol nyelvű internetes újságnak, amiben dicséri a magyarokat. Tavaly eljött a magyar ház átadására is. Én hiszek a polgármesternek, és meggyőződésem, hogy nyitott irányunkban.

– A Temesvári Magyarok Napokat szervező Várbástya Egyesület vezetőjeként nem csak a város magyarságáért lobbizik, hanem a régiós – román, szerb és magyar – együttműködésért is. Mennyire nehéz egy ilyen elképzelést tető alá hozni a hármashatár térségében?

– Az évente megrendezett, Temesvárról Szegedre tartó kerékpártúráink tulajdonképpen ezt a cél szolgálják: a határ menti együttműködés fontosságára akarjuk felhívni a politikusok figyelmét. A Románia, Szerbia és Magyarország közötti hármashatárt minden májusban megnyitják az érdeklődők számára. Mi tavaly júniusra szerveztük a kerékpártúrát, és addig kilincseltem, amíg sikerült elérni, hogy nekünk is megnyissák a határt. Szerbia és Magyarország között állandó határátkelő működik, Románia és Magyarország között viszont nem. Régóta várt gesztus lenne, hogy román részen is megnyissák a határt, de Klaus Iohannis elnök a kezdeményezést lefújta.

Sajnálattal vesszük tudomásul azt is, hogy Szeged és Temesvár között nincs vasútvonal, holott száz évvel ezelőtt 7-8 járat közlekedett naponta Temesvár–Szeged–Budapest között. A vasút eredetileg Zsombolya, Kikinda és Szeged irányába haladt nyílegyenes vonalban. Kikinda után a vasutat Trianon után felszámolták, Szegeden pedig lerombolták a vasúti hídat, ami a Bánság felől érkező vonatközlekedést biztosítaná. Több mint száz év telt el, így ideje volna a régen bejáratott kapcsolatokat újraéleszteni.

– Van-e foganatja a hármashatár körüli régiófejlesztési elképzeléseinek, illetve a vonatközlekedés újraindításával kapcsolatos terveknek?

– Szegedről hazatérve, a biciklitúra résztvevőiként legutóbb a magyar határőrség segítségével keltünk át motorcsónakokkal a Maroson az egykori hídpillérek mellett, ezzel is jelezve, mennyire akarjuk a hidakat. Jó hír, hogy a megyei tanács is fantáziát lát az ötletben, és felmerült az új híd tervezése és megépítése a Maroson. Kivitelezése nyilván időbe telik, de legalább napirenden van. Temesvár és Szeged testvérvárosi kapcsolatépítése hosszú évekkel ezelőtt, még Ioan Robu polgármester idején született meg. Akkoriban több találkozó is összejött, mindkét fél részéről volt együttműködési készség, egy idő után azonban román részről lanyhult az érdeklődés. Jó volna újra feléleszteni, ahogyan a hármashatár megnyitása is régi adósság.

– Temesvár kapcsán minduntalan megjelenik a multikulturális jelző. A soknemzetiségű bánsági nagyvárosból mi maradt meg napjainkra?

– Ma a magyarság a legnagyobb nemzeti kisebbség Temesváron, ezért is tartom fontosnak, hogy minden lehetséges módon megmutassuk magunkat. (A megyeszékhelyen több mint 15 500-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek a 2011-es népszámlálás során, a tavalyi cenzus kapcsán csupán annyit tudni, hogy Temes megyében 21 ezer magyar él – szerk. megj). A városban mintegy négyezer német él – zömében idős emberek –, és ugyanennyi szerb, az olaszok 2500-an lehetnek, a bolgárok száma mintegy 1500 fő. Igazából nehezen látszik meg a sokszínű nemzeti közösség a város életében. Néhány éve tessék-lássék módon megy egy etnikai fesztivál, ahol a magyarokat is felkérik, hogy lépjenek fel a tánccsoportjuk.

A magyarok mellett a szerbeknek is van egy kulturális hetük. A nemzetiségek között jó a kapcsolat, együttműködünk.

– Magyarország tiszteletbeli konzuljaként milyennek tartja Temesvár nemzetközi megítélését?

– Temesváron 17 konzul működik, többségük tiszteletbeli konzul. A város soknemzetiségű összetétele a fő oka annak, hogy a diplomácia számára is vonzóak vagyunk. A másik ok a sok külföldi beruházó jelenléte Temesváron, amit megtámogat a német, szerb, osztrák, spanyol, holland, dél-koreai, mexikói, cseh és sok más konzul szerepválallása. 167 német tőkéjű cég működik a környéken, a németek Temesvár és a Bánság legfontosabb beruházói. Ennek ellenére a nagy tőkebeáramlás nem igazán látszik meg a város fejlődésén. Kolozsvár elhúzott mellettünk, pedig Temesvárnak sokkal nagyobb az exportja.

– Magyar szempontból mit vár az európai kulturális fővárosa rendezvénysorozattól?

– A magyarságunkon keresztül szeretnénk megmutatni magunkat. A magyar állami támogatással tavaly visszavásárolt magyar ház nyitott a románság és a többi nemzetiség irányába is. Temesváron a magyarság soraiban sok az értelmiségi. Ők nem a környező falvakból telepedtek be, hanem zömében az egyetem elvégzése után maradtak itt. Ma már létszámban kevés a magyar, de nagyon aktív közösség. Képesek vagyunk megmutatni a többségi román társadalomnak is, hogy Temesvár kulturális, épített öröksége szempontjából mit köszönhet a magyar közösségnek.