Megerősíti az embereket az életre szóló szövetség – kalotaszegi lelkészházaspár a járvány előidézte párkapcsolati gondokról

A Kolozs megyei Magyarfenesen a református és a római katolikus gyülekezetek összefogásával három évvel ezelőtt szervezték meg az első Házasság Hete rendezvényt. Négy kontinens 21 országában ünneplik a február 7–14. között megrendezett hetet, amelyet Magyarországon 2008 óta tartanak meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával.

Erdélyben szintén a történelmi magyar egyházak karolták fel, és a pandémia előtt egyre több gyülekezetben szerveztek ezzel kapcsolatos rendezvényeket. Magyarfenesen a katolikus templomban megtartott ökumenikus istentiszteletet követően a párok számára a helyi vendéglőben szerveztek társasjátékokkal és vacsorával egybekötött, egész estét betöltő ünneplést, amelynek keretében

a lelkipásztorok és egy pszichológus vezetésével a fiatalabb és idősebb házastársak találkoztak.

Az idei rendezvényt a koronavírus-járvány miatt elnapolták, de ahogy erre lehetőség nyílik, a lelkipásztorok újra megszervezik az eseményt a házaspárok számára.

Lengyelné dr. Püsök Sarolta egyetemi docens, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának oktatója úgy fogalmazott, mint minden ünnepnek, a Házasság Hetének is a figyelemfelkeltés a célja. A teológus szerint a keresztény ember számára alaplépés kell legyen, hogy egy társsal életre szóló szövetséget kössön, amely a gyerekek révén fejlődik és növekszik. A lelkészasszony úgy fogalmazott, akik ezt a küldetést komolyan veszik, azok erős emberekké és erős közösséggé válnak.

Magyarfenes református lelkipásztora, Lengyel István a bibliai alapigazságot hangsúlyozza, hogy az embernek nem jó egyedül lenni. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a járványidőszak alatt sokan a házasságon belül is elmagányosodtak.

– magyarázza a lelkipásztor. Felesége hozzáteszi, ebből a bezártságból azonban előny is származhat az olyan párkapcsolatok esetében, ahol már korábban felismerték, hogy bizonyos nézeteltéréseket meg kell oldani, és nem lehet tovább rohanni. „Amíg nem voltak bezárva, elmenekülhettek, most viszont muszáj leülni egymással beszélni” – fogalmaz az egyetemi oktató.

Beszélgetésünk során kiderül, hogy egyre több házasságban vannak megoldásra váró lelki gondok, így nem véletlen, hogy felértékelődik a lelkigondozói munka szerepe. Nem csak egyre több pszichológus szakosodik a párkapcsolati problémák kezelésére, hanem a lelkésztovábbképzők többsége is ebben az irányban keresi a megoldás kulcsát. A lelkészasszony szerint

ma már egyre több emberben tudatosodik, hogy a lelki gondokra gyógyírt kell találni, így sokan a lelkipásztoruk előtt is megnyílnak.

Nagyobb gyülekezetekben egyre népszerűbb a családosok bibliaórája, ahol a lelkész preventív módon tárgyalja a párkapcsolati konfliktusokat, és ez a tanácsadás igen hasznosnak bizonyulhat.
„Minket is megkeresnek párkapcsolati problémákkal. Ilyenkor leülök a hozzám betérővel, és közösen próbáljuk kideríteni, mi a gond, honnan ered a konfliktus. Tapasztalatom szerint sokszor nem is olyan nagy a baj. Az szokott történni, hogy az egyik társ nehezményez valamit. Éveken keresztül felgyűl benne a keserűség, és amikor a probléma elharapózik, akkor már mediálni kell a házastársak között” – magyarázza a lelki gondozói munka lényegét a lelkész.

A református egyházban alapszabály, hogy a lelkész a házasulandó párral jegyesbeszélgetést folytat. Akik erre hajlandóak, azokat szívesen látják a lelkészek, de Lengyel István szerint ez napjainkra sok esetben puszta formalitássá válik.

„Manapság az a jellemző, hogy jó előre lefoglalják az éttermet, a zenekart, és utoljára marad a lelkész. Olyan körülmények között, amikor a házasulandók többsége hosszú évek óta már együtt él. Ilyen előzmények után nagyon nehéz a lelkésznek a házasság szentségéről beszélgetnie” – fogalmaz a magyarfenesi lelkész.

Lengyel István a párválasztás és a házasság idejének kitolódását elsősorban abban látja, hogy sok kalotaszegi fiatal korán elkerül otthonról, külföldre megy dolgozni, majd egy idő után a barátnője is követi. Amikor olyan anyagi helyzetbe kerülnek, eldöntik, hogy itthon összeházasodnak. De ez az „opció” sem általános.

– magyarázza Lengyel István.

Püsök Sarolta azt mondta, a társadalmi nyomás miatt nem köteleződnek el sokan, hiszen azt látják, hogy minden lecserélhető, nemcsak a hűtőszekrény, a kocsi, a lakás, hanem a férj és a feleség is. „Az viszont más kérdés, hogy ez nem jó senkinek: stabil párkapcsolat nélkül egyik félnek sincs biztonságérzete. Ezért történik az, hogy bizonyos kor után egyre többen döntenek a házasság mellett, mert saját bőrükön tapasztalják, hogyha útvesztőbe kerülnek, nem áll mellettük senki” – mondta a lelkészasszony.

Püsök Sarolta arra figyelmeztet, hogy

önmagában a házasság nem vezet el a boldogsághoz, ha két útvesztett ember próbál menekülni, mert akkor együtt fognak tévelyegni.

„A házasság intézménye azok számára értékelődik fel, akik megtalálják önmagukat, és megtalálják Istent. Meggyőződésem, hogy ez a hármas kötelék elengedhetetlen a tartós boldogsághoz. A házasság válsága az ember Isten-kapcsolatának a válsága. Ahol az egyház oda tud hatni, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez, az már sok gond orvoslásának az előszobája” – fogalmaz a lelkészasszony.

A lelkész házaspár szerint a legtöbbet oktatással lehet elérni a fiataloknál. Mindketten foglalkoznak a konfirmandusokkal, és ezeken az alkalmakon sokszor beszélgetnek a tizenévesekkel a párkapcsolatról. A téma érdekli a fiatalokat, így kötetlen beszélgetés formájában minden terítékre kerül. „Amikor a fiataloknak még nincsenek rossz tapasztalataik, sokkal könnyebb elmagyarázni a párválasztás szempontjait. Mire figyeljenek, illetve alkalmas-e az adott kapcsolat arra, hogy kibírja az idő próbáját? A gyülekezeti munkában, a házasságra való felkészítésben így tehet a legtöbbet a lelkipásztor. A magam során ugyanezt teszem az egyetemen is. A leendő hittantanárokat arra oktatjuk, hogyan kezeljék a párkapcsolati tanácsadást, a fiatalok eligazítását” – összegzi az oktatói munka fontosságát a lelkészasszony.

Az utóbbi egy-két évtizedben a válások száma a lelkész házaspárok között is megnőtt, ami rossz példa a gyülekezetek számára. Lengyelné Püsök Sarolta szerint az egyház minden lehetséges eszközt meg kell hogy ragadjon annak érdekében, hogy a közösséget és a családot összetartsa, tehát nem támogathatja a válást, viszont tudomásul veszi, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor nincs más lehetőség.

A lelkészek számára viszont nem ilyen egyszerű a dolog, ugyanis a Kárpát-medencei református egyházak közösen emelték törvényerőre, hogy egy lelkész nem válhat el következmények nélkül.

A közösen elfogadott szabályzat kimondja, hogy a szolgálattevő lelkész addig nem folytathatja papi pályáját, amíg nem tisztázza a gyülekezetben a körülményeket, amelyek a váláshoz vezettek. „Tudjuk, hogy egy házastársi kapcsolat felbomlása soha nem csak az egyik fél hibája, mégis fontos ezt az egyházi számonkérést lefolytatni” – magyarázza a lelkészasszony. A szabályozás minden bizonnyal ahhoz is hozzájárul, hogy a lelkészek és lelkésznők körültekintőbben válasszanak társat maguknak, hiszen a házasságuk mindig ott van a gyülekezet színe előtt, és kiemelt fontossággal bír, hogy milyen példát mutatnak másoknak.