hanem Fejes Krisztina zongoraművész által már 2021-ben elindította mesterkurzus-sorozatát Erdélyben – mind a diákoknak, mind az oktatóiknak. Az elmúlt években az anyaországi művész foglalkozott már gyerekekkel Dél-Amerikában és Kínában, de a zeneoktatást rendkívül fontosnak tartja egy olyan gazdag kulturális gyökerekkel rendelkező területen is, mint Erdély.

„Missziónak és szívügyemnek tartom a tehetséggondozást. Évek óta volt egy ilyen gondolatom, hogy létrehozzak egy civil szervezetet határon túli magyaroknak és anyaországi magyar tehetségeknek egyaránt. Nekem Erdély nemcsak a gyökereim miatt fontos, hanem szeretnék egy olyan kapcsot találni az anyaországgal, ami hosszú távon gyümölcsöző lehetne.

– ismertette szándékát egy lapcsaládunknak adott korábbi interjúban Fejes Krisztina. Aki nemcsak a művészeti szakközépiskolák éltanulóit, hanem az olyan tehetséges gyerekeket is segítené, akiknek családi támogatásuk hiányában vagy szociálisan hátrányos helyzetük miatt nincs esélyük tehetségüket kibontakoztatni.

Elbűvölte a gyerekeket a fiatal művésznő

Mivel a román állam nem a kultúra felkarolásáról híres, elmondhatni, hogy a legjobb helyre kerültek Fejes Krisztina magyarországi zongoraművész egyesületének a hangszerei. A székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és nagyszebeni művészeti szakközépiskolák diákjai hónapok óta szinte reggeltől estig a Budapestről érkezett zongorákon és pianínókon gyakorolnak.

A „hangszercsomag” mellett az együttműködés talán ennél is fontosabb hozadéka a magyarországi művésznővel való személyes kapcsolat. Az erdélyi mesterkurzusok alatt bebizonyosodott, hogy a diákok „szívják magukba” Fejes Krisztina szavait és ujjmozdulatait.

A Plugor Sándor diákjainak májusban tartott mesterkurzust Fejes Krisztina és pályatársa, Onczay Zoltán ismert gordonkaművész. Előbbi úgy érzi, a diákok nagyon ügyesen kihasználták az eddig felkínált lehetőséget, ezért mindenképpen a program folytatását és annak kiterjesztését tervezi.

„Most érik be kétéves kutatásunk gyümölcse. Nagyon sok tehetséges, tanulni vágyó diákra bukkantunk Erdélyben, akiknek pályáját a továbbiak is szeretnénk egyengetni” – mondta el a Krónikának a magyarországi zongoraművész. Ugyanakkor bővíteni készülnek a támogatottak körét, amihez elsőként a kolozsvári zeneakadémia társul.

Példát vehetnének az önkormányzatok

A művésznő által működtetett egyesület jótékonykodása a lehető legjobbkor jött az erdélyi tanintézetek számára. Köztudott, Románia valamennyi zeneiskolája ugyanazzal a gonddal küszködik: a hangszerek elavultak, egyikük-másikuk szinte használhatatlan, ráadásul hiányzik a szakszemélyzet, amely megfelelőképpen karbantartaná.

A Marosvásárhelynek szánt segítség leginkább a tanárok helyzetén könnyít. Főként a fogyóanyagnak számító húrok és hangszeralkatrészek, amelyek pótlását sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség nem biztosítja.

„Eddig a saját zsebünkből vásároltuk ezeket, hiszen a művészet drága mulatságnak számít, az illetékes hatóságoknak soha nincs pénze erre” – vázolta fel a szomorú valóságot Madaras Ildikó, a Szentgyörgy (Forradalom) utcai Művészeti Líceum igazgatóhelyettese.

„A volt polgármestertől talán tíz év alatt nem kaptunk annyit, mint a jelenlegitől” – vont párhuzamot a két adminisztráció között Madaras Ildikó. Az iskola vezetősége természetesen nemcsak a kellékekért hálás Fejes Krisztinának, hanem a használt, de pontra tett Schimmel-zongoráért, valamint a hangszerek karbantartásáért is.

Ugyanis a kihelyezett zongorákat és pianínókat Derzsi-Pap Álmos hangszerész rendszeresen karbantartja, állapotukat ellenőrzi és hangolja. Ezenkívül a magyarországi szakember egyes iskolákban még néhány pianínó javítását és hangolását is szívesen elvégezte.

A magyarországi gazdag és változatos segélynek – a többi között egy Bösendorfer-versenyzongorának – köszönhetően a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola iskola diákjai most már nagykoncerteket is tarthatnak, a kihangosítható gitárokkal pedig szabadtéren is felléphetnek, ami Porsche Éva igazgatónő szerint jelentős előrelépést jelent.

Nagy becsben van a Szebenbe juttatott Rösler-pianínó is, hisz az ottani iskola is hasonló gondokkal küszködik. „Mi minden működőképes hangszernek örülünk, hisz itt mindenre jut pénz, csak hangszervásárlásra vagy javításra nincs” – mondta el lapunknak az egykori szász városban működő művészeti iskola tanára, Kálmán Emese.

Azt is a diákok „szerezték be” egy, még a ’89-es rendszerváltást követő hollandiai turnéjuk alkalmával. Fellépésük olyannyira meghatotta a németalföldi közönséget, hogy a házigazdák rövid tanakodás után egy használt zongorát adományoztak a szebeni tanintézménynek. A Magyarországról nemrég kapott Rösler úgymond védett helyre került, egy olyan helyiségbe, amelynek falait még nem szőtte át a salétrom és a hatósági hanyagság.