Erdélyi lelemény nélkül „fagyhalált” okoz az energiadrágulás a téli fóliaházas termesztésben

Fűszernövények, palánták, dugványok, szamócaeper, kis és nagy cserepes virágok, többfajta muskátli, szegfű, boglárka, jácint – mindez télen is, a nem éppen mediterrán időjárásáról híres Kolozs megyei Györgyfalván. Ahol Vitus Csaba helyi gazdálkodó fóliaházaiba betérve az ember hirtelen elfelejti, hogy éppen mennyire barátságtalan kint az időjárás. Merthogy a sátrakon kívül még nőnapkor is fel lehet fedezni egy-egy hófoltot a Kolozsvár melletti, dimbes-dombos, tengerszint felett nagyrészt 600 méter felett fekvő, magyar többségű falu lankás-lejtős, szeles utcáinak, udvarainak északi oldalán.

Persze a csodálatos, télen is igazi tavaszt-nyárt idéző látványnak ára van. Mégpedig nagy, főleg az elmúlt időszakban tapasztalt dráguláshullám miatt.

Vitus Csabát a szinte mindenkit megviselő energiaválság kapcsán a télen is fóliaházas gazdálkodást folytató termelőket sújtó dráguláshullámról, egyéb problémákról, kilátásokról, a nagy áruházláncokkal ápolt kapcsolatáról, külföldi konkurenciáról, a helytállás titkairól faggattuk Györgyfalván.

A termelővel először családi házánál találkoztunk, amely mellett anno beindította a fóliaházas termelést – éppen a régi sátrak bontását vezényelte, amelyeket elad, illetve eladományoz, a mostani dráguláshullámtól függetlenül.

Ugyanis korábban jóval modernebb fóliaházakat építtetett a falu másik végén. A termelés már itt zajlik. Összesen négyezer négyzetméteren, amelyből kétezret fűtenek. Bár olyan kazánt vásároltak tavaly, amellyel akár egyhektárnyi területet is fűteni lehet. Csakhogy ahhoz már kellett volna egy 40-50 köbméteres puffertartály is, ami sokba került, nem tudták beszerezni. Emiatt a kazán nem működött a leghatékonyabban, hiszen nagyon nagy az égési beltere: majdnem négy nagy szalmabála is belefér.

„Rá voltunk kényszerítve, hogy valamit változtassunk, mivel már tavaly márciusban úgy felment a pellet ára, hogy képtelenség volt megfizetni. Mert korábban pellettel fűtöttünk, az nagyon jó volt. Évente 16 kamionnyit használtunk el úgy, hogy akkor még nem volt meg fent az utólag épített, szintén 2000 négyzetméteres új fóliasátor: tehát ez a mennyiség ment el a házunk melletti régi, 1100 négyzetméternyi, plusz a fenti első, kétezer négyzetméteres fóliaház kifűtésére” – ismerteti a gazda.

Ám le kellett cserélniük a pelletes kazánokat.

Hogyha úgy dolgozol, hogy vannak szerződéseid, mint nekünk, akkor nagyjából ki tudod számolni, hogy mennyi lesz az eladás, tehát semmiképp nem érte volna meg. Még ez az enyhe tél is keresztbe tett, hát még ha hidegebb lett volna” – panaszolja a györgyfalvi termelő.

Felidézi: a jobb, újabb sátorban pellettel korábban a 18 Celsius-fokos hőmérsékletet tudták tartani, a kazán önműködően nyomta a meleg vizet a fóliaházban kiépített csőrendszerbe. De egyéb tüzelőanyaggal, darálékkal, dióhéjjal, száraz kukoricával is tüzeltek. „Ezen a télen fent szalmabálákkal fűtöttünk, 600 darabot égettünk el, és már több mint 200 méter fát, három kamion brikettet.

– vázolja Vitus Csaba. – Külföldön persze utóbbit is pótolják lámpákkal, nekem is vannak, de hát azok is annyit fogyasztanak, hogy nem is használtuk őket, csak felszereltük. Vannak nagyon jó LED-es világítótestek, amelyek nem fogyasztanak sokat, de azok nagyon drágák.”

Amikor arról faggatjuk, mekkora energiadrágulást tapasztal mondjuk két évvel ezelőtthöz képest, rávágja: ezelőtt két évvel még volt olyan cash-flow (cégen belüli pénzmozgás) táblázata, amelybe be sem vezette az áram- és fűtésköltséget. Akkor még a bérköltségek voltak a legmagasabbak. Azóta nőttek a fizetések, de mégsem az a legnagyobb tétel, hanem az energia.

Ilyen körülmények között nekünk csak akkor érheti meg, ha nagyon ügyes az ember, és jól forgatja magát” – ad hangot véleményének a fóliaházas gazda. Ugyanakkor náluk az nem is kérdés, hogy érdemes-e csinálni, mert amikor 2019-ben megvalósították a nagy beruházást, akkor kölcsönöket vettek fel, „ezért muszáj csinálni”.

Eközben az állam nemigen segíti munkájukat. „Mint cég, nem kapunk semmiféle támogatást. Nem beszélve arról, hogy itt, nálunk, Györgyfalván a vízzel, az úttal is gondjaink vannak, sok pluszköltséget generál” – jelenti Ki Vitus Csaba. Aki felidézi, hogy induláskor a Pro Economica Alapítványon keresztül kaptak magyar állami támogatást 15 ezer euró értékben, ami a töredéke annak, amennyit be kellett fektetni az évek során.

A román mezőgazdasági kifizetési ügynökség (APIA) ilyen formájú – azaz intenzív, termelőasztalos – fűszernövény-termesztésre nem ad támogatást. Lett volna egy pályázati kiírás, amin keresztül kaphattak volna támogatást, de azt végül lefújták, mert kiderült: egyesek az előre megszerzett információk ismeretében úgy állították össze iratcsomójukat, hogy biztosan nyerjenek. Igen ám, de Vitus közben fizetett egy pályázatíró cégnek, a pénzt pedig nem kapta vissza.

– érzékelteti a nehézségeket a gazdálkodó. Persze a felvásárlók nem kalkulálták bele áraikba az energiadrágulást. „Ugyanakkor tudni kell, mi nem úgy dolgozunk, hogy kiállok, és eladok 100-200 cserepet. Mi évente 900 ezer cserepes növényt állítunk elő és adunk el. Ilyen mennyiségnél már másképp számol az ember, jóval kisebb az ármozgás” – tájékoztat.

Ráadásul külföldön még kisebbek az árak. „Kint voltam ezelőtt egy hónappal Essenben egy nemzetközi virágkiállításon, amelyen fűszernövényesek is részt vettek.

Mert ők ott tízhektáros területeken dolgoznak, robotizálva, kevés emberrel, minden paraméter ideálisra van állítva, legyen szó fényről, páratartalomról, hőmérsékletről, ráadásul biók is. Szóval nem tudod felvenni velük a versenyt” – jelenti ki Vitus Csaba.

Aki szerint szerencséje volt a nagy szupermarketekkel, mert „ha ők nem lettek volna, akkor mi sem lennénk, vagy teljesen mást csinálnánk”. Kapcsolatát nagyon jónak nevezi a Romániában működő nagyáruházláncokkal. „Sokat tanultunk nekik köszönhetően, fel kellett zárkózni, hiszen ők már nagyon előrehaladottak voltak, amikor mi bekapcsolódtunk. Azoknak jó volt, akik lépést tudtak tartani velük. Várnak, megvárnak, sokszor elnézőbbek is velünk” – avat be a palánta- és virágtermesztő.

Három nagy üzletlánccal dolgoznak: a Kauflanddal, a Lidllel és a Profival. Köztük is van „jobb és kevésbé jobb” együttműködés szempontjából.

– vázolja a györgyfalvi gazda, hozzátéve: ezért lenne fontos, hogy télen is termeljenek.

„Most azt mondom, hogy jövő télen nem fogom csinálni, de lehet, hogy mégis. Többen dolgoznak a cégnél, nem mondhatom azt, hogy most fél évre menj haza – vélekedik Vitus Csaba. – Ugyanakkor átalakulóban van a cégünk, viszonteladással is foglalkozunk: nagyjából ebből él meg a cég, és nem a termelésből. Tőzeget, cserepet adunk el az egész országban, termelőasztalokat, honlapunk is működik már a Vitagro.ro címen. És most úgy néz ki, hogy gyümölcsimportot is beindítunk, afrikai szubtropikus gyümölcsöket hoznánk be, mert úgy látjuk, van egy kis rés a piacon. Hamarosan utazom is Kenyába.”

A györgyfalvi fóliaházas termelő ebben látja a helytállás, a siker titkát: folyamatosan alkalmazkodni kell, rugalmasnak kell lenni, kell tudni váltani; csak az termelni, aminek nagyobb a haszna, ha pedig úgy van, csak hat hónapot termelni. „Ha az időjárás is segítene, vagy az állam, akkor megint más a helyzet, de így nem lehet.

Kiegyenlíteni még így sem lehet az erőviszonyokat, de ott lehetünk a nyomukban, valahol távol” – vallja Vitus Csaba.