Csibi Magor: inkább elméleti a környezetvédelem

– „Nincs B terv, ahogy nincs B bolygó sem” – idézik egyre többen Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkárt, aki a sokak által történelminek nevezett, tavaly decemberi párizsi klímacsúcson kongatta meg a vészharangot.

Mondhatni eredményesen, hiszen a résztvevők, azaz mintegy 195 ország vállalta, hogy a Föld légkörének felmelegedését 2 fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest.

A résztvevők emellett megígérték, hogy további erőfeszítéseket tesznek annak érdekében is, hogy a felmelegedés csak 1,5 fokos legyen.

Elvnek szép, ám mennyire bízhatunk abban, hogy bármely gazdasági hatalom is leállítana egy gyárat vagy mesterségesen visszaszorítaná a termelést, ha „ég a ház”? Környezetvédőként hogyan látja összességében véve a párizsi megállapodást?

– A hatalmas párizsi ünneplés és eufória a résztvevők részéről visszafogottságra késztet. Látva az eddigi fokozott ellenkezést rengeteg állam részéről, hogy bármilyen konkrét lépést tegyenek a klímaváltozás megfékezésére, azt hiszem, hogyha valóban közel járnánk egy valós, kötelező érvényű és életbe léptethető szerződéshez, akkor az öröm mellett indulatokat is kellene tapasztalnunk. Eddig sem a hivatalos nyilatkozatokkal voltak problémák, mivel elvben mindenkit nagyon foglalkoztat a természet és a jövő, ugyanakkor diskurzusok szintjén minden állam évek óta küzd a klímaváltozás ellen, viszont a tettek mezején kevés előrelépés történt.

Igen, a résztvevők egyetértettek abban, hogy hatalmas probléma és kihívás előtt állunk és meg kell ezt valahogyan oldani, ha szeretnénk, hogy bármilyen jövőképünk lehessen. Viszont egyelőre ennyivel is maradtunk. Nemzetközi szerződések évek óta léteznek, viszont az életbeléptetéssel mindenhol problémák voltak. Még a nagyon úttörő Európai Unió is beismerte, hogy a melegházhatású gázok kibocsátását sokkal inkább a gazdasági válság okozta, mintsem a hatékony és jövőbe tekintő intézkedések.

– Mit lehetne mégis tenni?

– Ahhoz, hogy a párizsi szerződésnek bármilyen relevanciája lehessen, kontinuitásnak kellene léteznie az összes aláíró állam belpolitikájában, és konkrét lépéseket kellene látnunk nap mint nap. Ezt sajnos még a diskurzus szintjén sem tapasztaltuk a szerződés aláírása óta eltelt időszakban, úgyhogy nem tudok túlzottan optimista lenni.

– Egyelőre Erdélyben még klíma szempontjából „vígan” vagyunk, de itt is érezhető már a szélsőséges időjárás: hol eddig nem látott árvizek ellen védekezünk, hol a szárazság okozta károk ellen küzdünk. Ezt pedig sokan írják a környezetre gyakorolt káros hatások számlájára – lásd: fakivágások. Átfogó stratégia viszont továbbra sincs. Mit tud tenni a WWF Románia a további rombolások megfékezése érdekében?

– Hát, ha azt nevezzük vígnak, hogy Erdély leghidegebb városában, Csíkszeredában decemberben szinte nem is voltak negatív hőmérsékletek, és számos tavaszi virág, köztük a hóvirág is kibújt, akkor látható, hogy a változás konkrétan érezhető bárhol e bolygón. A ditrói édesapám nem látott szőlőt 14 éves koráig, mivel elképzelhetetlen lett volna, hogy a szőlőtőke túlélje a csíki telet, most meg már a második éve, hogy saját termelésű borral vár karácsonyra. Ahhoz, hogy legyen bár egy minimális esélyünk megfordítani ezt a trendet, rengeteg tennivalónk van. Elsősorban meg kell győzni az egyre nyitottabb lakosságot, hogy reális és jelentős probléma előtt állunk.

Ezt tesszük a különféle kampányainkkal, ugyanakkor már több száz iskolában jelen vagyunk a környezetvédelmi oktatási tantárgyunkkal és van egy egyetemi oktatási programunk is Bukarestben. Emellett, ahogy eddig is, mindent megteszünk az erdők védelme érdekében, legyen az konkrét tervek és stratégiák kidolgozása, mobilizálás, lobbizás, a törvényhozás jó irányba terelése vagy konkrét konzervációs programok. Odafigyelünk továbbá a folyók helyzetére – az utóbbi időben főleg a hegyi folyókra és patakokra –, és ha úgy érezzük, hogy az állam nem tartja tiszteletben a saját törvényeit, bírósághoz is fordulhatunk, ahol a tavaly több pert is megnyertünk.

Esély viszont csak akkor van, ha sikerül meggyőznünk az emberek többségét, hogy minden döntés, amit nap mint nap hoznak, befolyásolja a környezetet. Nem mindegy, milyen fát veszünk és honnan, nem mindegy, milyen kenyérre, ruhaneműre vagy zöldségre esik a választásunk. Ha megtanulunk úgy élni, hogy az általunk választott jövőkép összhangban legyen a mindennapi életünkkel, akkor még egy akkora folyamatot is meg tudunk fordítani, mint a klímaváltozás.

– Említette ön is a fakivágások melletti másik nagy környezeti problémát, a vizeink túlzott kiaknázását. Gondolok itt a környezetben oly sok kárt tevő törpe vízierőművekre, illetve a Nagyvárad környéki termálvíz-kitermelésre, ami egy természeti ritkaság kiszáradásához, és ritka fajok kipusztulásához vezetett. Hogyan tudják befolyásolni a „zöldek” a döntéshozókat? Lehet egyáltalán hatni?

– Érvekkel, tanulmányokkal és a törvények betartásának kérésével. Rengeteg befektetést úgy hagynak nálunk jóvá, hogy vagy egyáltalán nincs környezetvédelmi hatástanulmány, vagy azt a cégek rendelik meg az általuk fizetett szakértőktől. Több ilyen esetben ellentanulmányt készítettünk, és ezekkel vagy törvényes úton kényszerítettük a hatóságokat a természetvédelmi előírások betartására, vagy az EU-hoz fordultunk. Viszont természetesen ez nem elég, mivel rengeteg káros befektetés van, és a mi erőforrásaink jelentősen korlátozottak. Ezért próbáljuk a hegyi patakok problémáját napirenden tartani kampányokkal és állandó kommunikációval, és együttműködünk rengeteg helyi szervezettel, hogy segítsünk nekik erősebbé, jelentősebbé válni a közösségükben.

– És a sikerek sem maradnak el.

– Valóban, eddig sikerült megállítanunk a törpe vízierőművek terjeszkedését a természetvédelmi szempontból védett területeken, és meggyőztük a kormányt, hogy ne adjon több EU-s támogatást a káros befektetések finanszírozására. Viszont munka még bőven van, sajnos.

– A medvekérdés égető probléma a Székelyföldön, egyre gyakoribbak a támadások, miközben kevés egyedet lehet kilőni. Létezik jó megoldás, amitől a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad?

– Az attól is függ, hogy ki a kecske és ki a káposzta. A minap épp egy vadászfolyóiratot lapozgattam, amelyben a romániai vadászegyesület elnöke azt latolgatta, hogy a káros vadászati szokások nemhogy nem csökkentik, hanem egyenesen elősegítik a medvekárokat és -problémákat. Ő azzal érvel, hogy amíg a problémát okozó medvék kilövésére engedély is nehezen kapható, és a hajlandóság sem nagy az egyes vadásztársaságok részéről, addig továbbra is nagy népszerűségnek örvend a nagy hímmedvék lesből való félillegális vadászata. Ez viszont azt eredményezi, hogy a domináns, nagy hímek egyre ritkábbak, viszont a problémák fő okozói, a fiatalabb egyedek sokasodnak. Ez megváltoztatja a tipikus viselkedési szokásokat is és a tendenciákat is.

Szerinte ez a jelenség továbbra sem fog eltűnni, mivel rengeteg vadászterület-kezelő továbbra is trófeára akar vadászni, hogy ebből jelentős profitot termeljen, és nem egy fenntartható vadgazdálkodási stratégiát támogat. Így az érdek az, hogy a kollektív kilövési kvótákat ne a problémás egyedek eltávolítására, hanem a több pénzt hozó egyedek lesből való kilövésére használják. És ez egy jelentős vadászszakértő véleménye.

Ebből a szemszögből ha a kecske az a profitra hajtó, törvényes kiskapukat használó, vadászatban érdekelt állampolgár, a káposzta pedig a lakosság és a medvék, akkor nehéz megoldást találni. Viszont ha a kecske a lakosság és a káposzta a vadvilág, akkor rengeteg megoldás létezik, egyesek évek óta hevernek a központi és helyi elöljárók asztalán. Függetlenül attól, hogy a félig illegális vadászatban érdekeltek mit mondanak, mi nem csak a medvével tartunk, mivel a helyi közösségek nélkül sem erdőt, sem vadvilágot nem lehet védeni. Mi olyan megoldásokat keresünk, amelyben mind a helyiek, mind a medvék jól járnak. Viszont ez függ attól is, hogy a választott elöljárók kivel tartanak.

– Tud említeni pár konkrét programot/projektet, ami ezt a célt szolgálja?

– Máramarosban például több medvét nyakörveztünk, hogy konkrét adatokat gyűjtsünk róluk, és ezt a helyi közösség felé is kommunikáljuk. És ugyanúgy, mint a Milvus programjában, nekünk is kilőtték az egyik egyedünket. Éppen az elsőt. Kevesebb mint egy hónap megfigyelés után.

– Teljesen egyértelmű tehát, hogy az illegális vadászatot kellene megpróbálni visszaszorítani. A törvények szigorúak. Tehát inkább az akarat hiányzik?

– Jó lenne, ha betartanák a törvényt, mert aszerint csak a problémás medvét lehet kilőni, a kollektív kvóta az EU-s szabályozás szerint illegális.

– És ehhez képest a valóságban fütyülnek rá?

– Persze. Úgy működik, hogyha kvótát kaptál, azt lősz, amit akarsz, és ha a közösség nem szól semmit, akkor megúsztad.

– A WWF Románia évről évre láthatóbbá válik a romániai közéletben. Milyen nagyobb szabású projektekkel vágtak neki a 2016-os évnek?

– Az erdőket és folyókat védő tevékenységek és konzervációs projektek mellett kiemelt figyelmet fogunk szentelni a bölény-visszatelepítési projektünk folytatásának. Ettől a projekttől nemcsak azt reméljük, hogy elérünk oda, hogy több száz szabad bölény legeljen a Szárkő-hegység pázsitján, hanem azt is, hogy a bölények köré egy olyan helyi gazdaságot építsünk, amely megmutatja: a természet védelme is biztosíthat állandó és tisztességes jövedelmet a helyi közösségek számára. Természetesen folytatjuk az oktatási programjaink fejlesztését, és nem utolsósorban reméljük: támogatóink, a természetet szerető emberek társaságában megünnepeljük a WWF alakulása 10. évfordulóját Romániában.

– Közben az új évben új kihívással is szembesültek, hiszen éppen a napokban két bölénnyel végzett egy kóborkutya-falka a Szárkő-hegységben.

– Falkába szerveződve valóban egyre több fajra jelentenek hatalmas veszélyt. Habár ez nem újkeletű probléma, amíg a juhászok nem tüntettek a parlament előtt, semmiféle nyilvános vita nem létezett erről. Sajnos a gazdátlan kutyák problémáját szinte egy városban sem tudták vagy akarták hatékonyan megoldani. A törvényi szabályozás – a rengeteg eset és nyomás ellenére – elmaradott, nem tudja valósan visszaszorítani a kutyák utcára kerülését. Emellett rengeteg város oldotta meg úgy a problémát, hogy begyűjtötték a kóborkutyákat, majd elengedték azokat a településtől messze. Becslések szerint több tízezer kóbor eb jár szabadon. És így a legnagyobb európai emlőst is le tudták teríteni.

Hogy ezek a falkák több vidéken a városokon kívül meg tudtak telepedni, azt is mutatja, hogy gond van a vadászterületek kezelésével, a vadászati szokásokkal is. Például ha a bölénytelepítés helyszínén nem lennének a farkasok és a nagyragadozók többé-kevésbé törvénytelenül levadászva, ez a kutyafalka nem tudott volna megtelepedni és ragadozni. Ez a probléma több rendszer működési zavarait tárja fel, és nem is orvosolható a hibák kijavítása nélkül.

– Mit lehetne sürgősen tenni?

– Újra kell gondolni a törvényt, ennek betartását és a vadkezelést. Ez összetett és hosszadalmas folyamat, de kikerülhetetlen és sürgős.