„Társkeresőben” a Sütő András-szobor – Tizenhárom év alatt sem tudták végrehajtani a vásárhelyi tanács határozatát

Több oka van annak, hogy a marosvásárhelyi városháza idestova tizenhárom éve nem tesz eleget annak az önkormányzati határozatnak, amely a 2006-ban elhunyt Sütő András író szobrának felállításáról rendelkezik. Mindezt Frunda Csenge, a városi képviselő-testületének RMDSZ-es frakcióvezetője jelentette ki a Krónikának, amikor arról érdeklődtünk, a 2009 óta tartó huzavona után a polgármesteri hivatal mikor szándékozik eleget tenni a határozatnak, egyszersmind a város magyarsága által megfogalmazott igénynek.

Az egyik ok az, hogy Sütő András alakja mellé még nem sikerült hozzá méltó román társat találni. Az etnikailag szinte fele-fele arányú városban ugyanis bevett szokás, hogy az emlékműveket párban állítják: amennyiben az egyik etnikum szobrot emelne egy soraiból származó személyiségnek, a másik nemzetiség is igényt formálhat egy hasonló alkotásra. Ezt erősítette meg Kovács Mihály Levente, az RMDSZ városi szervezetének elnöke is, aki

abbéli reményének adott hangot, hogy a románság hamarosan megnevezi azt a színházi személyiséget, akit méltónak tart arra, hogy a lakosság köztéri emlékművel tisztelegjen előtte.

Aki még emlékszik, tudja, hogy a kezdetekben Sütőnek is volt „társa”, csakhogy a tanácsülésen az RMDSZ által is elfogadott Ştefan Guşă tábornok utólag „kibukott” a párosításból. Elsőként lapunk tette fel a kérdést, miért kell egy olyan katonai parancsnoknak emléket állítani, aki 1989 decemberében Temesváron a tömegbe lövetett. Kis idő múlva a forradalmárok is szót emeltek a marosvásárhelyi önkormányzat döntése ellen.

Bekapcsolódott a civil társadalom egy része, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd pert indított a tanácsi határozat visszavonását követelve. Ezt követően szép lassan az RMDSZ is kihátrált a maga teremtette kínos helyzetből. A másik magyarázata az ügy elhúzódásának a művészi elképzelés hiánya. „Választ kell találnunk arra a kérdésre, hogy milyen típusú szobrot állítsunk fel? Valószínűleg hamarosan kiírunk egy ötletpályázatot, hisz azt szeretnénk, hogy még ebben a mandátumunkban megoldjuk az ügyet” – folytatta Frunda Csenge.

Hogy az ügy megoldása alatt a pályázat kiírását és a művésszel való szerződéskötést vagy a szoboravató ünnepélyt értette, nem volt világos. Annál is inkább, mivel az RMDSZ tanácsosa szerint „a hazai közbeszerzési procedúra bonyolult és hosszas, ezért nem biztos, hogy a szobor 2024-ben már állni fog”. A frakcióvezető azonban megígérte, hogy mind ő, mind Kelemen Márton kollégája, az ügy „gazdája”, mindent megtesz annak érdekében, hogy az Anyám könnyű álmot ígér, a Vidám sirató, az Advent a Hargitán, az Álomkommandó és sok más remekmű szerzője megkapja az utókor megérdemelt elismerését.

Egyébként nem igaz, hogy eddig nem született elképzelés a szobor típusáról. Mi több, még az alkotóját is kiválasztották. Azt is tudni, hogy a város egyik legismertebb képzőművésze, Kiss Levente által megálmodott, egész alakos szobrot eredetileg 2011-ben szerették volna felavatni. Utólag Sütő születésének 85. évfordulójára, 2012. július 17-re ütemezték át az eseményt. Néhai Nagy Pál, az író kollégája és barátja, az egyesület alapító elnöke 2012 februárjában arról beszélt a Krónikának, hogy még mindig nem sikerült az összes szükséges jóváhagyást beszerezni.

„Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nyári határidő nem tartható. Pontosabb adatokkal viszont egy hét múlva szolgálhatnék” – fejtette ki lapunknak ezelőtt közel tizenegy esztendővel az azóta elhunyt közíró.

Csegzi Sándor akkori alpolgármester viszont már akkor azt állította, hogy a papírok körül minden rendben van, vagy legalábbis lesz hamarosan.

Akkor még úgy tűnt, hogy csak az anyagi források előteremtése maradt hátra. Azóta többször is befoglalták a város költségvetésébe a szoborállítással járó kiadásokat, és azon is túlléptek, hogy Sütő „társa”, a tömeggyilkossággal vádolt Guşă szobrának ötlete elbukott.

A kezdeményezést vállaló Sütő András Baráti Egyesület képviselőit mindig fellelkesíti egy-egy újabb ígéret, ám miután kiderül, hogy a szavakat nem követik tettek, az illetékesek lelombozódnak. „Egy időben úgy volt, hogy a Szentgyörgy és a Posta utca találkozásánál lévő kis parkban állítják fel, ami nem lett volna rossz hely. Aztán a Kinizsi Pál utcai posta elé helyezték volna, ami Sütő lakóházának közelében van, ám az a gondozatlan parkocska méltatlan az író személyiségéhez” – sorolta Demeter József nyugalmazott lelkész, az egyesület elnöke.

Az évek során felmerült változatokról és akadályokról szólva azt is elmondta, később szóba került a Színház tér, de a városházán azzal hárítottak, hogy egy klasszikus szobor elüt Kulcsár Béla, Mac Constantinescu, Zagyva László és Gavril Şedran absztrakt alkotásaitól

. „Jó lett volna a Bolyai térben gondolkodni, elvégre a Kendeffy-palota előtt verték ki 1990 márciusában Sütő szemét, de állítólag ott sem lenne hely számára. Legutóbb azt hallottuk, hogy Sütőt egy padon ülve, más színházi emberek társaságában szeretnék megmintázni” – sorolta az évek során felmerült változatokat és akadályokat Demeter József.

A szervezet másik két oszlopos tagja, Székely Emese és Kilyén Ilka szerint a packázási sorozatnak csak az az előnye, hogy a szobrot nem állították a kamionforgalom által túlterhelt Kinizsi Pál utcai betonkolosszusok elé.

„Innen már csak egy lépés lett volna a város széle vagy egy ki tudja, milyen része” – fogalmazott az író unokahúga, Székely Emese tanárnő. Dorin Florea 2020-ban leköszönt polgármesternek két és fél mandátum állt rendelkezésére, hogy gyakorlatba ültesse a tanácsi határozatot, míg utódját, Soós Zoltánra két esztendeje vár a helyi döntés végrehajtása. A baráti egyesület tagjai nem feltételeznek semmiféle rosszindulatot a városvezetés részéről, tisztában vannak azzal, hogy az új adminisztrációnak rengeteg probléma szakadt a nyakába, azonban remélik, hogy a hivatalban megkerülnek azok az emberek, akik képesek lesznek végigvinni a szoborállítás ügyét.