„A Google az új bébiszitter, szomszéd, háziorvos” – beszélgetés a gyereknevelés és internethasználat kapcsolatáról

Digitális bennszülöttek szülői szerepben címmel hívta beszélgetésre az érdeklődőket a kolozsvári Életfa Kismamaklub és Családsegítő Egyesület a hét elején a szervezet székhelyén. „Generációnkra jellemző, hogy kérdéseinkkel, köztük a gyerekneveléssel kapcsolatos problémáinkkal nem az idősebb és tapasztaltabb nemzedékhez fordulunk, nem a családi mintákat hívjuk segítségül. Ezért sokszor nehéz eligazodni az online fórumok, Facebook-csoportok és különböző szakértői oldalak, információinak sokaságában” – olvasható az esemény felhívásában.

A beszélgetést Kassay Réka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média szakának oktatója vezette. A jelenlévők többek között

arra keresték a választ, hogy az internetet segítségül hívók miként találhatják meg a hiteles forrásokat, a segítő információkat, kihez fordulhatnak valós segítségért.

Az is elhangzott, hogyan írja át a technikaorientált világ a családtagok és a nevelésben segítők szerepét, hogyan használjuk a technikai vívmányokat a gyereknevelésben, mikor segítenek és mikor terelik el a figyelmünket. Kassay Réka bemutatta a generációs elméleteket, kitért az 1980-tól 1995-ig születettek Y generációjának sajátosságaira, amelyet ő kutat.

Mint elhangzott, az 1945 előtt születettek az első generáció, akiket e szerint a kategorizálás szerint nevez meg a társadalomtudomány, ők a veteránok. 1945 és 1964 közt látott napvilágot az úgynevezett baby boom generáció, 1965 és 1980 közt születtek az X generáció tagjai, 1980-tól 1995-ig az Y, 1996-tól 2010-ig a Z és 2010-től kezdődően az Alfa generáció tagjai, vagyis a digitális bennszülöttek, akik úgymond már az anyatejjel szívják magukba a digitális tudást.

A kutató rámutatott, minden generáció között voltak különbségek, de a szakértők azt állítják, hogy

a nagyon gyors technikai fejlődés miatt most a legnagyobb a szakadék az egyes nemzedékek között.

A nagy technikai forradalom az élet minden részére kihat, így a gyereknevelésre is. Mint elhangzott, az Y generációs szülőkre például jellemző, hogy inkább megengedhetik maguknak, hogy otthon maradjanak a gyerekkel, mint a náluk idősebbek, ugyanakkor kevesebbet foglalkoznak a konvenciókkal: már nem annyira fontos, hogy az apával közösen neveljék a gyereket, több köztük az egyedülálló szülő, fontos számukra a politikai korrektség.

„A Google az új bébiszitter, szomszéd, háziorvos” – fogalmazott humorosan egyik jelenlévő. Elhangzott, a hagyományos közösségek helyét átvette az online közösség, a mostani kisgyerekes szülők generációja már sokkal kevésbé támaszkodik az előző nemzedék tudására és tapasztalatára,

hitelesebbnek tartják azt az információt, amit az interneten találnak, mint amit a szüleiktől hallanak.

A résztvevők csoportja három témát vitatott meg: az egyik, hogy a gyerek felnevelésében részt vevő különböző szereplők hogyan járulnak hozzá a neveléshez. A második témakör, hogy miként találjuk meg a számunkra hiteles információkat, a harmadik, hogy mennyire szabad közel engedni a gyerekeket az okostelefonokhoz, tabletekhez, technológiai eszközökhöz.

Az első kérdés mentén az is felvetődött, hogy a kisgyerekes szülők nemzedéke mennyire szakadt el szüleik generációjától. A résztvevők véleménye megegyező volt: elmesélték, hogy csak nagyon ritka esetekben kérnek tanácsot szüleiktől a gyereknevelést illetően, ugyanis az idősebbek már nem nagyon emlékeznek, hogy ők pontosan milyen módszereket alkalmaztak a nevelésben, és információik nem relevánsak már.

Egy résztvevő elmondta, hogy szülei kiskorában háromóránként etették, mert ez volt előírva az egyetlen akkor hozzáférhető gyereknevelési könyvben, emiatt később egészségügyi problémákkal kellett szembenéznie. Egy másik hozzászóló arra emlékezett vissza, hogy

8 évvel ezelőtt a könyvek és orvosok azt írták elő, hogy nem szabad gluténtartalmú élelmiszert adni a kisgyereknek, most meg azt, hogy minél hamarabb kellene ilyen ételeket fogyasztaniuk.

„Nincsenek kinyilatkoztatott igazságok, amit 30 évvel ezelőtt igaznak tekintettek, ma már nem érvényes. Ezért sem tudunk szüleink tanácsára hallgatni” – jelentette ki egy résztvevő.

A gyereknevelés kapcsán az apák szerepéről az volt az általános vélemény, hogy a férfiak a döntéseket a nőkre bizzák, ritkább esetekben ők is kérdezősködnek, utánaolvasnak a problémáknak. „Régebben a családok felépítése is más volt, több gyerek született, így a szülőknek gyakrabban kellett újratanulniuk a gyereknevelés fortélyait. Manapság már az egy-két gyerek a leggyakoribb, ez a divat” – jelentette ki az egyik jelen lévő anya.

Mindenki egyetértett abban, hogy a nagyon sok információ elbizonytalanít, mert nehéz szelektálni.

Ez a gondolat vezetett a második témakörhöz, hogy hol találjuk meg a számunkra hiteles tudnivalót. Mint elhangzott, a legtöbben az interneten keresgélnek, olyan oldalakon, ahol le lehet ellenőrizni, hogy a forrás hiteles-e. Mások könyvekből tájékozódnak, a teremben jelenlévők közül mindenki olvasott már Vekerdi Tamás népszerű magyarországi gyerekpszichológustól, ami elmondásuk szerint megnyugtatta őket. Ezenkívül megkérdezik, hogy szüleik egy adott helyzetben mit csináltak, ám nem biztos, hogy fel is használják az információt.

A harmadik téma a technológiai eszközök használatához kapcsolódott, hogy mennyire engedik közel a gyerekeket az okostelefonokhoz, tabletekhez. Kiderült, ez az egyéni nevelési módszerek szerint változik, de a résztvevők megegyeztek, hogy

a való világban kell létezni, nevelni a gyereket.

Az arányokra kell leginkább odafigyelni, nem teljesen eltiltani a technológiai eszközöktől a gyerekeket, hiszen elválaszthatatlanul hozzátartoznak a mai realitáshoz. „Az a lényeg, hogy oda kell figyelni arra, hogyan és mire használják az okoseszközöket a gyerekek, és nem szabad hagyni, hogy »beszippantsa« őket az internetes világ” – hangzott el. A beszélgetés végén az is kiderült, hogy az kolozsvári családsegítő egyesület októberben tervez egy minikonferenciát a gyerekek médiahasználatáról, a médiával kapcsolatos problémákról.

Lőrincz Anna