Újra divatossá vált az évszázados hagyományként számon tartott babahordozás

A 19. század végén Erdély több településén még elterjedt volt a hordozókendő, amelyet hátkendő vagy hordozó kendő néven ismertek az asszonyok. A babahordozás természetes és állandósult evolúciós folyamatként is értelmezhető, hiszen az ember legközelebbi főemlős-rokonai, a majmok is hordozzák kicsinyeiket.

A babák hordozásra születtek

Madarász Tünde babahordozási tanácsadó szerint a hordozás a babának és hordozójának egyaránt hasznos. A magyarországi szakember a múlt héten a szatmárnémeti baba-mama klubban számolt be tapasztalatairól és részletezte a hordozás előnyeit. Madarász felhívta a kismamák figyelmét arra, hogy a kicsik úgymond hordozásra születtek, és testük anatómiai felépítése alapján ez a legmegfelelőbb „szállítási” módozat számukra.

„A baba és a mama, illetve apa teste harmonikusan összeillenek, ezáltal a kicsi kényelmes pozícióba helyezhető hordozója testén” – fogalmazott lapunk kérdésére a szakértő. Emellett a baba reflexei, kapaszkodóösztönei is a hordozás mellet szólnak. „Számos kutatási eredmény bebizonyította, hogy a hordozás a legtermészetesebb és legelőnyösebb a baba számára, miközben nagy könynyebbséget jelent a szülő számára a mindennapi életben” – részletezte a tanácsadó.

Két szabad kéz a mindennapokra

Azok a szülők, akik hordozzák gyereküket, nyugodtan végezhetnek házimunkát, hiszen gyereküket nem kell a karjukon tartaniuk. „Bármilyen otthoni munkavégzés során hordozhatjuk a kicsiket. Komoly stressztől óvhat meg minket, ha közvetlenül magunk mellett tudhatjuk a babát. Ha például az egyik szobában alszik a kicsi, és mi a konyhában dolgozunk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy füleljünk, nem történik-e valami a gyerekkel” – véli Madarász, aki arról is tájékoztatott, hogy az anya testére rögzített gyereket a szülő mozgása elringatja, és nyugodtan aludhat.

Bizonyított, hogy nemcsak a gyerek kívánja a hordozást, hanem a szülőben is van egyfajta hordozási vágy. Emellett a babahordozás megkönnyíti a tömegközlekedést, a szociális aktivitást (például tánc), és a testére rögzített babával a nagyobb testvérről is könnyebben gondoskodhat a szülő. „Kezdetben idegenkedtem a hordozástól, és csak babakocsiban vittem ide-oda a kisbabám. Aztán kipróbáltam, és rá kellett jönnöm, sokkal könnyebbé váltak így a mindennapjaim. A babakocsival gond volt buszra szállni, bemenni a boltajtón, és a járdán sem fértem el a parkoló autók miatt” – közölte lapunkkal Gödri Réka, a szatmári baba-mama klub vezetője.

A helyes hordozás titka

Anatómiai vizsgálatok kimutatták, hogy a csecsemő combcsontfejének ideális esetben az őt hordozó felnőtt csípőízülete felé kell állnia: a baba teste akkor tölti ki teljesen a hordozófelületet, ha a lábai megközelítőleg 100 fokos szöges terpeszben helyezkednek el és kicsit csüngenek a lábai, popsija pedig fennebb van. Amikor a csecsemőt felemelik, spontán felveszi ezt a lábtartást. Másrészt a hát görbülete (kyphosis) nem egyenesedik ki szülés után azonnal, hanem a gerinc jól ismert dupla S formája csak az önálló járás kezdetekor alakul ki, így a helyes hordozás kényelmesebb és egészségesebb a baba számára, mint a fekvés.

Ezek az anatómiai körülmények az első napok karolóreflexével együtt arra mutatnak, hogy a csecsemők számára különösképpen alkalmas a hordozó- kendő. „Azért kell arccal felénk fordítania a csecsemőt, mert különösen a forgalmasabb utcákon rengeteg külső inger éri hirtelen, amely nem tesz jót személyisége fejlődésének” – tette hozzá Madarász Tünde. Létezik ugyanakkor ettől eltérő nézet is, mely szerint a gyermekeket csak fekvő helyzetben szabad hordozni életük első heteiben.

„Ha a szülő bizonytalan, kérje ki gyermekorvosa véleményét” – javasolta Madarász, aki szerint az anyák az első pár alkalommal általában túl szorosnak érzik a hordozókendőt, és nem érzik azt biztonságosnak. Ám rövid idő elteltével, amikor már rutinosabbá válnak, és sikerül kialakítaniuk a baba és a maguk számára is legmegfelelőbb pozíciót, el sem tudják képzelni a hordozó nélkül a mindennapokat.

Az „egyenrangúság”

Az is a babahordozás mellett szól, hogy ebben a pozícióban a baba és hordozója szemmagassága majdnem egyenlő, így a kicsi egyenrangúnak érezheti magát, úgy és azt láthatja, mint az anyukája. „A hordozó anyák beszámolói szerint a hordozott kicsik sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak fekvő társaiknál. Ez azért is lehet, mert nem érzik magukat kirekesztettnek, mindig ott vannak, ahol a szüleik, és együtt mozognak velük” – fűzte hozzá a 16 hónapos kisfiát hordozó Madarász.

A harmonikus anya-gyerek kapcsolathoz az is hozzájárul, hogy az erősebb kapocs, a fizikai közelség is egybeforrasztja a két testet, és ezáltal a szoptatás is más dimenziókat kap. „Harmonikusabbá válik a szoptatás, és nem lesz olyan drasztikus az elszakadás, szinte az anyaméhhez hasonló körülmények között van a baba. Egyébként a hordozott kicsi testtartása is a méhen belüli pozícióját idézi, és jobban fejlődik ebben az anatómiailag ideális testhelyzetben” – érvel Madarász. A kutatások szerint azért kiváló módszer a hordozás, mert az anya testmozgására a baba finom ellenállással reagál, így izomzata is fejlődik.

A szülők általában csak akkor ringatják gyermeküket, amikor meg akarják vigasztalni vagy nyugtatni. „Vezető gyermekorvosok és ortopédiai szakemberek azért javasolják a hordozókendőt, mert az anya mozgása stimulálja a bőr receptorait, valamint a mozgás- és egyensúlyozó szerveket. Minden alkalommal, amikor a súlypont változik, ez stimulálja mind az izomzatot, mind az idegeket. Az intenzív szem- és testkontaktus az anyával vagy apával – mert neki is hordoznia kell a babát – biztonságérzetet ad, melynek pszichoszociális jelentősége felmérhetetlen” – hangsúlyozza Madarász, aki szerint a hordozás nem más, mint felszabadult szülőnek lenni a nyugodt baba mellett.