A megkérdezettek 63 százaléka úgy nyilatkozott, meg van győződve arról, hogy a szülői vélemény a döntő a gyerekekével szemben és hogy mindig a felnőttnek van igaza.

Inkább legyen szófogadó, mint önálló?

„Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy a szülők nagy hányada kevés időt tölt együtt és nem kommunikál eleget a gyerekeivel, kiderül, miért hiányos az otthoni nevelés” – mutattak rá a tanulmány szerzői. Bár a megkérdezett felnőttek nagy része úgy nyilatkozott, megérti a gyerekek kommunikációra való igényét, 68 százalékuk szerint lényegesebb, hogy a kicsi szófogadó legyen, semmint hogy önállóan boldoguljon.

A kutatásból az is kiderült, hogy a megkérdezett szülők egynegyede veszekszik a gyerekek előtt, egyharmaduk pedig a büntetés gyakorlatának híve – ide tartozik a fizikai bántalmazás is. A kutatás arra is rámutatott, hogy leginkább az anyagi nehézségekkel küzdő családok gyerekeit érinti, hogy szüleik nem figyelnek rájuk, nem kommunikálnak és nem töltenek együtt elég időt velük. A tanulmányt 1420 szülő és gyermekgondozó megkérdezésével végezték. Az UNICEF romániai képviselői arra hívták fel a figyelmet a felmérés kapcsán, hogy a gyerek ugyanazt a viselkedési mintát fogja követni a későbbiekben, amit otthon lát.

„A szülőknek meg kell gondolniuk, hogyan viszonyuljanak a gyerekükhöz már a legkisebb kortól. Szülőnek lenni nem könnyű, és bár természetes dolognak tűnik, a gyereknevelést is tanulni kell. Szeretnénk eredményesen együttműködni a hatóságokkal, civil szervezetekkel, és kidolgozni egy mindenki számára érvényes gyereknevelési útmutatót” – nyilatkozta Sandie Blanchet, az UNICEF romániai képviselője.

„A tanügyminisztérium, az egészségügyi minisztérium és a munkaügyi minisztérium már egyeztetett arról, hogy támogatnunk kell a gyerekneveléshez kapcsolódó szakmákat és a szülőket is” – mondta a felmérés kapcsán Viorica Preda, a tanügyminisztérium főosztályvezetője.

Egyre fegyelmezetlenebbek a diákok az iskolában

„Az UNICEF által propagált nevelési stílusnak sok előnye és rengeteg hátránya van, a mi kultúránk pedig igencsak megszenvedi a hátrányokat. Nyilván nem vagyok a fenyítés és fizikai bántalmazás híve, de a gyereknek korlátokat szabni úgymond szent szülői kötelességünk. Ezen azt értem, hogy meg kell tanítani a neki, hogy a veleszületett energiákkal és képességekkel miként lehet bánni ebben a világban” – fejtette ki a Krónika kérdésére Román Mónika kolozsvári pszichológus, az Életfa Családsegítő Egyesület munkatársa.

Úgy fogalmazott, nyilván könnyebb engedelmes, önállótlan gyermeket nevelni, és a felnőttek valahol azt szeretnék, hogy csemetéjük könnyen kezelhető legyen. „Azt viszont kétlem, hogy a romániai szülők 60 százaléka túlfegyelmezné a gyereket vagy szorongó gyereket szeretne. Ebben a kérdésben nagyon fontos, hogy árnyalni kell. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az iskolákban a diákok évről évre egyre fegyelmezetlenebbek és fegyelmezhetetlenebbek, és persze a tanárok is azt mondják, hogy engedelmesebb gyerekeket szeretnének tanítani, ettől függetlenül a pedagógus igenis szeretné hallani a gyerek véleményét” – fogalmazott a szakember.

Rámutatott, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt és azt is, hol húzódik a határ az önállótlanság, az önkifejezés és a hatalmas egó között. Nagyon könnyen félreértelmezhető és káros, ha az ember azt mondja, nem szabad a gyereket fegyelmezni, nem szabad korlátozni a véleménynyilvánításban.

„A fejlődő egyéniségnek ugyanis nincs még fogalma arról, hogy mi bántó és mi is a szabad véleménynyilvánítás, és nem tud különbséget tenni a kettő között. Ugyanakkor egyszerűsít az a kifejezés, hogy túlfegyelmezzük a gyerekeinket. Tanügy közelében dolgozom, és azt látom, sok hátránya van a nyugati kultúrából átszivárgó nevelési stílusnak, ami azt tartja szem előtt: ne törjük meg a gyermek egóját” – tette hozzá Román Mónika.

Szabad véleménynyilvánítás és a Facebook hatása

Felvetésünkre, hogy vajon milyen mértékben erősödik fel a szabad véleménynyilvánítás iránti igény amiatt, hogy a mai gyerekek folyamatosan használják a közösségi oldalakat, ahol mindenki mondja a magáét, a mondanivalókat pedig lájkolják, a szakember úgy fogalmazott, ez inkább az önbizalom alakulására van hatással.

„A Facebook az egyik kommunikációs csatorna, amin keresztül a gyermek visszajelzést kap arra vonatkozóan, hogy amit és ahogyan ő csinál, az mennyire elfogadható, mennyire érvényes a baráti körben. Nem befolyásolja nagy mértékben a világháló használata a szabad véleménynyilvánítás iránti igényt, a túl sok facebookozástól a személyközi kapcsolatok sérülnek inkább: elfelejtik vagy nem tanulják meg a gyerekek a személyes kommunikációt, és szociális készségeik lesznek gyengébbek” – fogalmazott.

Felmerül a kérdés, hogy az önkifejezés és szabad véleménynyilvánítás kérdéséhez hogyan viszonyuljon a szülő a legoptimálisabban, hogy nevelési stílusa egyensúlyban maradjon? A szakember úgy vélekedett, fontos odafigyelni többféle modern nevelési irányvonalra, de még fontosabb, hogy szülőként hitelesek legyünk, és azt tegyünk, ami belülről jön.

„Legyen a szülő párhuzamos önmagával”

„Hiába hallgatom meg a nyugati trendeket, ha szívem mélyén nem tudok velük egyetérteni. Ha pedig csak azért alkalmazkodom ezekhez, mert ez a divat, akkor nem vagyok hiteles szülőként. Hiszen így nem arra figyelek, hogy mi a gyerek és mi az én igényem, ezt pedig hogyan hangoljuk össze, hanem arra, hogy miként ültessem gyakorlatba a könyvízű tudást vagy nevelési módszert” – fejtette ki a pszichológus.

Mint hangsúlyozta, legyen nyilván nyitott mindenre a szülő, a hagyomány és újítás fonódjon össze a gyereknevelésben, de a leglényegesebb, hogy hiteles legyen, hogy úgymond „párhuzamos legyen önmagával”. „Figyelembe kell venni azt is, hogy minden személyre és családra szabott, és természetesen ahány ház, annyi szokás. A gyereknevelési irányelveket nem jó uniformizálni, mert egyéni szükségleteik vannak a gyerekeknek. Nyilván öröklik a genetikát a szülőktől, de a felnőtt a nevelési módszerével együtt azt is átadja, hogy miként lehet a készséget, tehetséget megfelelően kezelni, felhasználni, értékesíteni és kiteljesíteni” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Kitért arra is, hogy ajánlatos szem előtt tartani kulturális szokásainkat, a családi genetikával együtt kapott igényeinket, ugyanakkor szelektálni kell, hogy mi az igaz és mi a hasznos abból, ami az újításokon keresztül érkezik hozzánk. Azzal kapcsolatban, hogy az UNICEF-felmérés szerint a szegény családból származó gyerekek kevesebb figyelmet kapnak szüleiktől, mint tehetősebb társaik, Román Mónika kifejtette, véleménye szerint ez nagyon erős összefüggésben áll a kulturális háttérrel.

„A cigánypalotákban is ugyanolyan keveset kommunikálnak valószínűleg a szülők a gyerekkel, mint a kis kunyhókban, mert erre nincsen igény, vagy mert másképp fejezik ki a kötődést. Ha nincsen igénye a szülőnek arra, hogy rendszeresen beszélgessen a gyerekkel, akkor talán nem is lesz. És ez nem is annyira a rohanó életformától függ – holott ezt is szoktuk emlegetni a kommunikációhiánnyal kapcsolatban – hanem inkább a régóta kialakult szokásrenddel” – fogalmazott a szakember.

Erős kontroll és demokratizmus a szülő-gyerek viszonyban 

A nevelési stílus, amelynek fogalmát Alfred Baldwin pszichológus vezette be a szakirodalomba, a szülő-nevelő által alkalmazott módszerek összessége, egy osztályozási rendszer a családi nevelés vizsgálatára, összehasonlítására. A nevelés empirikus kutatásában és a nevelésről szóló ismeretterjesztő művekben gyakran használják ezt a kategóriát.

Azon a feltételezésen alapszik, hogy a nevelési helyzet legfőbb tényezője a szülő-gyermek kapcsolat demokratizmusa, melynek mértékét a te­kintélykontroll mértéke, illetve a nevelés más összetevőivel való kombinációi alakítják ki. A nevelési stílus fogalmát Baldwinnek a negyvenes években végzett vizsgálata vezette be a gyermekpszichológia szakirodalmába. Az általa használt két fő dimenzió a kontroll és a kapcsolat nyíltsága (demokratizmus) volt.

A mintában a kontroll és demokratizmus kapcsolódásai négyféle típust eredményeztek: erős kontroll-demokratikus, gyenge kontroll-demokratikus, erős kontroll-autoritatív és gyenge kontroll-autoritatív. Az optimális kombináció Baldwin szerint a magas szintű demokratizmus és a magas szintű kontroll, míg a legnegatívabb hatásúnak az erős kontroll és alacsony demokratizmus látszott.

A nevelési stílus későbbi kutatásába bekerült a szeretet, a melegség, az elfogadás dimenziója is. Négy nevelési stílust különböztetett meg Ranschburg Jenő elismert magyarországi pszichológus: meleg-engedékeny, me­leg-korlátozó, hideg-engedékeny és hideg-korlátozó.