Színek, formák, rendrakás

Az egész lakást disznóóllá változtatja, képtelenség egyfolytában utána takarítani. A panasz az adott idõszakban természetesen jogos. De vajon nem ott kezdõdött-e a probléma, hogy a még lelkesedéssel segíteni kívánó totyogót rendre elküldték a mosogató és a porszívó közelébõl, hiszen egyfolytában „láb alatt” volt? A legtöbb kisgyerek alig várja, hogy utánozhassa a felnõtteket, segíthessen nekünk. Már a 8–10 hónaposok is érdeklõdéssel figyelik, utánozni szeretnék az anya minden mozdulatát, és boldogan dobolnak az edények alján a fakanállal, játszanak a ruhacsipeszekkel, söprûvel, porszívóval.

Játszva tanul

A kisgyerekek számára a házimunka nem végeláthatatlan kötelességek sorozata, hanem remek szórakozás. Kivált, ha anyával együtt gyakorolhatják. Megtanulják a feladatokat, hogy a használati tárgyainkat el kell raknunk magunk után, a tisztaság szeretetét és még mennyi mindent.  A házimunka során ugyanis rengeteg információ kerülhet elõtérbe. A legkisebbek például megtanulhatják a színeket zoknipárosítás közben, vagy amikor a ruhákat válogatjuk a mosáshoz. Pakoljuk a gyerekkel együtt halomba a szennyest: fehér, piros, sötét stb. Egyszerre legfeljebb 2-3 színt mutassunk neki – mosnivaló akad folyamatosan, majd máskor folytatjuk a többivel. Ugyanezt megtehetjük a ruhák elpakolásánál is. Kicsit nagyobbaknál csoportosíthatjuk is a ruhákat: rövid ujjú, hosszú ujjú, rövidnadrág, hosszúnadrág, csíkos, pöttyös, egyszínû. A zoknik párosításakor egymás mellé tehetünk egy párt plusz egy „kakukktojást”: egyforma, különbözõ. Teregetésnél a csipeszek is sokat tanítanak: nyomni, kinyitni, becsukni stb. Nem csak jó játék lesz így a házimunka, de egyúttal megfigyelõképességét, szókincsét, memóriáját is fejlesztjük.

Nem hátráltat, hanem segít

Sok kismama megpróbálja a kisbaba (kisgyerek) alvásidejére koncentrálni az otthoni teendõket, hogy ne legyen útban a kicsi. Valóban vannak olyan házimunkák, amelyeket biztonságosabb az õ távollétében végezni, ilyenek például az erõs vegyszert vagy forró tárgyakat igénylõ teendõk (vasalás, ruhafehérítés). De a legtöbb tennivalót „megoszthatjuk” a gyerekkel is, és jó játékot, közös elfoglaltságot alakíthatunk ki belõlük. Így az édesanyákra háruló feladatok is könynyebben teljesíthetõk, miközben együtt vagyunk, játszva tanulunk, és talán 10–15 év múlva kérés nélkül is segítségünkre lesz majd a most még talán hátráltatónak tûnõ csemeténk. Az egy-két évesek nagyon örülnek minden olyan ajándéknak, ami a szülõk által is gyakran használt tárgyra hasonlít. Vehetünk nekik kis söprût, lapátot, mûanyag vasalót, „ajándékozhatunk” saját konyhát nekik néhány mûanyag dobozzal, lábossal, fakanállal. Két-három évesekkel már „élesben” gyakorolhatjuk a legtöbb házimunkát. Ha együtt mosogatunk, eleinte talán uszoda lesz a mosogató elõtt, és bizonyára több idõre és vízre lesz szükségünk, mint ha egyedül tennénk ezt, a mûvelet végén valószínûleg át is öltözhetünk majd, de az együtt töltött idõ, a közös mulatság, a tudat, hogy segíthet, pótolhatatlan élményt jelent.

Fontos a dicséret

kamaVálogassuk ki az éles vagy különösen értékes, törékeny holmikat. Megbeszélhetjük vele, hogy azokhoz csak mi nyúlhatunk, mert veszélyesek. Úgyis mellette állunk, közbe tudunk avatkozni, ha hozzájuk akarna nyúlni, de ilyen „nagyfiúkkal”, „nagylányokkal” már elég, ha (minden alkalommal) megbeszéljük ezt. Adjunk a kezükbe üres (nem mosószeres) szivacsot, és elõször mi mosogassuk el az edényeket, majd kérjük meg õt is ugyanerre (például: lehet õ a „fényesítõ”, míg mi csak a koszt távolítjuk el mindenrõl). Portörlésre, felsöprésre, a lapát tartására szintén megkérhetjük, biztathatjuk. Kipakolhatunk együtt a mosogató- vagy a mosógépbõl, porszívózhatunk együtt, elpakolhatunk együtt. Közben pedig nagyokat énekelhetünk, mondókázhatunk, tanulhatunk érdekes dolgokat, beszélgethetünk mindenfélérõl. A sok munka közben ne feledkezzünk meg egy legalább ennyire fontos tényezõrõl: a dicséretrõl. Ne fukarkodjunk vele, dicsérjünk sokat és szívbõl, akkor is, ha nem minden tökéletes. Tegyük félre kritikus énünket, nekünk is sokáig tartott, amíg mindent megtanultunk. Kicsepegõ víz, összepiszkolt ruha, egy eltört bögre ne vegye el kedvünket – kiváltképp ne a kicsiét – a további „együttmûködéstõl”. Mindez persze nem azt jelenti, hogy mostantól a gyerekkel végeztetjük majd teendõink egy részét, de a közösen végzett munkának számos elõnyét felfedezhetjük. Ha a kicsi apát is látja mosogatni, elpakolni a ruháját, kivinni a szemetet, és ezekben a felnõttes dolgokban õ is részt vehet, természetessé válnak számára a feladatok, a segítség, a rend szeretete, amelyeknek késõbb õ maga is óriási hasznát látja majd. Addig pedig elég neki az, hogy anyával van, és jól szórakozik.