Lényeges, hogy a kertészkedés ne megerőltető munka, hanem sokkal inkább kikapcsoló, ellazító tevékenység legyen, amelynek végén örülni tudunk az elért eredménynek. Éppen ezért érdemes előtérbe helyezni az olyan fogásokat, amelyek viszonylag egyszerűek, de nagy mértékben befolyásolják a kertészkedés eredményét. A gyümölcsösben ilyen a metszés, a lemosó permetezés és az éppen most aktuális gyümölcsritkítás.

Kevésbé ismert, de hasznos

A gyümölcsritkítás nem annyira ismert és nem annyira elterjedt, mint az azt megelőző munkálatok, pedig nagyon fontos és hatásos gyakorlat. A növények tudják a dolgukat és a természet bölcsebb a kertészeknél, de az általunk nevelt gyümölcsfák nemesített növények, amelyeknek fejlődését irányítani, segíteni kell.

A tavaszi virágzás során, ha a feltételek megfelelőek, nagyon sok virág megtermékenyül, úgymond „köt”. A későbbiekben ennek egy része ugyan lehull, de még mindig sokkal több gyümölcskezdemény marad a fán, mint amennyit a fa megerőltetés nélkül be tud érlelni.

Jobban fejlődnek a gyümölcsök

A gyümölcsök növeléséért, a csonthéj kialakításáért a fa hihetetlenül nagy erőfeszítést tesz. Fiatal fánál az is előfordulhat, hogy az első termés után kiszárad, de idősebb fánál is visszafogja a növekedést, gyengíti a fa „immunrendszerét”. A legtöbb kertben vagy nem fordítanak figyelmet erre, vagy észlelik ugyan, hogy rengeteg gyümölcskezdemény van a fán, de bőséges termést szeretnének és sajnálják gyéríteni a gyümölcsöket. Ennek eredményeképpen ősszel sokkal több, de apróbb, betegebb, gyengébb gyümölcs lesz a fán.

A gyümölcsök gyengébb minősége nemcsak a megjelenésüket, hanem eltarthatóságukat, zamatukat is befolyásolja. A túlzott terméshozam érés előtti gyümölcshulláshoz, a fa két vagy háromévenkénti, évenkénti virágzáshoz, koronájának alakvesztéséhez és korai elöregedéséhez vezet.

Ha azonban megfelelően végezzük a gyümölcsritkítást, akkor bármennyire is hihetetlen, de nem fogunk kevesebbet szüretelni, hiszen a fán maradt gyümölcsök jobban ki tudnak fejlődni. Mivel nem lesznek szorosan az ágakon, ezért egészségesebbek lesznek, és mert jobban éri a napsütés, színük és ízviláguk is a fajtára jellemzőn ki fog alakulni.

Virágzás után jöhet a ritkítás

A ritkítást a virágzás után 5-6 héttel kell elvégezni, ekkorra már elkezdenek a megmaradt gyümölcsök fejlődni, de még nincs túl késő ahhoz, hogy megszabadítsuk a fát a felesleges tehertől. Ha barackkal vagy kajszival próbálkozunk, Csíkban például ez különösképpen fontos, hiszen a fának már a csíki klíma egymagában is kihívás, nemcsak a nagy számban megkötött gyümölcs. Ezeknél a fáknál a ritkítási elv az, hogy minden két gyümölcs között elférjen még egy képzeletbeli harmadik, és ne maradjanak ikergyümölcsök.

A nagyobb fákról karóval szokták leverni a fölösleges gyümölcskezdeményeket, dédelgetett barack- vagy kajszifánál kézzel szedjük le. Nem is nagy munka és nem okozunk a fán fölösleges sérüléséket. Ugyanez vonatkozik a szilvafákra is, de ezeknél már inkább szóba jöhet a karó vagy a rázás.

Az alma és körte virágzata bogernyő, ezért egy rügy helyén négy-öt gyümölcskezdemény is lesz. Ritkításkor ezekből a gyümölcskezdeményekből válasszuk ki a legerősebbet, majd a többit metszőollóval vágjuk ki. Fiatalabb fáknál semmiképpen ne hagyjunk egynél többet, idősebb fáknál is csak ott maradjon kettő, ahol nem érik majd egymást kifejlett korukban sem.

Nagyobb, idősebb almafáknál szintén próbálkozhatunk karóval, rázással vagy hernyózóollóval, hiszen nem lehet minden gyümölcscsokrot metszőollóval elérni, de a fiatal, pár éves fáknál még igen, és főleg ezeknek van nagy szükségük a könnyítésre ahhoz, hogy tovább tudjanak fejlődni és erősödni. A gyümölcsritkítás a szüret szempontjából is rendkívül hasznos, de növényvédelem és gyümölcsfagondozás szempontjából elengedhetetlen.