Folyamatosan alakul ki a pelenkaelhagyás

A vélemények megoszlanak, de egy biztos: sosem a szülő, hanem a gyerek dobja el a pelenkát akkor, amikor úgy érzi, elég érett rá. Tudomásul kell vennünk, hogy a szobatisztaság folyamatosan alakul ki, a testi fejlődés nyomán és hatására. Először a nappali, később az éjszakai is. Ez is képesség, melynek birtokában a kisgyermek már tud „visszatartani”, tudja irányítani, ellenőrizni testi szükségleteit. Tehát nem érdemes siettetni a dolgot, még ha ezer érvünk is lenne mellette.

A cél eléréséhez több készségnek kell megjelennie: a kicsinek fel kell ismernie, amikor pisil vagy kakil, meg kell tanulnia a szavakat, amelyekkel ezt jelezni tudja – ez másfél-két éves kor előtt ritkán fordul elő. Előre éreznie kell az ingert, hogy odaérjen a bilihez, ami két és fél éves kor előtt nem jellemző. Minden gyerek más tempóban esik át a nagy „bilikalandon”.

Van, akinél néhány napot tart, más hosszú hónapokig szokja a popsi szabadságát. Az a szülő, aki a gyermek erre való érettsége előtt kezdi el a „szoktatást”, egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort.

A megfelelő időszak elérkezésére több fontos jel is utal: a gyermeket zavarja a piszkos pelenka, és kéri, hogy cseréljék ki, érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is), szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz szobatiszta akar lenni, kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye, a „meg tudom csinálni” viszszatérő szófordulattá válik.

Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, elégítsük ki kíváncsiságát, és megpróbálhatjuk tartósan levenni a pelenkát róla. A szobatisztaság kialakulásakor hidegvérre van szükség. Tilos indulatosan, erőszakkal, büntetéssel, megszégyenítéssel próbálkozni, hiszen a félelem, a szorongás minden szempontból visszafogja a fejlődést.

A szégyen és a görcsös elvárás nyomásként nehezedik a gyerekre. A félelemből adódó reakció értetlenséget eredményezhet a gyerekben, aki válaszul szorongást fog érezni. A legfontosabb, hogy a szülő megértse és támogassa a gyerek fejlődését, aminek a legfontosabb jellemzője a fokozatosság.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy a túlzott dicséret, lelkendezés és a bilizés körüli túlzott aktivitás sem tesz jót a folyamatnak, hiszen a gyerek könnyen rátanul: „pisivel, kakival mozgósíthatom, jutalmazhatom, irányíthatom a szülőt, ha nem pisilek-kakilok, azzal pedig büntetem”.

Kádár Enikő pszichológus