Inkább az anya neveljen?

Gyakori, hogy a mai férfi társadalmi és családi szerepe erősen megszürkül. Társa, a nő, a mai korban már ugyanúgy családfenntartó, mint ő. Szakmai sikeressége gyakran ingadozó, hol ő keres többet, hol a felesége. Felnőtt – ítélő – szerepe megkérdőjeleződött a mai technologizált társadalomban, ahol gyakran a gyermek tanítja a szüleit, nagyszüleit a technika használatára.

A gyermekek neveléséből a férfi egyre gyakrabban ki van rekesztve, hiszen a megengedő anyai hozzáállás miért is hódolna be a büntető apai hatalomnak, amikor a nőnek is van olyan szava, mint a férfinak. A férfiak, valljuk be, szívesen lépnek ki ilyen körülmények között a nevelés felelőssége alól, hiszen tényleg, kinek tetszene az, hogy a saját gyermekei neveléséből rá mindig a büntetés marad? Akkor már inkább oldjon meg mindent az anya – „ha már úgyis mindent jobban tud\". Az apa ereje egyetlen dimenzióra korlátozódik: mindent megadni a gyermeknek, ami annak idején neki nem volt meg. Ettől még érzi az erejét.

Férfiak identitásvesztése

Azonban az európai férfi identitásvesztése ennél komolyabb következményekkel is jár. Az apaszerepből való kirekesztés oda vezet, hogy a felnövő fiúkban sem alakul ki a férfiszerep-vállalás hajlandósága. Egyre gyakoribb, hogy a mai fiúk inkább a „tegnapi\" nőkhöz hasonlítanak: nincs bennük a szakmai bizonyítás vágya, és értékrendszerükben az egyetlen látható logikát a divat követése jelenti.

A férfi teljesítménye ezek után egyetlen dimenzióra szűkül, és ez pénzben mérhető: ha sokat keres, akkor erős, ha kevesebbet, akkor gyenge. Miközben az elismerés utáni vágya egyre erősebb: egyre erőteljesebb a fociról és a politikáról alkotott véleménye, hiszen abban mindig szakértők vagyunk. Meg kell találni tehát arra a kérdésre a választ, hogy mi vezethetett ide? (Könnyű lenne azt kérdezni, hogy ki a hibás, de ez nem szokott jóra vezetni.)

Ha az erőre alapozó, családon belüli férfiagresszió eseteire gondolunk, akkor nem csoda, hogy a legtöbb nő nem akarja kitenni magát annak, hogy a férfitől függjön. A pénzszerzés felelősségének megosztásával a családi státus is kiegyenlítődött. A nő a legtöbbször foghatja a gyermekeit, és kiléphet a családi kötelékekből.

Jó, ha a nő mer gyenge lenni

Ez önmagában véve mindenképpen jobb, mint az agresszió elviselése. Egyre gyakoribb tehát, hogy a nő nem akar gyenge lenni a férjével szemben, és átveszi az irányítást. Ez, ha önmagában nem is jobb, de megnyugtatóbb. Ezzel viszont mind a férfi-, mind az apaszerepet is kikezdi, amit érthetően tovább rombol a gyermekek hatalommal szembeni lázadása és az időnkénti szakmai nehézségek önbizalomra való hatása.

A házasságot sokféleképpen el lehet rontani. A jó házassághoz azonban néhány dolog szükséges. A mai családok tipikusnak tűnő modellje azt mutatja, hogy jó, ha a nő mer gyenge lenni férjével szemben, és ha a férfi tud gyöngéd maradni párjával és gyermekeivel. Ha ez megmarad, akkor talán a férfit nemcsak a bajusza és szakálla fogja megkülönböztetni a nőtől.

Dr. Plesek Zoltán

A szerző pszichológus