Az altató feladata, hogy átsegítsen az igazán nehéz időszakokon

 „Az álmatlanság vagy orvosi nevén inszomnia nagyban összefügg a testi-lelki állapottal, közérzettel. Ezért ha valaki lelkileg megterhelő időszakot él át, könnyebben előfordul, hogy álmatlanság alakul ki nála. De bizonyos pszichiátriai betegségek is társulhatnak alvászavarral: például a pszichózisok vagy a depresszió sokszor éppen álmatlansággal kezdődnek, és az inszomnia állandó kísérő tünete a pszichiátriai betegségeknek” – mondta el az Origónak dr. Szűcs Anna, a magyarországi Országos Idegtudományi Intézet főorvosa.

Nem ajánlott altatót szedni 3 hónapnál tovább

A szakember azt tanácsolja, hogy aki tartósan álmatlanságban szenved, forduljon orvoshoz. Ahogy nem javasolt a családtagok antibiotikumát, fájdalomcsillapítóját vagy vérnyomáscsökkentőjét szedni, ugyanúgy nem ajánlott más altatójához nyúlni álmatlanság esetén. „Nem tudni, hogy olyan zavarban szenvedünk-e, mint a másik, akinek a gyógyszert felírták, nem vagyunk-e allergiások a hatóanyagra, ráadásul az altatókhoz könnyű hozzászokni is. Ne magunkat gyógyszerezzük, hanem az orvos tegyen javaslatot a kezelés típusára” – mondja dr. Szűcs Anna.

A hivatalos ajánlások szerint az altató feladata, hogy átsegítsen az igazán nehéz időszakokon: gyászon, a munkahely elvesztésén vagy egyéb, súlyos veszteséggel járó élethelyzeteken. A nemzetközileg is elfogadott protokoll szerint altatót 3 hónapnál hoszszabb ideig nem ajánlott szedni. Egyrészt azért, mert a szerhez hozzászokik a szervezet, azaz a hatása csökken. Másrészt, ha valakinek krónikus álmatlanságszindrómája van, akkor felmerül, hogy a probléma meghaladja a „csak nem tudok aludni” szintet, és a háttérben betegségek, súlyosabb lelki okok lehetnek, az álmatlanság csak kísérő tünet. Ezért is ajánlott a háziorvost felkeresni az álmatlanság panaszával, hogy legalább megsejtse a háttérben álló okokat, és vizsgálatokat javasoljon ezek feltárására.

„Tény, hogy sokan évekig, évtizedekig élnek altatókon, és van egy olyan csoport is, akik nem emelik a dózist, egy altatóval élnek évtizedekig. De sajnos sokaknál emelni kell a dózist, így az egy tablettából hamarosan kettő lesz, aztán négy, nyolc. Ebben a csoportban különösen fontos az altatóval időben leállni” – mondja dr. Szűcs Anna.

Ha valaki tartósan nem képes egy élethelyzetet megoldani, nem az altató a megoldás. „A munkanélküliséget sem fogja megoldani, ha valaki altatót használ. Sőt rontani fog az állapotán, a munkakeresési lehetőségein, ha gyógyszer-hozzászokásban él” – teszi hozzá a főorvos.

Közel százféle
alvászavartípus

Az alvászavarok nemzetközi osztályozásában közel száz alvászavartípust tartanak számon. A leggyakoribb elalvási, átalvási zavarok és hajnali ébredések mellett sokan küzdenek alvási légzészavarokkal, szenvednek nappalialuszékonyság-szindrómákban, paraszomniákban (pl. alvajárók, rémálmodók). Az álmatlanság mellett a lakosságot leginkább az alvási apnoe szindróma érinti, amely alvás közben legalább tíz másodpercig tartó légzésszünetekkel jár, óránként akár harminc alkalommal.

„Az alvási apnoéban szenvedők szintén nagyon rosszul alszanak, de általában nem ezt a panaszt élik meg, hanem a nappali aluszékonyságot, aminek az oka a felületes éjszakai alvás, és az alvás alatti oxigénhiány. A szaggatottan, felületesen alvó alvásiapnoe-szindrómások az alvásosztályozási rendszerekben nem kerülnek az inszomniák, álmatlanságok csoportjába, mert a vezető panasz többnyire nem az alvás elégtelenségére vonatkozik. Valójában azonban az érintettek nem képesek a mély alvási stádiumokba jutni, felületes, töredezett alvásban, sok, úgynevezett mikroébredés közepette töltik éjszakáikat” – magyarázza dr. Szűcs Anna.

A hangos horkolással járó alvási apnoéban szenvedőknél megnő a magas vérnyomás, a stroke és a szívinfarktus kockázata; de romolhat a cukoranyagcsere is, és hangulat-, memória- és koncentrációs zavarok is kialakulhatnak. Az ilyen típusú alvászavarban ellenjavallt az altató használata. Ha valaki az alvási apnoe tüneteit észleli társán, küldje minél előbb háziorvoshoz.