A fül egészségéért

Romániában hivatalos statisztikai adat nincs a nagyothallók arányáról, ám a szakemberek becslése szerint nálunk is hasonló a helyzet, mint a világ többi részén: az emberiség 10 százaléka halláskárosodásban szenved. Az idejében felfedezett nagyothallás gyógyítható, illetve megfelelõ hallókészülékkel korrigálható. 

Az orrmandula nagyobbodása okozhat nagyothallást

„Különbséget kell tennünk a siketség és a nagyothallás között. Elõbbi esetben teljes, de legalább 90 decibeles hallásvesztésrõl beszélünk, az utóbbinak a halláskárosodás mértékétõl függõen lehet enyhe, közepes, illetve súlyos változata” – fejtette ki a csíkszeredai dr. Fodor István fül-orr-gégész fõorvos, aki tisztázta, hogy a siketség állapotnak tekinthetõ, míg a nagyothallást az esetek többségében valamilyen betegség okozza. „A 2–5 éves gyerekek körében a leggyakrabban az orrmandula, népi nevén a polip megnagyobbodása okoz nagyothallást” – magyarázta Fodor doktor, aki szerint az orrmandula kóros elváltozása kismértékû, mindössze 30–40 decibeles halláskárosodást okoz. Ez nehezen észlelhetõ, a szülõ olyan esetekben veheti észre, ha a gyerek felhangosítva nézi a tévét, vagy nem reagál a halk szólongatásra. Az orrmandula zsenge gyerekkorban nagyon aktív immunológiai szervként mûködik, megnagyobbodása akadályozhatja a fül szellõzését, a középfül feltelhet savós váladékkal, ez pedig gátolja a hallócsontocskák rezgését. „Ha ez gyakran vagy tartósan fordul elõ, gyulladást okozhat, ami már fáj is” - mondta a fül-orr-gégész, aki szerint leggyakrabban a fájós fülû gyerekkel fordulnak szakemberhez a szülõk. A kezelt középfül-gyulladást rendszerint utókezelés követi, ennek során kiderülhet az esetleges halláskárosodás, ám a szakember célszerûnek tartaná, ha az óvodáskorú gyerekek hallását szûrõvizsgálatnak vetnék alá. Gyerekkorban az orrmandula eltávolítása rendszerint a nagyothallás teljes gyógyulását eredményezi. A középfül gyorsan kitisztul a váladéktól, és ha a hallócsontocskák már „nincsenek víz alatt”, újra be tudják tölteni funkciójukat.

Zajártalmak, felnõttkori halláskárosodás

Tinédzserkorban ritka az orrmandula nagyobbodása okozta középfülgyulladás, viszont halláskárosodást okozhat a különféle fülhallgatós lejátszók használata vagy a hangos zene. „Gyakori az 50 éves kor körül elõforduló halláskárosodás is. A felnõttkori nagyothallás a legtöbb esetben a belsõfül betegségével hozható kapcsolatba” – mondja az orvos. A felnõttkori középfül-gyulladások – amelyek rendszerint a gyerekkori panaszok maradványai – eredményesen kezelhetõk antibiotikumokkal, illetve szükség esetén fül-orr-gégészeti hallásjavító beavatkozásokkal. Felnõttkorban a különféle koponyaûri elváltozások is okozhatnak halláscsökkenést, ezek rendszerint az egyik fület érintik. A szakember azt tanácsolja, ha ilyesmit észlelünk, ajánlatos mielõbb orvoshoz fordulni, hiszen az egyik fül halláscsökkenése egyéb koponyaûri betegség elõjele is lehet. Az idõskori halláscsökkenés leggyakoribb esetben hosszú ideig elszenvedett zajártalom következménye, ugyanakkor nagyothallást okozhat a kiserek különféle elváltozása és az erek öregedése.

Egyéni hallásvizsgálat és hallókészülék

A halláscsökkenés mértéke hallásvizsgálattal mutatható ki, a 40 decibeles csökkenést általában már érdemes készülékkel korrigálni. A hallásvizsgálat egyénre szabott, ilyenkor figyelembe veszik az illetõ úgynevezett társadalmi hallását is: azt, hogy mennyire zavarja a halláskárosodás a mindennapi tevékenysége során, mennyire hangosan néz tévét, zavarja-e a háttérzaj, ha valakivel beszél, vagy ha többen beszélnek, mennyire tud különbséget tenni a hangok között. A 60 decibelt meghaladó halláscsökkenés már súlyosnak minõsül, és nem mindig korrigálható hallókészülékkel. A fül mögött, illetve a hallójáratban elhelyezhetõ pici mûszernek rengeteg változata létezik az egyszerû analóg készüléktõl kezdve a nálunk négy-öt éve forgalomba került digitális változatokig. Ez utóbbiak számítógépesen programozhatóak és egyéni igény szerint állíthatók: be lehet programozni, hogy kiszûrje a különbözõ hangfrekvenciákat, tehát ha valakit sért az autózúgás vagy madárcsicsergés, ne hallja azt. „Az analóg és a digitális változat esetében is egyénileg, a fül hallójárata alapján készítik el a készüléket, mert ha az nem illeszkedik kellõképpen, akkor a behatoló levegõ zavaró sípolást okoz. Egy hallókészülék ára 1000–5000 lej között mozog, de jó hír, hogy a beszerzését támogatja az egészségügyi biztosító, és így igénylés esetén már 150 lejért jó minõségû eszköz vásárolható. Régebben 1-2 évet kellett várakozni a hallókészülékre, ez az idõ lecsökkent 1-2 hétre” – mondta el az orvos.

Jánossy Alíz

Jól hall a gyermek?

A beszéd elsajátításának alapfeltétele az ép hallás, tartósan fennálló halláscsökkenés esetén – a sérülés mértékének megfelelõen – beszédfejlõdési és magatartásbeli zavarok keletkeznek. A hallássérült gyermek életútját jelentõsen befolyásolja, ha diagnosztizálják a hallássérülést. Mûtéttel, gyógyszeres kezeléssel a hallás javítható, a panaszok megszüntethetõk. Egyes esetekben hallókészülékre, majd rendszeres audiológiai vizsgálatokra, folyamatos beszédterápiára van szükség. Gyakran elõfordul, hogy a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság miatt a gyermek nem kerül idõben szakemberhez (fül-orr-gégészhez, audiológushoz, gyógypedagógushoz, szurdopedagógushoz, logopédushoz).

Életkornak megfelelõ hallási reakciók

A gyermek fejlõdésének reális megítélésében segíthet, ha a felnõtt ismeri egy átlagosan fejlõdõ, ép hallású újszülött, csecsemõ és kisgyermek életkorának megfelelõ hallási reakciókat és az ezzel párhuzamosan meginduló beszédfejlõdést.

Újszülött korban a kisbaba reflexes szinten csak hirtelen keltett, erõs zajra, hangokra reagál. Átkaroló mozdulatokat végez, pislant, összerándul, vagy abbamarad a mozgása. Sírása fokozatosan differenciálódik, így jelezve környezetének közérzetét, kívánságait.

Három hónapos kor körül már megfigyelhetõ, reflexválaszon kívül zenére, dallamosabb csengõ hangjára figyel, az ismert emberi hangra megnyugszik.

A harmadik hónap után a csecsemõ felhagy az éppen végzett tevékenységgel, tudtunkra adja, hogy észleli a hangot.

Hat hónapos korban a síró gyermek a szeretett személy hangjára már akkor is megnyugszik, ha az látóterén kívül van. A hangforrást keresi, a hang irányába fordul. Gagyogása egyre gazdagabbá, színesebbé, gyakoribbá válik.

Fontos megjegyezni, hogy kb. féléves korig a halló és a hallássérült gyermek hangadása, gagyogása között nincs számottevõ különbség. Ugyanis az elsõ hat hónapban megjelenõ gügyögés biológiai programként velünk születik. Így még ebben az életkorban egy egészséges csecsemõ esetében csak a hallási reakciók elmaradása kapcsán merülhet fel a hallássérülés lehetõsége. Féléves kor után hangingerek hiányában a hangadás elszíntelenedik, elszegényesedik, majd abbamarad, a beszédfejlõdés leáll. Az ép hallású hét-nyolc hónapos kisgyermek már érdeklõdve figyel a beszélõre, néhány szót megért, nevére biztosan reagál.

Egyéves kor körül megjelennek az elsõ szavak, szókapcsolatok, a környezet zajaira, beszédhangra való reakciók. Saját nevét suttogó hangon ejtve is felismeri, egyszerû felszólításnak eleget tesz (pl.: add ide, mutasd meg, hogy hol van a ...).

Egy kétéves gyermek a súgott beszédet 4-5 méterrõl hallja, az elmondott szavakat visszamondja. Ép hallás és normál beszédfejlõdés esetén legkésõbb hároméves korra, a fõbb nyelvtani szabályok helyes alkalmazásával kialkul az összefüggõ beszéd.

„Nem is gondoltuk volna, hogy nem hall jól”

Ha a beszédfejlõdés az életkortól elvárható szinthez képest akár csak kis mértékû elmaradást is mutat, elsõként mindig a hallásállapot tisztázása szükséges. A szakember gyakran hallja a szülõktõl, hogy „nem is gondoltuk volna, hogy nem hall jól, azt hittük, hogy csak figyelmetlen”, vagy hogy „hiába beszéltünk hozzá lassan, tagoltan, egyszerûen nem javult a beszédhibája.” Gyakori, hogy ha az átlagostól eltérõen fejlõdik is a gyermek, az enyhébb panaszoknak nem tulajdonítanak a szülõk elég jelentõséget. A súlyos hallássérülést könnyebb észrevenni, hiszen a nyelvfejlõdés, a figyelem, a magatartás terén jelentõs az eltérés. Az enyhe, közepes, vagy részleges halláscsökkenés okozta kieséseket azonban egy jó képességû gyermek annyira kompenzálhatja, hogy a környezetében fel sem merül az elmaradás valódi oka.

forrás: www.vital.hu

A halláscsökkenés tünetei gyermekkorban

Csecsemõkorban a gügyögés elszegényesedik, elõbb-utóbb megszûnik, a hangszín „fejhangossá”, magas tónusúvá válik.

A beszédfejlõdés a szájról olvasás útján megtanult szótöredékek, egyszerûbb szavak használatának szintjén megreked.

A kommunikáció hiányában nehezebben alkalmazkodik a gyerek, a környezet számára érthetetlenek a reakciói, a betartandó szabályokat figyelmen kívül hagyja.

A kommunikációban elsõdleges szerepet kap a gesztusnyelv, a „mutogatás” és a mimika használata.

Nehezen illeszkedik be a közösségbe.

Nagyfokú figyelmetlenség jellemzi, nem reagál a környezet és a beszélõk hangjaira.