Különös húsvét volt az idei a máramarosszigeti reformátusoknál

Az istentiszteleten jelen volt Mackó Mária magyarországi jogászdoktor is, aki visszahozta a műkincset jogos tulajdonosának, a máramarosszigeti református egyházközségnek. Hozzá egy erdélyi származású, Svájcban élő tudóstól került, aki értékesíteni akarta, az eladási árából pedig a biológiai és élelmiszer-ipari kutatásainak költségeit fedezte volna.

„1944 októberében az akkori lelkipásztor, Papp József a Kelemen család egyik tagjának két becsomagolt úrasztala-terítőt adott át. Ezeket az egyik menekülttáborból vitték a másikba. Csodával határos módon megmaradt ez az egy, amely az említett család hölgytagjánál maradt, aki együtt élt a tudóssal. Válásuk után a tudós megtartotta az egyik terítőt, amely most visszakerülhetett ide” – részletezte a terítő történetét Mackó Mária.

Az idős tudós az évek során többször próbálta kiállítani a műkincsnek számító, több mint 200 éves terítőt, el akarta adni a Soros Alapítványnak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum textilosztályával is levelezést folytatott. A relikvia 1998-ban került Mackó Mária jogászhoz, akit a tudós a terítő értékesítésével bízott meg. Időközben magánlevelezésekből kiderült, hogy a terítő jogtalanul volt a tudósnál, aki 2000-ben meghalt.

„Nálam volt a terítő, és nem tudtam, mitévő legyek. 2004-ben arra gondoltam, hogy levelet írok a máramarosszigeti parókiának, de féltem. Arra gondoltam, hogy ha esetleg ezt észlelik, akkor nekem ebből bajom származik, holott én nem vagyok hibás semmiben. Én jó szándékkal azt hittem, hogy a jogos tulajdonost képviselem. Aztán a tavaly megadatott a visszaszolgáltatási lehetőség, amikor erre jártam, és akkor jutott eszembe, hogy esetleg személyes kapcsolatok útján biztonságosabb lenne visszajuttatni. Így sikerült, hogy végül visszakerült a terítő oda, ahova tartozik” – mesélte Mackó Mária jogászdoktor.

Sipos István máramarosszigeti református esperes a terítő visszakerülése miatt különös húsvétnak nevezte az ideit. „Hisszük, hogy csoda történt azáltal, hogy visszakerült mihozzánk ez a hányattatott sorsú, csodálatos terítő. Mi sokáig nem tudtunk róla, sőt ahogy a dokumentumokban utánanéztünk, azt hittük, hogy eltűnt, ugyanis 1944–45-ben két alkalommal is betörtek a templomunkba” – mondta az esperes. A presbiteri jegyzőkönyvek szerint a most viszszajuttatott úrasztala-terítőn kívül feltehetően még hármat kimenekítettek. Sipos István elmondta, hogy a több száz éves terítőt régiségére való tekintettel különleges körülmények között kell majd tárolniuk, ehhez majd szakértők tanácsát is kikérik.