Hétfőtől vasárnapig tartó Protestáns Napok zajlanak Szászrégenben. A harmadik alkalommal sorra kerülő eseménysorozat megmozgatta a város mindhárom református gyülekezetét, és idén először a szász evangélikus felekezet képviselői is bekapcsolódtak a rendezvénybe.
Az egyhetes ünnep rendkívüli eseménnyel, a szászrégeni magyar reformátusok és szász evangélikusok közös istentiszteletével kezdődött. A két felekezet lelkipásztora, Johann Zey evangélikus és Demeter József református lelkész egymást követve a szószéken és az oltár előtt, anyanyelvén prédikált. Az énekek is váltakozva, hol egyik padsorból, hol a másikból csendültek fel – németül, illetve magyarul. Tolmácsolásra csak a prédikáció szorult, hisz mindkét gyülekezetben számos olyan tag van, aki érti a másik nyelvét.
Demeter József azért is tartja sajátosnak a hétfő esti közös istentiszteletet, mert több mint negyed évszázados régeni pályafutása alatt még egyszer sem szolgált együtt szász evangélikus lelkésszel. „Különböző ünnepi istentiszteleteken több ízben is együtt lehettem evangélikus kollégáimmal, de közös liturgiát még nem mutattunk be. Megható volt, amint mindenki a maga nyelvén, de egyszerre imádkozta a hiszekegyet vagy a miatyánkot. Csodálatos volt Luther és Kálvin szellemében megélni a reformációt” – mondta el az istentisztelet után Demeter József.
A közös esemény Johann Zey evangélikus lelkipásztort is meghatotta. A Besztercéről érkezett pap nagyra értékeli a régeni reformátusok közeledését. Kollégájához hasonlóan, ő is reméli, hogy a jövőben a két gyülekezet még szorosabbra fűzi a kapcsolatot, annál is inkább, mivel a hívek közül sokan élnek vegyes házasságban. „Ez így is természetes, hiszen nekünk szinte azonos a hitünk – fejtette ki. – Jó volt látnom a magyar evangélikus híveimet, mennyire örültek, hogy az ő templomukban anyanyelvükön is felhangzik az ima”.
A gazdag rendezvénysorozat másik helyszíne a magyarrégeni református templom volt, amelynek parókiáján bibliakiállítás nyílt Szép Eduárd beresztelki lelkész szervezésében. Csütörtökön este több mint hatvan példányt állítottak ki, közöttük az 1630-as évekből származó Váradi Bibliát is.
A szervezők az egyházi zenének is kellő fontosságot szenteltek. Míg hétfőn este az evangélikus templomban a belvárosi református gyerekek Piccolino kórusa lépett fel, kedden a radnótfáji református templomban Bartha Lajos és felesége, Szigeti Ilka marosvásárhelyi hegedűművész házaspár Bach és Leclair műveivel kápráztatta el a hallgatóságot.
A szombaton délutáni istentiszteletet követően, a belvárosi templomban Banga Gáspár helyi karnagy és zenepedagógus A gyermeklélek zenéjének rezdülése címmel tart előadást. A Protestáns Napok itt érnek véget a vasárnap esti ünnepi istentisztelettel, melyet Székely György radnótfáji lelkész mutat be. „Szép, amikor egy olyan világban, ahol a társadalom mindegyre távolodik Istentől, nekünk sikerült megmutatni, hogy hétköznapokon is képes együtt imádkozni több gyülekezet és felekezet. Szép, hiszen a város lakossága együtt éli meg a reformáció ünnepét, rácáfolva a fogyasztói világra, mely azt vallja, hogy a mai embernek semmire nem jut ideje” – vonta le a következtetést az ünnepélysorozat főszervezője, Demeter József.
A református és evangélikus gyülekezet Sepsiszentgyörgyön is együtt készült a reformáció ünnepére a Nemzedékek Isten szolgálatában című egyhetes rendezvénysorozat keretében. Pap Attila református lelkipásztor a Krónikának elmondta, az ünnepre készülve hagyományosan bűnbánati istentiszteleteket szoktak tartani, a tavaly viszont felmerült, hogy az ünnep kezdi elveszíteni jellegét, nyomatékosítani kell annak fontosságát.
Ezért úgy döntöttek, hogy az imahéthez hasonlóan a református és evangélikus egyház közösen tartja az istentiszteleteket a különböző templomokban, és megtöltik tartalommal az együttléteket. Idén az ünnepségsorozat keretében azt szeretnék bemutatni, mit eredményezett a reformáció. „A katolikus egyházban ma is van egyháztanács, de nincs akkora döntéshozó szerepe, mint a protestáns egyházakban. Kálvin Jánosnak és Luther Mártonnak ez volt az elsődleges célja, hogy az egyetemes papság mellett a laikusokat is bevonják az egyházba, sőt irányító szerepet bízzanak rájuk. Így dolgozták ki a presbiteri törvényeket, így lettek az egyházközség tulajdonképpeni irányítói a presbiterek” – emlékeztetett Pap Attila.
A lelkész ugyanakkor elmondta, az esti előadások során felvázolják a gyülekezeti tagoknak, hogy miért van szüksége az egyházközösségnek presbiterekre, nőszövetségi tagokra, ifjúsági csoportokra, és hogy ezek milyen feladatokat végeznek. Szombaton a gyerekeket várják a templomba, hiszen a lelkész szerint a gyerekeknek kell átadni az örökséget, ezért nekik külön elmagyarázzák, mit jelentett a reformáció.
Kolozsváron Református? Az más! témában tartottak egyhetes előadássorozatot a kétágú templomban. „Úgy döntöttünk, hogy gyülekezeti életünk olyan kérdéseit érintjük, amelyeket nem árt megreformálni, azaz visszatérni ahhoz, amit Jézus tanított és mindezt a mai helyzetben alkalmazni. Nyilvánvalóan ez a legnehezebb” – magyarázta lapunknak az előadássorozat lényegét Adorjáni László, az alsóvárosi református egyházközség lelkipásztora.
Mint mondta, a 2003 óta minden évben megtartott tematikus előadássorozatnak emellett egy másik célja is van: tudósítani a hívekben a református hit értékeit. „Október 31. a reformáció ünnepe, az ezt megelőző héten minden református gyülekezetben, felkészítő áhítattokkal, istentiszteletekkel készülnek az ünnepre. Az a cél, hogy az ember magában kezdje a nagytakarítást, és a személyes Istent találja meg” – mutatott rá Adorjáni.
A rendezvénysorozat keretében szerdán este, az áhítatot követően Imre István mákói református lelkész tartott előadást: A családból a gyülekezetbe!? címmel. Kik vagyunk mi, és miért vagyunk reformátusok? Miért jöjjenek pont ide a fiatalok? – tette fel gondolatébresztő kérdéseit a lelkész. Mint hangsúlyozta, a gyülekezet fejlesztésénél sokkal fontosabb a családok fejlesztése. Az előadás központi témája a konfirmálás volt, a mákoi lelkész rámutatott: nagyon sokan meggyőződés nélkül, kényszerből, a hagyományoknak engedve konfirmálnak.
„Cinkosnak érzem magam, hogy a fiatalból akarata ellenére kikényszerítjük a vallomástételt” – mondta Imre István. Leszögezte, a konfirmáció a hitben való tudatos és akaratlagos felnőtté válás kapuja. „Nem ígéret és nem fogadkozás, hanem bizonyságtétel arról, hogy hisz Krisztusban és tudatosan kifejezi azt, hogy szeretne megmaradni ebben a hitben” – tisztázta a fogalmat az előadó. A lelkipásztor említést tett az úgynevezett háromkocsis keresztényekről is. A babakocsis, limuzinos, halottas kocsis keresztényekről beszélt, akik életük során csak a keresztelőkor, esküvőkor és temetéskor találkoznak az egyházzal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.
Látogatottsági adatok