Híd lenne Isten és az emberek között - interjú Antku Istvánnal

– Mi vonzotta, hogy ezt a hivatást válassza? Mi ad örömöt benne?
– Hat éves voltam, amikor a plébános először megszólított, hogy menjek ministrálni. Azóta mindig is vágytam arra, hogy az oltár körül lehessek. Tetszett mindaz, amit a pap tett, és mindig nagy érdeklődéssel és örömmel mentem el a szentmisére. Éreztem az isteni hívást, amely olyan érzés, olyan jelenség bennem, amit nem tudok fizikailag megmagyarázni. Érzem az Isten utáni vágyat, azt a vágyat, hogy őt és az embereket szolgáljam.

– Honnan kapta a megerősítéseket erre az útra?
– Visszatekintve mindig fel tudom fedezni életemben Istennek a gondviselését. Istentől kaptam sok apró pici jelet, amelyekből felismerhettem az Ő akaratát! Ugyanakkor emberektől is kaptam megerősítéseket, sokan támogatták elhatározásomat és mindig mellettem voltak.

– Milyen akadályokkal találkozott a választása után?
– A Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola gyakorlati évében kicsit elbizonytalanodtam hivatásomban, és két év gondolkodási időre vonultam vissza, hogy el tudjam dönteni, érzek-e papi elhivatottságot mi
is igazából Istennek az akarata. Ebben az időszakban taxisofőrként
és gépkocsivezető oktatóként dolgoztam.

– „Mindenben hasonlóvá lett hozzánk.” – ezt választotta papi jelmondatául. Miért pont erre esett a választása?
– Papi jelmondatom a IV. Eukarisztikus Imából való. Én is hasonlóvá szeretnék válni Hozzá, a világban az Ő példája szerint élni és cselekedni. Úgy jelen lenni az emberek között, az életükben, mint ahogy azt Krisztus is tette. Életemben őt szeretném követni. Másokkal együtt megélni a szeretetet, a jóságot, az örömet, a bánatot. Mindezt szelíden és békével. Jézushoz hasonlítani mindenben, amiben csak lehet. Istent és az evangéliumot hirdetni az embereknek. Nem felülről és lenézően, hanem egészen az emberekhez hasonlóan, egyszerűen köztük és értük.

– Hogyan látja a katolikus egyház jövőjét?
– Sok botrányról számol be a sajtó manapság, de én bízom abban, hogy akik igazán meg akarják élni hitüket és Istennel való kapcsolatukat, azokat nem fogják befolyásolni a médiában megszellőztetett botrányok.

– Mennyire népszerű ma az egyház a fiatalok körében?
– Sajnos úgy néz ki, hogy a népszerűsége nem növekszik a fiatalok között, egyre kevesebb a hivatások száma. Úgy gondolom, hogy nekünk papoknak az is feladatunk, hogy megszólítsunk fiatalokat, ahogy Jézus tette az apostolokkal, és segítenünk kell nekik, hogy felismerjék igazi hivatásukat.

– Mi volt hivatása eddigi legboldogabb pillanata?
– Természetesen a papszentelés volt. Híd lehetek az emberek és Isten között, híd amelyen az emberek átjárhatnak, és szeretetben megélhetik Isten-kapcsolatukat.