Ember nélkül nincs közösség

Az Algyógyon megrendezett találkozón Szegedi László generális direktor áhítata után Vetési László szórványügyi előadó köszöntötte az egybegyűlteket, majd az egyházkerület vezetőségének beszámolója következett. 

„Nem önmagunkat kell fenntartani”

Kató Béla püspök rámutatott, fontos, hogy a lelkipásztorok anyagi biztonsága meglegyen, hisz ennek függvényében tudnak a gyülekezettel foglalkozni.

„Ahol lehet, meg kell tartani a lelkészi állást. Az utolsó erőnkig meg akarunk tartani valakit, aki a gyülekezetben szolgál. Az egyházkerület ugyanakkor nem a lelkipásztort akarja eltartani, hanem a gyülekezeteket akarjuk megerősíteni, hogy képesek legyenek eltartani a lelkipásztorukat. Nem önmagunkat kell fenntartani, hanem a gyülekezetet kell abban segíteni, hogy minél hosszabb ideig képes legyen arra, hogy a lelkipásztorát minél hosszabb ideig el tudja tartani” – mondta a püspök.

Mint elhangzott, évente körülbelül ötezer lélekkel csökken az Erdélyi Református Egyházkerület híveinek lélekszáma, ugyanakkor tavaly és idén is kevesebb teológus jelentkezett a kolozsvári teológián, mint ahány helyet meghirdettek. Ez a fogyás óhatatlanul azt vonja maga után, hogy több gyülekezet kerül egy lelkipásztor szolgálata alá. Kató Béla szerint a következő négy évben bizonyos gyülekezeteket megerősítenek, melyek jövendőbeli központokként szolgálnak majd.

A püspök a gazdasági helyzet kapcsán elmondta, hogy elmúlt időszakban az egyházkerület vezetősége áttekintette, milyen jövedelme van egy-egy egyházközségnek, és mekkora összeg kell ahhoz, hogy fenn tudjon maradni. Elmondta, egy lelkipásztori állás fenntartásához minimum 8 ezer euróra van szükség. Amennyiben ez az összeg nincs meg, akkor ki kell egészíteni.

A magyar kormánnyal sikerült megértetni, hogy ha az utolsó magyar adminisztrátor is kivonul a településről, akkor a közösség menthetetlenül hanyatlani kezd, mutatott rá a püspök, aki szerint az anyaország pályázati formában biztosít majd támogatást a gyülekezetek fenntartásához.

Kató Béla arról is felhívta a figyelmet, hogy a lelkipásztorok jelen helyzetben nem csak lelkigondozói egy településnek, közösségszervezők, mindenesek kell legyenek, hiszen ez a másik terület, amire külső támogatást lehet szerezni. Ha nem tudjuk ezt a plusz feladatot vállalni, akkor nem kapják meg a támogatást, amelyből fent lehet tartani ezeket az egyházközségeket. Azonban a szolgálat nem pénz kérdése, pénzzel senkit sem lehet igazán motiválni, csak a tiszta szívből végzett munkának van tényleges eredménye, hívta fel a figyelmet az egyházi elöljáró.

Egyetlen probléma: a létszámcsökkenés

„Egyetlen nagy problémánk van, a lélekszámcsökkenés. Ez az egész keresztyén Európának a problémája. Ha a számokat nézzük, és nem jön be valami újabb gazdasági kudarc, akkor az erdélyi magyarság egymillió körül stabilizálódhat. Most, akik gyülekezetekben vagyunk, temetünk. Eltemetjük a 3–4 testvérrel rendelkezőket. Most átlag két gyermeke van a fiataloknak, a lélekszámcsökkenés elkerülhetetlenű” – mutatott rá Kató Béla.

Mint mondta, mivel Nyugat-Európában sem születik elég gyermek, semmilyen eszköz nincs arra, hogy az erdélyi magyar fiatalokat itthon tartsák, hiszen Nyugaton sokkal jobban megfizetik a szakembereket. A püspök szerint a megoldás az lenne, ha a mai fiatalok is 3–4 gyermeket vállalnának, hiszen ha egy-kettő el is megy közülük külföldre, nagyobb a valószínűsége, hogy itthon is marad valaki, aki az örökséget gondozza. 

„Egy épület nem határozza meg a jövőnket. Ha egy gyülekezet elkezd szaporodni, akkor építhet, de lehet ezer esztendős egy épület, semmit nem ér, ha nincs, aki élettel betöltse. A szimbólumok fontosak, de nem ezek döntik el a jövőnket. Ha a ránk bízottak azt kérik, hogy az emlékeket őrizzük, akkor ez kötelességünk, de nem elég csak ezzel foglalkozni. Minden műemléket fel lehetne újítani, de kérdés, hogy kinek? Ha nincs, aki birtokba vegye az örökséget, akkor fölöslegessé válik, hiába van rá telekkönyvünk” – fogalmazott beszámolójában Kató Béla.

Kiss Gábor