Növekszik a globális szintű biztonsági kihívás

Barabás T. emlékeztetett: az idén őszre tervezett, Kaukázus elnevezésű oroszországi hadgyakorlaton a sajtó szerint óriási létszámú erő, mintegy 120 ezer katona és 3000 tank vesz részt, tehát a mi térségünkben lévő katonapolitika nem nevezhető agresszívnek, vagy túlméretezettnek. Felhívta a figyelmet, hogy a NATO délkeleti szárnyán lévő államok – Románia, Magyarország, Bulgária, Görögország, kisebb mértékben a problémás Törökország – hosszú távú terv alapján konszolidálják közös védelmüket.

„Magya­rán kis lépésekkel haladunk előre, modernizálódnak a hadseregek, és az együttműködések is új szintre kerülnek, így például integráltabb lesz a térség légvédelme.

Azt is megemlíteném, hogy magyar szempontból kicsi a valószínűsége egy hagyományos háborúnak Oroszországgal vagy más állammal, viszont a koronavírus-járvány miatt is gyorsan növekszik a már globális szintű biztonsági kihívás, a hibrid konfrontáció veszélye: kiberhadviselés, gazdasági problémák, illegális migráció, szélsőséges ideológiák terjedése, terrorizmus, demokráciaellenes propaganda erősödése, energia/környezetvédelmi gondok. Ez a biztonsági felfogása például a nem NATO-tag Ukrajnának is, pedig az ukránok jobban ki vannak téve katonai konfliktusoknak” – ecsetelte a helyzetet.

Felvetésünkre, hogy mi indokolja a katonák átcsoportosításáról hozott amerikai döntést, emlékeztetett: az USA már régóta nehezményezi Németország és más nyugati NATO-tagállamok csekélynek tekintett hozzájárulását a közös védelemhez – az Európában állomásozó haderői egy részét hazaviszi, kisebb részét térségünkbe költözteti, ahol szívesebben fogadjuk őket, és nagyobb szükség is lehet rájuk.

Oroszországot már említettem. Líbia, Szíria és általában a MENA (Middle East and North Africa, azaz Közel-Kelet és Észak-Afrika) sajnos hosszú távon ki lesznek téve katonai konfliktusoknak. Afrikában és Ázsia jó részében népességrobbanás van folyamatban, miközben növekszik a szárazság és a politikai instabilitás is.

Az Egyesült Államok csökkenti globális biztonsági jelenlétét, választói akaratának megfelelően, és biztonsági gondolkodásában előtérbe kerül az az elv, hogy inkább a fogadó államot támogassák az ottani katonaság fejlesztésével, és kevésbé az amerikai katonák odaküldésével erősítsék. Ilyen értelemben regionális fő partnereket keresnek, ilyen Lengyelország és Románia már csak geopolitikai helyzetük miatt is” – hangsúlyozta az elemző.

Partner vagy vazallus?

Kérdésünkre, mennyire tekinthető Románia Washington egyenlő partnerének, és mennyire vazallusnak, Barabás kifejtette: a NATO demokratikus intézmény, és nem vazallusi állapot, a románok nagy többsége támogatja az amerikai stratégiai partnerséget. Az Észak-Atlanti Tanács a parlamentje, amelyben a tagállamoknak minden fontos témában vétójoguk van. Tehát ha meg akarunk támadni egy külső államot, abba minden tagországnak bele kell egyeznie.

Demokráciákban ez a feszültség már vagy 2500 éve megvan, Periklész Athénja óta, akkor is gond volt, hogy a nagykereskedők kaptak állami hadihajó-építési megrendelést, de a nyilvánosságban, a népgyűlésben meg lehetett ezt tárgyalni, és megoldásokat lehetett találni a feszültségekre. Ahogy Winston Churchill mondta: a demokrácia nem tökéletes, sok hibája van, de még így is a legjobb, legemberibb rendszer” – fogalmazott Barabás T. János.

Ennek oka szerintem az, hogy az 1990 előtti időkkel folyamatosságot mutató bukaresti elit túl heterogénnek, gyengének tartja országát, nem bízik a saját románjaiban, de nem akar reformokat (adminisztratív, pénzügyi, gazdasági, oktatási), mert hatalma elvesztésétől, és az idegenek előtérbe kerülésétől tart. Emiatt a román stratégia az, hogy az éppen időszerű vezető nagyhatalom legjobb szövetségeseként katonai, IT-, energiaügyi befektetések jöjjenek, és

Nos, ha megvizsgáljuk a tényeket, Románia gazdaságának nagy része máris külföldi kézen van, az ország ki van téve a külföldi nagy cégeknek. A járvány szűntével pedig nem távoli országokkal, hanem leginkább a nagytérségben lévő hagyományos partnerekkel lehetne felfuttatni a román gazdaságot: Németország, Olaszország, Ausztria, V4. De a román kormányok a mi irányunkban alig építenek infrastruktúrát, hogy legalább az áruikat elszállíthassák.

– hívta fel a figyelmet a szakértő.

Magyarellenesség, mint megélhetési forma

Lapunk arra is kíváncsi volt, hogyan értékeli az elemző a magyar–román viszonyt, miután rövid időn belül két ügyészség is úgy értékelte: a magyarellenes megnyilvánulások nem tekinthetők uszításnak. Kérdésünkre, lát-e esélyt arra, hogy az ilyen kirívó esetek felkeltik Washington, illetve a nyugati kancelláriák figyelmét, és érdemben is fellépnek a jogi visszaélések ellen, vagy az ilyesmit továbbra is a szőnyeg alá söprik, illetve van-e Magyarországnak jelenleg esélye arra, hogy tematizálja ebben az irányban a közbeszédet nemzetközi téren, Barabás T. leszögezte:

„A délszláv válság és az ukrajnai polgárháború árnyékában a Nyugat ódzkodik a kollektív kisebbségi jogoktól, például az autonómiától, mert biztonságilag veszélyesnek tartja. De ettől még nyelvi, kulturális és más jogok érvényesülhetnek, hiszen az EU-nak is ez az alapelve. Kétoldalú politikai kapcsolataink indokolatlanul gyengék, a gazdasági, katonai kapcsolatok viszont virágoznak” – hangsúlyozta. Leszögezte ugyanakkor: az előrelépéshez az kellene, hogy legfelsőbb szinten egyeztessenek.

„Erre sajnos a romániai választásokig nem látok lehetőséget, mert a magyarellenesség igen kifizetődő a román demagógok szerint.

Hogy a választások után mi lesz, azt még a román kormány sem tudja. Az biztos, hogy kompromisszumra kell törekedni a fontosabb kérdésekben, ami azt jelenti, hogy a magyar félnek is lépéseket kell tennie a románok felé” – vázolta a lehetséges kiutat Barabás T. János.