Válaszút előtt a szarvasmarhatartók

Az utóbbi két évben nem csökkent az országos szarvasmarha-állomány létszáma, összesen 1,1 millió állatot tartanak nyilván – nyilatkozta lapunknak Nagy Péter Tamás állatorvos, volt mezőgazdasági államtitkár. Megfelelő tejtermelés mellett azonban ekkora állománynak a fele is elegendő volna a hazai tejipar teljes nyersanyagszükségletének a fedezésére.

A szakember szerint a gond a kisgazdák tulajdonában lévő állomány gyenge minősége: a gazda ugyanannyi fáradsággal tud tartani napi 10 liter tejet adó tehenet, mint amennyivel a 25 litert adó fejőstehenet gondozná. Amennyiben egy tehéntől 300 napos laktációja alatt nem fejnek ki évi 7500 liter tejet, azt nem érdemes tartani. Ezzel szemben a romániai tejtermelés ma is 3900 liter évente, szemben az európai uniós 7500 literes átlaggal. Ezt az arányt a romániai tehénállomány mintegy nyolcvan százalékát kitevő kisgazdaságok húzzák le, hiszen már Romániában is vannak olyan csúcsfarmok, ahol az évi tejhozam 12 ezer liter.

Szövetkezés nélkül nincs esély

Az európai tejpiac tavalyi felszabadulása óta a tejfeldolgozók bárhonnan megvásárolhatják a nyersanyagot, így a kistermelőknek a nyers tej literéért 70–80 banit fizetnek. Az ár csak akkor növekszik 1–1,2 lejre, ha egy termelői közösség nagyobb mennyiséget tud leszállítani, és van hűtőtankja. Nagy Péter Tamás a kisgazdák tömörülésében, szövetkezeti összefogásában látja a kivezető utat, csak így tudnának minőségileg és mennyiségileg is többet termelni. „Segítene a helyzeten, ha több kis tejfeldolgozó üzem jönne létre, így a helyi termékeket a helyi üzletekben lehetne értékesíteni” – magyarázza a szakember.

Egy dolog bizonyos: a ma létező, szervezetlen formában a kisgazdák huzamosabb ideig nem maradhatnak piacon. „Az uniós gazdaságokkal közös európai piacon kell mindenkinek megmérkőznie, így eleve utópia, hogy a nyugati tejhozam felét kitevő hazai kisgazdaságok régi szerszámokkal, régi technológiával és elavult genetikával állják a megmérettetést” – magyarázza a volt államtitkár.

A húsmarhatartás jövedelmezősége

Van, aki a húsmarhatartás jövedelmezőségére esküszik. Romániában 2008 óta növekszik az Aberdeen Angus, a Charolais és Limousin fajta szarvasmarhák száma. A három fajtából az Aberdeen Angus a legnépesebb, idénre mintegy kilencezer főt számlál, amiből ötezres a tehénállomány. Az Angus-tenyésztők egyesületet hoztak létre, amelybe több mint négyszáz gazda lépett be, kilencven százalékuk 10–30 szarvasmarhát tart. A húsmarhatartók állami támogatása kiemelkedő, emellett a növendék neveléséből is pluszforrásokhoz lehet jutni.

„Aki komolyan gazdálkodik, annak hosszú távon kifizetődő a húsmarhatartás. A befektetést követően mintegy három évet kell arra szánni, hogy a gazdaság termelőképes legyen, és az indulástól számítva öt évet, hogy a farm jövedelmet is hozzon” – fogalmaz Nagy Péter Tamás. A húsmarhapiac évek óta növekszik, a marhahúsra egyre nagyobb az igény világszerte. Élősúlyban 2,2 és 3 euró között vásárolják fel az eladásra kínált állatot, de a növendékekért ennek az összegnek akár a dupláját is kifizetik. Ezek az árak azonban nem a néhány állatot kínáló gazdákra érvényesek: igazából csak egyesületi, szövetkezeti szinten lehet jó felvásárlási árat kialkudni a vágóhidaknál és a húsfeldolgozóknál.

„Itt is ugyanaz a helyzet, mint a tejtermelő kisgazdák esetében: ha nem fognak össze, akkor csak veszteséget termelnek” – magyarázza a szakember, aki példaként a kisgazdák húsmarhájáért élősúlykilogrammonként kínált 7 lejes árat említi, holott az üzlet csak akkor nyereséges, ha legalább öt lejjel többet, azaz 12 lejt kapnának kilójáért. A húsmarhára idehaza is nagy a kereslet: például Bukarest lakossága évente húszezer feldolgozott húsmarhát fogyaszt el, azaz a teljes hazai állomány nem képes fedezni a főváros szükségleteit. Egyértelmű, hogy az országos marhahússzükséglet nagyobb részét importból fedezi a hazai feldolgozóipar.

Ellehetetlenített gazdák

Haller Zoltán, a Székelyföldi Pirostarka­te­nyésztők Egyesületének képviselője borúsabban látja a romániai és az európai tejágazat jövőjét. „Jelenleg a tej felvásárlási ára nagyon alacsony, a szarvasmarhának nincs piaca, vagy ha mégis sikerül az állatot eladni, a gazda a reális ár töredékét kapja érte” – fogalmaz.

Haller szerint semmi nem mutat arra, hogy a tej ára a következő időszakban növekedne, sőt csökkenhet, amennyiben a nagy európai tejtermelőknek nem lesz új piacuk. A tejkvóta megszűnése óta a legnagyobb tejtermelő országok az általuk fel nem dolgozott tejmennyiséget nagyon alacsony áron adják tovább. Ez vezetett oda, hogy a hazai tejfeldolgozó nagyüzemek is igen olcsón szerezhetik be külföldről a tejet, következésképpen a hazai termelőknek is nagyon alacsony árat kínálnak, vagy egyszerűen hátat fordítanak nekik.

Miközben a hazai gazdáktól az önköltségi ár alatt, literenként 80 baninál kezdődő árban veszik át a tejet, egy 600–700 kg-os tehénért élősúlyban 3–3,5 lejt kínálnak kilónként. Három év alatt mind a tej, mind a marhahús piaci felvásárlási ára visszaesett, miközben a termelői költségek nőttek. „A szarvasmarhatartók élete ma nagyon nehéz, és ha idén szárazság lesz, akkor sok farm be fogja zárni a kapuit” – összegzi tapasztalatait a székelyföldi gazdák érdekvédelmi szervezetének képviselője.

Haller kiútként ajánlja a kevesebb mint húsz fejőstehenet tartó gazdáknak a termelői piacokon működő tejautomatákat, ahol kissé magasabb áron lehet értékesíteni a nyers tejet. Ma a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik tejfeldolgozó vállalatoknak értékesítik a nyersanyagot: monopolhelyzetüket kihasználva az üzemek az utóbbi évek legalacsonyabb árát kínálják a tejért.

Támogatás feltételekkel

A nyomott romániai piaci árak helyett új külföldi piacokat kell keresni elsősorban a feldolgozott szarvasmarhahús és az élő állat értékesítésére. Haller Zoltán szerint egyesületük már elkezdett ilyen irányba érdeklődni. De a hazai piacon való megmaradáshoz is szövetkezeti, egyesületi összefogás kell, mert másként sem a tej, sem a hús felvásárlási árát nem tudják befolyásolni, ami teljesen ráfizetésessé teheti a gazdálkodást.

A nehéz helyzetben lévő gazdaságok fennmaradását segíthetik a minőségi állományra kérhető állami támogatások, ha a gazdaságban legalább 10 tejelő szarvasmarhát tartanak. Ez a támogatási forma 2020-ig van érvényben. Egy fejőstehénre évi 200 euró jár – ez az összeg folyamatosan nő, és 2020-ban 330 euró lesz – míg a húsmarhákra 300 euró támogatás igényelhető, ami az évtized végére 420 euróra növekszik. Az EU-támogatás lehívásához a teljes állományt törzskönyvezni kell, aminek költségeit szintén támogatják. További követelmény, hogy a szarvasmarháknak részt kell venniük a minőségi tejellenőrzésben, aminek költségeit részben megtéríti az állam.