Szövetkező méhészek

Benedek Levente, a Kovászna megyei Méhészek Szövetségének elnöke elmondta, Háromszéken tavaly 7500 méhcsaláddal 220 tagja volt a szakmai szervezetnek, idén hozzávetőleg 50 méhész iratkozott be, akik eddig önállóan tevékenykedtek. Ezáltal Kovászna megyében több mint 9000-re emelkedett az egyesülethez bejegyzett méhcsaládok száma. Az Unióban a méhészek továbbképzések, konferenciák szervezésére, a méhállomány szintjének javítására, eszközök beszerzésére és piackutatásra pályázhatnak. A támogatások hozzáférhetőségével egy időben az elvárások is megnövekedtek: engedélyt kell szerezni a méhcsaládok, a mézet szállító járművek számára, pontos nyilvántartást kell vezetni, hogy követhető legyen a méz útja a készítéstől a fogyasztóig. Eddig engedélyezték a szabadban pergetést, most erre a célra külön helyiséget kell berendezni. „A hazai méhészeknek be kell fektetniük, hogy versenyképesek legyenek: korszerű technológiákat kell alkalmazniuk, növelni kell a munka termelékenységét és csökkenteni az önköltséget” – mondta Benedek.

A méz útja

Bár az uniós szabályozások újabb terheket rónak a méhészekre, Benedek Levente szerint léteznek engedmények is. Az elnök a legfontosabb előrelépésnek az útadóra vonatkozó előírások enyhítését említette. „Egyesületünk nyomására és több utcai tiltakozással sikerült kiharcolni, hogy már nem kell egész évre kifizetni az útadót” – mondta Benedek. A méhészeknek csak a vándorlás idejére kell a vontatókocsira és a kaptárokkal beépített utánfutóra matricát vásárolniuk, amely 3, 7 vagy 30 napra érvényes. Az ágazatban tevékenykedők fontosnak tartották kiharcolni ezt a könnyítést, hiszen a vándorlási időszak mindössze három hónapig tart, amikor a déli megyékbe utaznak, az akácerdőkbe és a napraforgómezőkre.

Kovászna megyében egy méhésznek átlag 70 méhcsaládja van, bár legalább 150-nel kellene rendelkeznie, hogy a tevékenység valóban kifizetődő legyen. Tavaly a szélsőséges időjárás miatt az átlaghoz képest majdnem felére csökkent a méztermés, ennek ellenére az ár nem emelkedett jelentősen. A helyi termelők arra panaszkodnak, hogy a kínai és argentin áru kiszorítja őket a piacról. Egy kilogramm vegyes méz 9–13 lejbe kerül, az akácméz 14–15 lej, de a 24 lejt is eléri. A rossz minőségű kínai mézet akár 3 lejért is meg lehet vásárolni, sok feldolgozó csak azért vásárol hazai mézet, hogy azzal ízesítse az olcsó import terméket. Benedek Levente elmondta, nem tudják csökkenteni az árakat, mert magasak a költségek, a hazai méhészek több ezer kilométert vándorolnak egy szezonban, a vontatás kilométerenként 2-3 lejbe kerül. Románia évente 12–15 tonna mézet tudna exportálni, de a magas árak miatt a jó minőség ellenére is csak évi 7–8 tonnára van igény. A méhészek nagy része otthon árulja a mézet, kialakult a saját vevőkörük.

Biológiai egyensúly

Kovászna megyében a télen a méhatka tizedelte meg a méhállományt. A betegség ellen gyógyszerrel lehet védekezni, de a bioméhészek nem használhatnak kémiai anyagokat, és a természetbarát védekezésre még nincs kialakult módszer. Próbálkoztak a hangyasavval, de nem túl jó eredménnyel. Sok gondot okoz a méhészeknek, hogy a gazdák szervezetlenül és bizonytalan eredetű vegyszerekkel permetezik földjeiket, és ezért évente több méhcsalád elpusztul. A törvény szerint minden gazdának kötelessége lenne bejelenteni az önkormányzatoknál, mikor és milyen vegyszerrel permetez. „A méhészet a biológiai egyensúly miatt is fontos: ha a méhek nem poroznak, mezőgazdasági termelés sincs. Nem gátolni, hanem támogatni kell az ágazatot” – mondta Benedek. Habár Európában Románia és Magyarország a legfontosabb akácméztermelő, a lakosság nagyon kevés mézet vásárol. A felmérések szerint Romániában alig 18–20 gramm mézet fogyasztanak évente fejenként, míg az EU-s átlag évente 2 kilogramm.