Mi fán terem a décsei cseresznye?

A környék román lakossága is felfedezte, hogy érdemes eljönni ide, érdemes annyi cseresznyét enni, amennyi a látogatóba belefér. A rendezvényt ugyanis így hirdetik évről évre a magyardécseiek. A majális az iskola udvarán, bekerített területen zajlik, ahová két kiló cseresznye a belépő a helybélieknek, a látogatók pedig voltaképpen az öt lejes belépti díjjal fizetik ki két kiló cseresznye termelői árát. Annál többet ha akarna sem nagyon tud egy személy egyszerre megenni. Ez a titka a décsei ingyencseresznyének. Az idei majálison több mint 2000 kiló cseresznye fogyott el, a vendégek számát pedig 6000 fölöttire becsülték a szervezők, a magyardécsei gazdakörök önkéntesei.

A rendezvény méreteit jelzi az is, hogy az iskolaudvar mögötti füves kertben 600 vendég számára főztek krumpligulyást. Itt járultak az asztalhoz a meghívottak, és a fellépő néptánccsoportok tagjai. Aki bámészkodni, szórakozni jött Décsébe, az a színpad körüli pecsenyesütőktől, kürtőskalácsosoktól vásárolhatott harapnivalót. A cseresznyét pedig az asztalokra kirakott ládákból csipegethette. Ezek némelyike feketének látszó cseresznyeszemekkel, mások világospiros vagy sárga-piros foltos cseresznyékkel volt tele, akadt azonban sárgacseresznye is. A legszebbeket a színpad elé tett ládákba gyűjtötték. Valamennyi ládában más-más fajta csalogatta a tekintetet, mint valami rögtönzött cseresznyekiállítás remekei. Egységes ismertető jelük, hogy a cseresznyeszemek a megszokottnál nagyobbak, ropogósak, édesek, zamatosak.

A gyümölcsös ritka erdő

„Nem kedvezett az utóbbi hetek időjárása a cseresznyetermésnek – jegyezte meg Felházi Zoltán, a Magyardécsei Gazdák Egyesületének a titkára. – A cseresznyeszedés idején éjjel gyakran esett az eső, a nappali erős napsütés pedig majd hogy nem felfőzi a cseresznyeszemeket. Még két-három  esős éjszaka és forró nappal, és lerohad a fán maradt termés.”

Azt pedig a faluba látogató idegen is látja, hogy korántsem fejeződött be a cseresznyeszezon. Az út menti fák némelyike is roskadozik a termés terhe alatt. „Meg van érve a cseresznye, már egy hete is lehetett volna szedni, de nagyon sok olyan hely van, ahová még el sem jutottunk. Nem volt rá energia – magyarázza Balla Jenő, aki nyugdíjaskorára Marosvásárhelyről költözött haza a 300 fát számláló birtokra. Magyardécsében a birtokokat nem a terület nagysága, hanem a rajtuk álló gyümölcsfák száma alapján tartják számon.
A falut egyébként szokatlan módon nem a völgybe, hanem a völgy fölötti dombkaréjra építették. Innen kiváló rálátás nyílik a Szamos völgyére, a horizontot pedig a Cibles hegyvonulatai zárják.

A falu közvetlen környezetében sem szántóföldet, sem legelőt nem látni. A gyümölcsfák rengetege távolról afféle ritka erdőnek tűnik. A településen egyébként nem most kezdték a gyümölcstermesztést. Ezt az is jelzi, hogy a fákat nem sorba, egyenlő távolságokra ültették, hanem úgy, ahogy a hely engedte. „Olyan cseresznyefáim is vannak, amelyeket a nagyapám nagyapja ültetett az 1800-as évek derekán.  A vadcseresznye fába oltott nemes cseresznyék élettartama ugyanis meghaladja a száz évet” – magyarázza Felházi Zoltán.

De nemcsak a cseresznyetermesztés honosodott meg a faluban. Szép számmal vannak a határban alma,-körte- és szilvafák is. „Van olyan almafánk, hogy a fiammal együtt sem tudjuk átölelni a törzsét, és most is terem” – jegyzi meg a gazdaköri titkár. Úgy tudja, a gyümölcstermesztést a 19. század közepén egy lelkész honosította meg a faluban. A cseresznye pedig annyira szerette a vidéket, termesztése annyira bevált, hogy 1896-ban már erről volt híres a település. A millennium évében tartották az első cseresznyemajálist  Décsében.

Nem csak szedni kell a cseresznyét

Mi a titka a décsei cseresznyének? Mi különbözteti meg a máshol termett gyümölcstől? – tesszük fel a kérdést beszélgetőpartnereinknek. „Elsősorban a talaj” – jön a válasz több oldalról is. A décsei  kötött vályogtalajt termőképessége alapján harmadosztályúként tartja számon a mezőgazdasági igazgatóság, ez a talaj azonban fenntartja a nedvességet a fák gyökereinél, és olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek ízessé teszik a gyümölcsöt. De természetesen az éghajlati viszonyok is hozzájárulnak az ízekhez. A décsei völgykatlanba gyakori a hajnali köd, ez is jót tesz a termésnek, világosít fel Balla Jenő. Itt minden később terem, mint a sík vidéken, de a termés minősége jobb, mint másutt.

Megtudjuk, a cseresznyetermesztés nem csak abból áll, hogy betakarítják a termést. A fákat évente legalább ötször meg kell permetezni, tövükben a földet meg kell kapálni, trágyázni, műtrágyázni, gyomirtózni. „Az a kérdés, mire jut idő. A többit odagondoljuk melléje” – jegyzi meg elmosolyodva Balla Jenő. Megterem ugyanis a cseresznye e munkálatok nélkül is, de kevesebb lesz a fákon, és gyengébb minőségű. Már az idei szedés után neki kell látni a jövő évi termés megalapozásának. Egy alapozó permetezéssel tartósítani kell a lombkoronát, aztán augusztusban trágyázni kell, a trágyát pedig gondosan be kell dolgozni a talajba. Januárban következik a lemosó permetezés és egy második trágyázás. Aztán a rügyfakadástól az érésig még egy sor permetes kezelés. A termés így is bizonytalan. „3-4 éve jött egy késői fagy, és az egész faluban egyetlen szem cseresznye sem termett. Még csak meg sem tudtam kóstolni, úgy elintézte a termést” – idézi fel Balla Jenő.

A szedés sem könnyű feladat.  A szezon már májusban megkezdődik, és július közepéig tart. Az öregebb fák hatalmasak, a termés csak létrán érhető el, kézzel szedhető le. „Nem könnyű napi hat-hét órát a létrán állni” – jegyzi meg Balla Jenő. És nem is veszélytelen. Megtudjuk, minden évben megtörténik, hogy valaki leesik a fáról. A gyümölcstermesztéssel elsősorban az idősebb generáció foglalkozik, de ilyenkor napszámosok is jönnek a településre. Nekik 50-60 lejt fizetnek egynapi munkájukért.

A levédetlen márkanév

A kérdésre, hogy megéri-e, igenlő a válasz. „Gazdagok nem leszünk, de megélünk belőle” – részletezi Felházi Zoltán. Ezt az is jelzi, hogy a magyardécseiek évről évre újabb és újabb területeket ültetnek be gyümölcsfákkal. A csemetéket a besztercei vagy a nagyenyedi gyümölcsnemesítő állomásról vásárolják. Így újabb fajták is megjelentek a térségben. Felházi Zoltán elmondja, mintegy hatvan fajtát tartanak számon, de ha behunyt szemmel kellene ízlelnie különböző cseresznyefajtákat, nem tudna különbséget tenni közöttük.

A faluban két gazdakör is működik. Ezek elsősorban a pályázatok összeállításánál próbálták segíteni a tagjaikat. A gyümölcstermesztőknek ugyanis hektáronként évi 1000 lej földalapú támogatást fizet az állam EU-s forrásokból. Az értékesítést egyelőre ki-ki maga oldja meg, de minden gazdálkodó látja, jó lenne összefogni. Az is felmerült, hogy alakítsák biotermékké a décsei cseresznyét. Ez azonban csak úgy lenne lehetséges, ha nagyobb összefüggő területek gazdái egységesen térnének át a biogazdálkodásra, a keskeny parcellák egyikén-másikán nem lehet megszerezni a biogazdálkodást igazoló tanúsítványt, ha a szomszéd parcellán vegyszereket is használnak.

Pontos választ nem sikerült kapnunk arra a kérdésre, hogy mennyi cseresznye terem Décsében. Felházi Zoltán a tavalyelőtti évet említette, amikor a nagybani kereskedők 24 kamionnal szállítottak el a faluból. Mint megjegyezte, egy kamionra 20 tonnát rakodtak. Azt is hozzátette azonban, hogy talán még legalább ugyanannyit a décseiek is elvittek az erdélyi városok piacaira. Elmondása szerint Rómában és Madridban is láttak már décsei cseresznyét, de az is megtörténik, hogy a máshol termett gyümölcsöt árulják décseiként. A magyardécsei cseresznye ugyanis márkanévnek számít. Levédése azonban három évbe, és sok pénzbe kerülne. Erre még nem szánták rá magukat a magyardécsei termelők.