Felvirágzó kertészet

Senkinek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a magyar nemesítésű dísznövények kulturális örökségünk részét képezik – hangzott el többször is a VIII. Nyárádszeredai Kertésznapok alkalmával megszervezett tanácskozáson.

Lukács Zoltán, budapesti szakember szerint habár 1990 óta az állam megszüntette a dísznövények termesztésének támogatását, nem szabad veszni hagyni ezeket sem Erdélyben, sem az anyaországban. Lukács előadásából kiderült: több száz magyar nemesítésű lombhullatót, fenyőt és rózsát tartanak számon a világon, utóbbiakat nagyrészt Márk György magyarrégeni származású kertésznek köszönhetően. Ő az a szenvedélyes szakember, aki kifejlesztette az Attila, a Bem Apó emléke vagy a Bethlen Gábor emléke elnevezésű rózsafajtákat.

Szintén magyar kertészek szorgos munkáját dícsérik a parkokban, zöldövezetekben egyre gyakrabban használt díszfenyők, a Thuja occidentalis Malonyana, a Chameacyparis lawsoniana Globus vagy a Picea abies Tompa. A kivetítő segítségével Lukács Zoltán egy képzeletbeli sétára invitálta a nyárádszeredai kertésznapok hallgatóságát. „El nem tudják képzelni hány meg hány magyar nemesítésű dísznövényünk van, közöttük számos olyan, amelyet itt, Erdélyben nemesítettek ki” – mondta, beismerve, hogy a globalizáció miatt ezek egy része már csak papíron és fényképen létezik.

Éppen ezért arra kérte az iskolák, egyetemek szakoktatóit, hogy tanítsák diákjaiknak a magyar nemesítésű dísznövényeket, a faiskolát fenntartóknak, hogy tenyésszék bátran, a kertészeknek azt a tanácsot adta, hogy ültessék, míg a vevőket arra bátorította, hogy vásárolják. Ahhoz, hogy ezek a dísznövények ismét virágkorukat éljék, alkalmazkodniuk kell a változott piaci igényekhez is – hívta fel a figyelmet Komiszár Lajos, a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott egyetemi adjunktusa. Azzal az örökérvényű mondással érvelt, hogy a kertésznek mindig az a kedvenc növénye, amit el tud adni. „Nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit állítunk elő, hogyan állítjuk elő és miként forgalmazzuk” – folytatta, majd az új piaci igények példázataként bemutatott néhány igencsak szokatlan formájúvá varázsolt dísznövényt.

A Magyar Dísznövények Gondnoksága már tervbe vette a magyar nemesítésű fás szárú dísznövények – fák, cserjék és rózsák – vizsgálatát. A szervezet felvállalta ezek gyűjtését, nyilvántartását, fenntartását, értékelését és népszerűsítését. E növények termesztésére Erdély is nagyon jó táptalajt kínál – mind szó szoros, mind átvitt értelemben. Makkai Gergely, a marosvásárhelyi meteorológiai intézet vezetője lapunknak úgy vélekedett, hogy néhány magas hőigényű növényt leszámítva, szinte valamenynyi fa, cserje és rózsafaj megélne Erdélyben is.

„A mi éghajlatpalettánk van annyira változatos, hogy minden megtalálható legyen benne, ami Magyarországon. Az átlaghőmérséklet ugyan alacsonyabb, azonban mivel Erdély és Magyarország egy szélességi körön fekszik, klímája is szinte azonos” – vélekedett a szakember. Szerinte még az alföldi aszályt kedvelő növényeket is lehetne termeszteni, mégpedig a Mezőségen.

Arról, hogy Erdélyben ki foglalkozik a magyar nemesítésű növények termesztésével és forgalmazásával, nincs semmiféle kimutatás. A magyarországi Szent István Egyetem kihelyezett kertészeti tagozatának dékánja, Jakab Sámuel szerint az erdélyi kertészek nagy része nem tulajdonít kellő fontosságot a magyar nemesítésű növények kultúrájának. Éppen ezért a Nyárádszeredában működő tagozat vezetője arra törekszik, hogy minden egyes diákban tudatosítsa ezen növények értékét.