Vélhetõen ennek tudható be, hogy RMDSZ-es képviselõk is részt vesznek Tõkés László kampányrendezvényein. Valószínûleg azt is tudják, hogy ha egyik fél sem jut be a brüsszeli törvényhozásba, egyvalamit sem az RMDSZ, sem a Tõkés-párt nem tehet hitelesen: azt, hogy a másikra hárítsa a felelõsséget a kudarcért. Ahhoz ugyanis mindkét oldal jobb ügyhöz méltó buzgalommal, azonos mértékben járult hozzá. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mindkét fél átérzi a helyzet súlyosságát, ám egyik sem hajlandó engedni. Nem kizárt, hogy a Tõkés-párt és az RMDSZ is úgy véli: másfél évig, a következõ, uniós szintû EP-választásokig valahogy kibekkelik annak a hátrányait, hogy a romániai magyarságnak nincs brüsszeli képviselete. A vasárnapi voksolás mindenképpen vízválasztó lesz, és talán úgy gondolkodnak: megéri most, rövid idõre elesni a húsosfazéktól, ha ennek nyomán sikerül végre tiszta vizet önteni a pohárba. Most ugyanis valóban kiderülhet, melyik oldalnak mekkora a támogatottsága, és ennek fényében készülhetnek a jövõ évi parlamenti választásra. Ha az RMDSZ eléri az öt százalékot, ellenzékének kell retorikát váltania, ha pedig csak Tõkés jut be az EP-be, a szövetségnek kell az eddigi látszatengedmények helyett mélyebb változásokon átmennie. Ha egyik sem lesz sikeres, nincs más út, mint a megegyezés a közös fellépésrõl a következõ választásokon. Ha pedig a legoptimistább forgatókönyv jön be, és mindkét fél képviselethez jut, akkor meg kell békélni a gondolattal: a romániai magyarságon belül két tömb, két életképes politikai preferencia létezik, amelyeknek a továbbiakban egymás mellett kell létezniük.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.