Például egy mukkot nem beszélnek a 2004-es helyhatósági megmérettetéshez képest elvesztett közel másfél százezer szavazatról, húsz megyei és közel 300 helyi tanácsosi mandátumról. Ezzel szemben – a körtéhez az almát alapon – a tavalyi európai parlamenti választáson a Tőkés Lászlóval szemben elértekhez hasonlítják a mostani eredményeket, holott annak idején Markó Béla azzal ütötte le Szász Jenőnek az RMDSZ szavazatvesztéséről szóló megállapításait, hogy az EP-választás nem minősíthető viszonyítási alapnak.
Viszont, ha vasárnap az RMDSZ szempontjából elesik Gyergyószentmiklós és Sepsiszentgyörgy – ami a június 1-jei szoros eredmény okán nem zárható ki –, a szövetség egyáltalán nem mondhatja magát a Székelyföld teljhatalmú urának. Hiszen riválisának Hargita és Kovászna megyében már így is sikerült megszereznie a megyei tanácsosi listára leadott szavazatok mintegy 30 százalékát, ami az RMDSZ számára akkor is érvágás, ha eközben az ő jelöltjei ülhettek a tanácselnöki székekbe. Furcsa módon az egyéni választókerületes szavazási rendszer nyújthat mentőövet a szövetségnek. Az a rendszer, amelynek bevezetését az RMDSZ mindvégig ellenezte. A személyek között zajló, egyfordulós képviselő-választást ugyanis a helyhatósági megmérettetésen a megyei elnökök versenye modellezte a legszemléletesebben. Ebben pedig az RMDSZ jelöltjei voltak sikeresebbek. Az elbizakodottság, a versenyhelyzet figyelmen kívül hagyása azonban még így is könnyen megbosszulhatja magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
