B?sescu – egy uniós tagállam elnökeként – minden bizonnyal már jóval a szerdai szavazás el?tt ismerte a jelentés tartalmát. Így egyszerre tetszeleghetett a legújabb uniós irányvonalakhoz igazodó, az id?k szavát ért? államférfi és a népnemzeti érzelmeket sem figyelmen kívül hagyó, az ország határain kívül rekedt nemzettársakért aggódó politikus szerepében.
Hogy az államf? nyilatkozatát épp az EP egyik, az EU és Moldova közötti kapcsolattartásért felel?s illetékese min?sítette úgy, hogy az nem volt a legbölcsebb, ugyanakkor azt jelzi, hogy az Unión belül mennyire nehéz teljesen összehangolni a tagállamok álláspontjait. Miközben Nagy-Britannia és az északi államok folyamatosan vonzzák a bevándorlókat, Közép-Európában vészes népességcsökkenés fenyeget, ami – lévén, hogy a gyermekvállalási kedv növekedésére nem mutatkozik jelent?s esély – csakis a bevándorlók befogadásával t?nik kompenzálhatónak.
Azon országok, amelyek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nemzettársaikat fogadhatják állampolgárrá, mindenképpen el?nyben vannak, és B?sescu felismerte ezt.
Az analógia kézen fekv? Magyarország esetében is: többmilliós „tartalékkal” rendelkezik. Az állampolgárság megadása azonban egyrészt azért t?nik esélytelennek, mert még a baloldalon is tartja magát az a húszas évekbeli elv, miszerint nem szabad hagyni, hogy a magyar „szállásterület” kiürüljön – holott nemigen esélyes, hogy az elszakított területek valaha is visszatérnek. A másik ok az a mítosz, hogy a határon túli magyarok csakis jobboldaliak lehetnek, így aztán befogadásukkal a jelenlegi baloldali-liberális koalíció több ciklusra is elütné saját magát a kormányzás lehet?ségét?l.
Pedig aki el akar menni, az úgysem marad itthon. Ha Magyarországnak nem kell, akkor majd Spanyolországba megy. Igaz, ott legalább biztosan nem szavaz a Fideszre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
