A hatalmi ágak közötti összecsapások színtere ezúttal egy másik hatalmi ág, amelynek ezek mindegyikétől függetlennek kéne lennie: az igazságszolgáltatás.
Mára már gyakorlatilag közhelyszámba megy, hogy a korrupcióellenes ügyosztály meglehetősen rugalmasan értelmezi a politikumtól való függetlenség kérdését, amikor arról van szó, hogy Traian Băsescu államfő politikai ellenlábasait kell bemószerolni. (Persze nem arról van szó, hogy a DNA által vizsgált ügyek mindegyike légből kapott volna, csupán arról, hogy az elnökhöz közel álló politikusok gyanúsan alulreprezentáltak a megvádolt személyek között.) Ezért látta most elérkezettnek az időt a szenátus, hogy Daniel Morar DNA-főügyész mandátumának lejártát kihasználva módosítsa a kinevezés gyakorlatát, kicsavarva Băsescu kezéből a testület kézivezérlését lehetővé tevő joysticket.
Meglehetősen furcsa az Európai Bizottság álláspontja, némiképp érthetetlen ugyanis, miért gondolja úgy a testület, hogy Morar az egyetlen ügyész, aki képes hatékonyan betölteni a tisztséget, illetve, hogy miért ragaszkodik a jelenlegi kinevezési gyakorlat fenntartásához. A válasz talán az, hogy szűk körből merítette az információit – feltűnő ugyanis, hogy érveléséből lépten-nyomon a Băsescu által használt fordulatok köszönnek vissza. A jogi bizottság által elfogadott változat ugyanis anynyiban mindenképpen a demokratikusabb és szakmaibb megoldást képviseli, hogy kimondja: ne az államfő gyakorolja legfőbb kegyúrként az ügyészek kinevezésének jogát, hanem a közvádlói testület működését felügyelő szakmai szervezet. Ezáltal abba az irányba mutat, hogy kiiktassa a politikumot az igazságszolgáltatás irányításából. Ahhoz azonban, hogy ez valóban sikeres legyen, az is szükséges, hogy az igazságszolgáltatási tanács is politikamentesen működjön. Ez azonban egyelőre körülbelül annyira sanszos, mint az, hogy Băsescu televíziós beszédben méltassa a kormány és a parlament áldásos tevékenységét.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.