A tibeti események rosszabb idõpontban nem is következhettek volna be a pekingi vezetés számára. Hiszen az elmúlt években zömmel arról szóltak a híradások, hogy Kínáé a világ legdinamikusabban fejlõdõ gazdasága, és Peking igyekszik megvalósítani a kapitalizmus és a kommunista ideológia összeegyeztethetõségét. A Tienanmen téri vérengzés emlékezete halványodik, az emberjogi problémák kérdéskörét háttérbe szorították a gombamód szaporodó felhõkarcolók között munkába sietõ, a legismertebb nyugati márkajelzéssel ellátott ruhákat viselõ kínaiakról szóló képsorok. Az ország demokratizálódásának perspektíváját a Nyugat az idei olimpiai játékok rendezési jogának odaítélésével honorálta. Ezt a reményt, vagy inkább illúziót zúzta össze a kínai hatóságok mostani brutális fellépése. A világ demokratikus országainak kiállása, az olimpia nyitóünnepségének bojkottja most határozott figyelmeztetést jelentene Pekingnek: nem elég demokratikusnak látszani, annak is kell lenni.
Amúgy nem tisztünk igazságot tenni a tibetiek eredetérõl zajló történelmi vitában, ezért szorítkozzunk arra a szikár tényre, hogy az 1951-es tizenhét pontos egyezményben a Tibetet megszálló Kína nemzeti regionális autonómiát, a fennálló politikai rendszer megtartását, a tibeti oktatás biztosítását ígérte. Ezt az egyezményt azonban Peking következetesen megsértette – ennek nyomán tört ki a véres utcai harcokba torkolló tiltakozás Lhászában.
A koszovói és a tibeti példa is jelzi, hogy a már biztosított önrendelkezési jogok megnyirbálása súlyos konfliktusokhoz vezethet. Ám dõreség lenne, ha az érdekeltek azt hinnék: e konfliktusok megelõzésének az a legbiztosabb módja, hogy a többség nem is biztosít autonómiát az azt igénylõ kisebbség számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
