Băsescu demokratáinak a kabinetből történt tavaly áprilisi kiakolbólintása óta az ellenzék ugyan hetente napirendre tűzi a kormány menesztését – a PSD például ismét azzal fenyegetőzik, hogy két hónappal a parlamenti választások előtt bizalmatlansági indítvánnyal rukkol elő –, próbálkozása mindannyiszor blöffnek bizonyult. Az elmúlt két év során Traian Băsescu kivételével egyetlen politikai alakulat sem volt felkészülve a választásokon történő megméretkezésre, így nem is állt érdekében kicsikarni, az elnöknek pedig nem sikerült.
Magyarországon ugyanez a helyzet: az előrehozott választások kiírása egyedül a népszerűsége csúcsán lévő Fidesznek kedvezne, akarása azonban ehhez nem elég. Az MDF csak azért hozakodik elő bátran a parlament feloszlatását célzó javaslattal, mert tudja, hogy – részben a szabad demokraták elutasító álláspontja miatt – a terv kudarccal jár. Az országgyűlési küszöb alatti tartós vegetálása miatt igazából az SZDSZ se kívánja az idő előtti urnák elé járulást (ez könnyen tetten érhető lesz a büdzsé vitáján, nem lepődnénk meg ugyanis, ha néhány szabad demokrata képviselő a fodori direktívával szembemenve átmentené a kabinetet), és bizony már az MSZP is szabadulna Gyurcsánytól, viszont presztízskérdésből nem külső, hanem belső késztetésre. A jelenlegi helyzetből tehát egyedül a kormányfő távozása vagy megbuktatása tűnik reális forgatókönyvnek, és e téren az MSZP-ben precedenst szolgáltat Medgyessy Péter 2004-es elcsapása. Viszont büszkeségi okokból ezt most még nem tehetik meg a szocialisták, hanem megpróbálnak időt nyerni legalább a 2009-es európai parlamenti választásokig. Már csak a „hosszú életű” Tăriceanu-kabinet példáján okulva sem csodálkoznánk, ha tervükhöz partnerre találnának az SZDSZ-ben és az MDF-ben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
