Nem szabad azonban beleesnünk abba a csapdába, hogy elhiggyük: a felsőházi honatyákat hirtelen megszállta a parttalan igazságérzet. A tegnapi döntés csupán újabb fejezet abban az egyre szánalmasabb színjátékban, amely két éve kezdődött, és amelyben egymás után indítottak korrupciós vádak miatt eljárást az államfő politikai ellenfeleinek számító egykori és jelenlegi miniszterek ellen. A szenátusi voksolás során a honatyáknak ezúttal egy liberális és egy konzervatív párti kollégájukról kellett dönteniük. Természetes hát, hogy a szociáldemokrata szenátorok is a kiadatásukra szavaztak, hiszen más számlájára nekik sem igazán nagy erőfeszítés az igazság bajnokának lenni. Năstase és Remeş esetének képviselőházi szavazásán viszont szorosra kellett zárni a sorokat, hiszen saját akolból származó politikusokról volt szó.
Az ügyben nem ez az egyetlen visszataszító tényező. A gusztustalanság már azzal elkezdődik, hogy egyáltalán a honatyákra van bízva, hogy az ügyészség végezheti-e a munkáját vagy sem. Egy jogállamban az igazságszolgáltatás működése nem múlhat ilyesmin.
Más kérdés, mennyire megalapozottak a vádak, és mekkora mértékben politikai megrendelés eredményei. Hiszen legalábbis elgondolkodtató, hogy a Traian Băsescu államfőhöz közel álló Demokrata-Liberális Párt vezető arcaival meglehetősen kesztyűs kézzel bánnak a korrupcióellenes ügyészek, míg a többi alakulat ismert politikusai egymásnak adják a kilincset a DNA székházában. (Már ha honatya kollégáik méltóztatnak ezt lehetővé tenni).
Nem arról van szó, hogy meg lennénk győződve a megvádolt miniszterek ártatlanságáról. Hanem arról, hogy ez a gyalázatos ripacskodás, amivé a vélt miniszteri visszaélések vizsgálata silányult, éppen azt teszi hiteltelenné, amit Románia az EU-csatlakozás előtt vállalt, és amit az EB azóta is folyamatosan számon kér: a korrupcióellenes küzdelmet és az igazságszolgáltatás reformját.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.