A gyakorlat nem ismeretlen, hiszen számos közszereplő döntött már úgy az idők során, hogy presztízsét, imázsát a politika terén is kamatoztatni kívánja, és a pártok is két kézzel kapkodnak a népszerű sportolók, művészek után. Az már más kérdés, hogy az így mandátumhoz jutott „kívülállók” mennyiben tudnak érdemi tevékenységet folytatni.
A marosvásárhelyi polgármesteri székért vívott küzdelemnek ugyanakkor egy közigazgatási tisztség megszerzésénél jóval távolabb mutató jelentősége van. Hiszen nyolc éve, Dorin Florea sikere óta szimbolikus küzdelem zajlik a városért a magyar és a román közösség között. 2000 óta zömmel az RMDSZ próbálta etnikai síkra terelni a választási diskurzust, mondván: a magyaroknak vissza kell szerezniük a település irányítását. Amivel bizonyára elvileg a magyarok többsége egyet is ért, csakhogy az RMDSZ-nek bizonyára az fáj a legjobban, hogy a szövetség csúcsvezetésének „krémjét” adó politikusok szűkebb pátriájában volt kénytelen kétszer is kudarccal szembesülni. Márpedig Bölöni megjelenése ismét ezt vetíti előre.
Érdemes végiggondolni ugyanakkor: a szimbolikus értékén túl valójában mekkora a jelentősége annak, hogy milyen nemzetiségű lesz a következő polgármester. Az ugyanis a város jövőjének szempontjából nem tűnik a legszerencsésebbnek, ha – függetlenül attól, melyik oldal támogatja – a jelölt legfőbb erényének azt tekintik, hogy magyar.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
