Az SZDSZ elmúlt hónapokban kifejtett tevékenysége alapján ugyanis világosan körvonalazódott a jelenleg alig több, mint kétszázalékos támogatottsággal rendelkező alakulat túlélési stratégiája: az egyre népszerűtlenebb Gyurcsány-kabinettel, főként pedig magával Gyurcsány Ferenccel szemben próbálja felépíteni új identitását.
Emlékezetes, hogy a folyamat még a korábbi elnök, Kóka János irányításával indult el. Már ő is úgy gondolta, az MSZP árnyékában egyre súlytalanabbá váló pártot csakis a markáns ellenzéki szerep mentheti meg a katasztrófától. A stafétát a helyére megválasztott Fodor is érdemesnek tartja továbbvinni – bár a közvélemény-kutatások egyelőre nem igazolják, hogy a választók díjaznák az új „vér-SZDSZ”-arculatot, azt, hogy a párt immár korábbi szövetségesébe is kíméletlenül belemar.
Viszont most valóban megtörténhet, hogy bejön a stratégia. A jelek szerint ugyanis Fodor úgy akar bevonulni a történelembe, mint akinek sikerült megbuktatnia Magyarország Tisza István óta talán legnépszerűtlenebb miniszterelnökét. A forgatókönyv egyszerűnek tűnik: az SZDSZ bármilyen, Gyurcsány által bemutatott reformjavaslatra nemet mond – nemcsak a televíziók kamerái előtt, hanem a parlamentben is. Ez pedig a kisebbségi kormányzás teljes ellehetetlenüléséhez, és így kormányátalakításhoz vezet. Nehéz ugyanis elhinni, hogy amennyiben az SZDSZ meglebegteti: még a választások előtt visszatér a koalícióba, ha az MSZP eltávolítja Gyurcsányt a kormány éléről, akkor a szocialista pártelit sokáig habozik elküldeni a selyemzsinórt a kormányfőnek.
Aki egyébként a jelek szerint maga is érzi, hogy egyre jobban inog a lába alatt a talaj. Ezért is közölte, hogy lemond, amennyiben reformtervei, illetve a költségvetés megbuknak a parlamentben. Ha valóban bukik a büdzsé, kivételesen érdemes beváltania ígéretét, hiszen így elkerülheti azt a szégyent, hogy saját párttársai puccsolják meg.
Szóval tényleg hihető: Fodor komolyan gondolja.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.