2011. július 11., 09:052011. július 11., 09:05
Mindez azt jelzi, hogy az RMDSZ épp azt igyekszik erényként felmutatni, amit bírálói negatívumként hánynak a szemére – vagyis azt, hogy túlságosan is belesimult a bukaresti politikumba. Azt persze nehéz kétségbe vonni, hogy a bukaresti parlamentben lényegesen több, a romániai magyarság életét meghatározó döntés születik, mint a budapestiben vagy a brüsszeliben. Amit viszont az RMDSZ ellenzéke valóban kétségbe von, az az, hogy az RMDSZ bármilyen jogon monopóliumot élvezhet a romániai magyarság képviseletére. Emellett azt is hangoztatja, hogy azért a romániai magyarokat érintő kérdésekben a budapesti kormánnyal is szorosabb együttműködés, egyeztetés szükséges – mindamellett, hogy valóban nem szerencsés, ha Budapestről akarják eldönteni, mi a jó az ittenieknek. (Viszont az sem szerencsésebb, ha ezt Bukarestben teszik.) A kettős állampolgársággal kapcsolatos aggályok inkább annak tudhatók be, hogy az RMDSZ továbbra is frusztrált, amiért a magyar kormány nem az RMDSZ-ben látja első számú romániai magyar partnerét.
Markó választójoggal kapcsolatos megjegyzései bizonyos mértékig megalapozottak – de csupán annyiban, hogy vigyázni kell: ne úgy tűnjön, hogy a határon túliakkal döntetnék el a választásokat. Ezért szerencsésebb lenne, ha saját jelöltjeikre szavaznának, nem magyarországi pártlistákra. Az viszont nehezen értelmezhető, hogy a szavazati jog azért lenne rossz, mert a magyar választásokon részt vevő erdélyi magyar azt hiheti, ezzel le is tudta politikai kötelezettségeit, és a romániai választások már nem is érdeklik. Ez nagyon úgy hangzik, mintha az RMDSZ már előre a magyar kormányt szeretné felelőssé tenni esetleges kudarcáért. Pedig az, hogy mennyire tudja megszólítani és mozgósítani a választókat, csakis rajta múlik. Ha elégedettek a politikája eredményével, elmennek, és a tulipánra voksolnak. Ha nem, nem. Függetlenül attól, hogy korábban a Fideszre vagy az MSZP-re is húztak egy ikszet.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
szóljon hozzá!