Riválisból sorstárs

Románia és Bulgária közös érdeke, hogy Szergej Sztanisev bolgár kormányfő bukaresti vizitje több legyen egyszerű gesztus értékű látogatásnál. Az mindenesetre biztató, hogy a két ország vezetői megegyeztek: a román és a bolgár európai parlamenti megfigyelők közösen lobbizzanak az EU-tagországok képviselőinél a csatlakozási szerződések mihamarabbi ratifikálásáért.
Emlékezhetünk, hogy a két ország viszonya még a közelmúltban sem volt ennyire felhőtlen: miközben mindkettő még csak várakozott az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, sorstárs helyett inkább riválisnak tekintették a Duna túloldalán lévő szomszédot. A csatlakozási folyamatban előrébb járó bolgárok nemegyszer panaszkodtak Brüsszelben, hogy ne kössék egymáshoz a bolgár és a román csatlakozást, hisz a jóval felkészületlenebb Bukarest visszahúzza Szófiát is, a román vezetők pedig az ebből, illetve a korábbi történelmi sérelmekből fakadó frusztrációkat gyakran a bolgárok „bemószerolásával” próbálták kompenzálni.
Most viszont változott a helyzet, és ezt mindkét ország politikusainak megfelelően kell kezelniük. Nem csupán azért, mert a legutóbbi országjelentések szerint Románia megelőzte déli szomszédját a felkészültség terén, hanem azért is, mert a tárgyalások lezárultával és a csatlakozási szerződés aláírásával mindkét ország tényleges EU-tagsága karnyújtásnyi közelségbe került. Márpedig a 2004-ben csatlakozott tagállamok példája jól mutatja: az Unió alapját képező szolidaritás nem minden esetben nyilvánul meg a régi tagok részéről az újakkal szemben, ennek a hátrányait pedig csakis regionális öszefogással lehet kiküszöbölni, vagy legalább mérsékelni. Jó példa erre a Visegrádi Négyek csoportja, amelynek tagjai együttesen fellépve hatékonyabban tudták érdekeiket érvényesíteni – nem véletlen, hogy a költségvetési viták során a brüsszeli illetékesek az „oszd meg, és uralkodj” elv alapján – gyakorlatilag sikerrel, hisz a szlovák kormányfőt sikerült meggyőzniük – igyekeztek szétforgácsolni a közös frontot. Ezen példából is okulnia kell a bukaresti és a szófiai politikai elitnek. A két egymásra utalt országnak nem szabad vetélytársként tekintenie egymásra, hisz csak így képesek egységesen, súlyának megfelelően képviselni a mintegy harmincmilliós lakosságú kelet-közép-európai és észak-balkáni térség érdekeit.