Az elnökválasztást megel?z?en terjed? orosz vicc nagyjából reálisan körvonalazza, mi várható Medvegyev megválasztása nyomán. Hiszen Putyin jó el?re utódjaként nevezte meg bizalmasát, és az is borítékolható, hogy ha Medvegyev valóban ?t nevezi ki miniszterelnökké, az államf?i és a kormányf?i poszt között eddig fennálló hatalommegosztás az utóbbi javára módosul. Persze akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint el?bb-utóbb rivalizálás tör ki a nagy el?d árnyékától szabadulni szándékozó államf?, és a m?vét immár új pozícióban beteljesíteni kívánó Putyin között. Bár ez nem valószín?tlen forgatókönyv, Oroszország az elkövetkez? néhány évben várhatóan még mindenképpen a putyini úton halad tovább.
Az egykori KGB-tisztb?l Borisz Jelcin bizalmasává, majd utódjává lett Putyin ugyanis olyan országot teremtett, amelyben a demokráciának már a látszatára is alig ügyelnek, viszont a kilencvenes évek hanyatlása után ismét fellendül?ben a gazdaság, az emberek nagyobb része valóban jobban él, és az ország nemzetközi tekintélye is újra megszilárdulóban. Ezért nézték el a választók a kampány során Medvegyev ellenfeleinek ellehetetlenítését.
Az els?sorban a földgázexportra alapuló gazdasági fellendülés tehát meghozta gyümölcsét, ám a veszély is épp ebben rejlik: az ország gazdasága ugyanis igencsak egyoldalú, az egyéb ágazatokra eddig kevés hangsúlyt fektettek. Márpedig így nem csupán a nyugati világgal, hanem az igazi nagy rivális Kínával sem vehetik fel a versenyt. Fél? ugyanis, hogy amíg Moszkva a volt szovjet utódállamok és Európa többi országának kicsinyes zsarolásával foglalatoskodik, Peking elhappolja el?le a keleti szuperhatalmi státust. Kérdés, Putyin és Medvegyev képes lesz-e ennek elejét venni.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.