Annyi bizonyos: az év elején úgy tûnt, az ország az egyre hevesebb belpolitikai küzdelmek ellenére megerõsítette pozícióit, hiszen formálisan is részévé vált az egyik legfejlettebb politikai-gazdasági közösségnek, ezzel pedig kész ténnyé vált az euroatlanti csatlakozás. Bár maga az integráció egy csatlakozási szerzõdés aláírásánál lényegesen öszszetettebb folyamat, az ország az elsõ akadályokat – a nemzetközi konjunktúrának köszönhetõen is – sikeresen vette. A gazdaság helyzete – a korábbi évekhez képest gyorsabb fejlõdés – pedig azt vetítette elõre, hogy a korábbi várakozásokhoz képest a lemaradások ledolgozása sem jelent majd komolyabb akadályt.
A belpolitikai válságot azonban tovább mélyítette a hatalmi ágak között egyre durvábbá váló konfliktus. A köztársasági elnök folyamatosan támadta a kormányfõt, illetve a kabinet nem demokrata párti tagjait, és a korrupcióellenes küzdelem örve alatt több minisztert is sikerült „kilõnie\". A parlament részérõl válaszul az elnök leváltásának céljából beindított folyamat ugyan ismét az elnök diadalát hozta, ám mindez pürrhoszi gyõzelemnek bizonyult, hiszen a kormányátalakítás során az elnök pártjának számító demokrata alakulatot kihagyták a kabinetbõl, és a kisebbségi kormány két bizalmatlansági indítványt is túlélt. Sõt õsszel az elnökhöz hû párt a vártnál rosszabb eredményt ért el az európai parlamenti választáson, és a kedvenc témájának számító egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezetésérõl szóló népszavazás is érvénytelenül végzõdött.
Az ennek nyomán létrehozott elnöki párt megalakulása hozzájárul a politikai szféra polarizálódásához és a demokrata-liberális jobboldal–liberális-szociáldemokrata baloldal dichotómia megszilárdulásához. A jövõ évi választások elõtti kampány, a gazdaság teljesítményének a belpolitikai adok-kapok és a külsõ tényezõk miatti csökkenése, illetve az ország EU-n belüli különvéleménye a koszovói függetlenséggel kapcsolatban pedig azt vetítik elõre, hogy a 2008-as év még a 2007-esnél is jóval puskaporszagúbb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
